Kicsit más…
Összesen egyszer adtam vért eddigi életem során, de az is a sorkatonaság alatt történt némi virsli, sör (az is lehet, hogy tea volt :)) és eltávozás reményében. 20 évesen ez nem tűnt különösebben nagy dolognak. Néhányan persze szédültek, vagy rosszul lettek, de azért a többség meg se érezte. Én például miután leszállhattam az ágyról tízszer feeeell és leeeeh másztam karból (már akkor is nagyon sziklamászó voltam) a laktanyák közismert mászókájának döntött létráján.
Soha többet nem mentem el önkéntes véradásra, eszembe sem jutott. Valahogy nem futottam bele olyan információba, ami gondolkodásra késztetett volna, én meg nem jártam utána. Később meg azt gondoltam, hogy nyilván rengetegen adnak vért, miért pont az én szétdohányzott, öregedő véremre lenne szükség.
Aztán tegnap este jött egy hír, hogy egy barátomnak azonnal vérre lenne szüksége, aki tud, jelentkezzen irányított véradásra, de rögvest. Semmi mást nem tartalmazott az üzenet azon kívül, hogy az állapota kritikus, ezen múlhat minden. Az FB poszt tegnapelőtti volt, vagyis kissé el voltam csúszva, mégsem kezdtem agyazni. Az ember van, hogy egy pillanat alatt átlátja, hogy mivel érdemes foglalkozni, mivel nem. Ritka, de ünnepelendő pillanata ez az agynak. Egyszerűen azonnal tudod, mit kell tenned. Öt perccel később már foglalt időpontom volt a ma délelőtre a Karolina úti vérellátó központba.
Praktikus okokból egy longboarddal érkeztem, illetve miután éppen megérkezett a 68. zászlóalj újabb listája, a sárkányellátós felvarót is magamra tapasztottam mintegy kampány jelleggel. Szokásos kalap, olvasószemüveg, okmányok stb.
A központban nagyon kedvesen fogadtak, egy gyorsteszttel megnézték a vércsoportomat. Annyi derült ki, hogy A, relációk majd később, a labor után lesznek elérhetők. Kitöltöttem a papírokat a saját és a haverom adataival, majd benyomtam az ingyen csokit és a mentesvizet. Közben bevonult egy szakasznyi katasztrófaelhárító is, mint kiderült, szintén irányított véradásra jelentkeztek. Fiatalok, fittek és sportosak voltak. Pár perc múlva sorra is kerültünk, én (ha jól láttam) egy főhadnagy mellé kerültem, aki még soha nem adott vért, így kissé meg volt szeppenve, de láthatólag az eltökéltség erősebb volt minden más érzésnél, így simán vette az akadályt – Innen is üdvözlöm mély tisztelettel.
Hát én úgy voltam vele, hogy vén fasz vagyok, talán a végén úgy kell felmosni a padlóról, de leszarom, nem ez lesz életem legnagyobb traumája. Olyannyira nem ez volt, hogy semmit nem éreztem, a kötelező 15-20 percet lelustálkodtam az ágyon, majd vettem a kalapom, felpattantam a longboardra. Ennyi volt.
Hasznos infók
Nem érdekes, hogy nem vagy fiatal, ha nincs valami extra bajod, nem szedsz különösebben extrém hatású gyógyszereket, nem drogozol és egyebek, akkor simán alkalmas vagy a véradásra. Már az irányított véradásnál sem számít a vércsoport, viszont ha nem tudod, akkor itt ki fog derülni ingyen. Persze az adatot meg kell igényelni, mert automatikusan nem töltik fel, de ügyfélkapu kell hozzá, oszt jónapot. Egy férfi évente öt, egy nő négy alkalommal adhat vért (már megint a szegszizmus).
Ami a legfontosabb – Nem, nem állnak tömöt sorok a véradóközpontok előtt, nincs elég véradó, pedig az egész kb. harminc perc, kapsz csokit, vizet. Sőt, egy ezer forintos valamilyen utalványt, amit kajára lehet váltani néhány szupermarketben.
Szerintem ha valaki érez rá némi vágyat, akkor hajrá!
