Mai hír, hogy Lengyelországban egy konditerem templommá nyilvánította magát, mert a templomra nem vonatkozik a gyülekezési tilalom. A rendszerint alacsonyabb kockázatú csoportba tartozó látogatókat fogadó edzőteremre igen, a templomra nem. Miközben nálunk Veres püspök jól láthatóan fél, hogy az emberek nem fognak templomba járni. Miért van ez?
Az egyházaknak ez a járvány nagyobb csapás, mint szinte bárki másnak.
Két fontos alapját kezdi ki ugyanis az egyháznak: a misztikumot és a gyülekezetet.
A koronavírusban semmi misztikus nincsen. A legvadabb összeesküvés-elméletek is csak addig jutottak el, hogy valami laborból került ki, illetve hogy mobilátjátszóról lehet ki-be kapcsolgatni. Az elsőben akár lehetne is valami, ha nem látnánk, hogy egy vidáman mutálódó, és egyáltalán nem célzottan pusztító vírusról van szó. A másodikon viszont a teljesen hülyéken kívül mindenki röhög.
Persze el lehet mondani, hogy Isten csapása, bűneink zsoldja a halál, vagyis ugyanazt a szöveget, amelyet az egyház(ak) mindig elmond(tak) az eddigi járványoknál. Csakhogy a legutóbbi igazán kegyetlen járvány száz éve volt, a spanyolnátha. Azóta felfedezték a vitaminokat, és a legtöbb korábbi járványos betegség ellen kicsi korában beoltják az embert és a továbbiakban nem kell törődnie vele. A száz évvel ezelőtti járvány óta eltelt évszázadban több ipari forradalom és társadalmi forradalom is lezajlott. És lehet hogy ki vagyunk ábrándulva a tudósainkból és politikusainkból, de ma már az átlagemberben sincs kétely, hogy egy betegségre a gyógyírt elsősorban az orvostudománytól kell várni.
Míg az influenzavírus egy misztikus valami volt, a koronavírusról tudjuk hogy néz ki, láttam olyan képet amelyen koronavírus alakú születésnapi torta van. A gyógyítására tett kísérletek között is kevesebb a vak vezet világtalant jellegű próbálgatás, konkrét fehérjéket és molekulákat vizsgálnak. Azt, hogy mi lesz a beteg tüdejével és más szerveivel, nem a boncteremben, hanem nagyfelbontású szkennerekkel vizsgálják. A vírusról szóló beszédet tehát nem a misztikum uralja, hanem türelmetlen várakozás. Nézzük meg: a legnagyobb populista, Trump nem azt mondja, hogy jajistenem nincsen remény, imádkozzunk testvérek, mert a tudósok tehetetlenek. Azt mondja, hogy a tudósok tudják a választ, csak direkt, hogy neki árthassanak, nem mondják meg. Majd elkapja, és a híveit nem saját csodás gyógyulásával kábítja, hanem a kiváló amerikai gyógyszerrel.
Az egyháznak tehát teljesen más szerep jut, mivel az átlagember nem a templomtól várja a gyógyulást, hanem attól a kutatólabortól, amelyet egyébként valamilyen ördöngősségnek tart, tele vegyületekkel. Nem érti persze, milyen vegyületekkel, ezért eszik vegyületmentes müzlit reggelire, és ezért oltásellenes. A tudományos ismeretterjesztésnek lenne dolga ezen segíteni. De foglalkozzunk most a pappal.
A pap szegény ott van a templomban és annyit tud mondani, hogy imádkozzunk, hogy az Úr világosítsa meg tudósaink elméjét. És elmagyarázni, hogy a minden kutatásban jelen levő mázlifaktor az valójában az Úr maga. Én ezzel például teljesen egyet tudok érteni. Hitnek ez elég, egy nagy egyház sziklaszilárd alapjának kevés. Borzasztó lehet papként látni, hogy akármennyire is fitymálják a tudományt, az emberek a bajban nem a paphoz, hanem a maguk által formált aranybárányhoz, a tudományhoz rohantak segítségért.
A másik csapás pedig a közösséget éri. Az egyház ugyanis csak részben szolgálja az Úrral találkozást, legalább ilyen fontos a többi hívővel találkozás. Ezért mondja azt Veres püspök, hogy a tévén át nézett mise nem olyan. Oda kell menni és részesülni a szentségben, ami részben szentség, de legalább ekkora részben közösség, nem annyira az Úrral, mint a gyülekezettel. Igenám, de a gyülekezet mára eléggé megörgedett. A kis közösségek szétszóródtak, a fiatalok már nem csak a mise/istentisztelet után látják egymást, jobbra-balra költöznek, nem egész életüket ugyanott élik le. A gyülekezetbe pedig azok járnak, akiket még így neveltek. És egyre kevesebbeket nevelnek így, és ezen nem segítenek a pedofilbotrányok meg az ilyen interjúk, ahol kiderül, hogy minden jófejkedés, meg az aranyos pápa bácsik ellenére a katolikus egyház, legalábbis Európában nem hirdet modernebb tanokat mint egy vahabita imám, csak nem akar felrobbantani senkit. Ez egyébként igaz a többi “történelmi” felekezetre is. A reformátusok továbbra is úgy beszélnek a templomban, mint Tinódi Lantos Sebestyén egy goaparti utáni másnapos reggelen. A zsidók továbbra se tudják se kiköpni, se lenyelni, hogy a korábbi sorsszerűen megélt zsidóság után ma már a legtöbb zsidó gyerek vegyesházasságba születik, és választja a zsidóságot, és nem szeretne hozzá súlyos neurotikus tüneteket is választani, akármennyire is ez a közép-európai hagyomány.
Az egyházak tehát így is távolodnak a híveiktől, erre jön a járvány, és azokat az országokat leszámítva, ahol sikeresen próbálkoznak az ellen-szekularizációval (Magyarország, Lengyelország) a kormányok korlátozzák a templomba járást. Tehát a nép nemhogy nem a paptól várja a járvány megoldását, még meg is mondják neki, hogy ha beül a nagy hideg templomba századmagával, jó eséllyel még beteg is lesz.
A papok meg csak néznek rémülten, mert tudják, hogy akármennyi egyházi iskola és akárhány százmilliárd állami támogatás is kevés lesz. Ha az emberek nem mennek templomba, nincs egyház. A koronavírus pedig pont ezzel fenyeget.
