Ez akkor fogalmazódott meg bennem, amikor megnéztem a vitatott beszélgetést. Sztárok beszélgetnek a rajongóik elõtt. Máté Gábor és Mácsai Pál hozza azt, ami sztároktól elvárható, a rajongók pedig rajonganak. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Veiszer Alinda is az utóbbiakhoz tartozik, azzal a különbséggel, hogy õ kérdéseket tesz fel.
A beszélgetés egyébként érdekes, van benne szókimondás, azt követõ hatásszünet abba tizedmásodperces pontossággal illeszkedõ spontán taps is. Távolba révedés, homlokráncolás, rengeteg gesztus. Alinda felkészült, udvarias és nagyon empatikus Palival és Gáborral. Nagyon figyel rá, hogy finoman fogalmazzon. Olyannyira, hogy ez a másik kettõnek is feltûnik. Ezzel az égegyadta világon semmi, de semmi baj nincs egészen addig, amíg nem olyasvalaki nézi a mûsort, aki nem tagja a rajongótábornak.
Viszont utóbbiaknak fel kell tûnjön, Máté Gábor már a politika és színház, az SZFE kapcsán is könnyen vágja magát mártír szerepbe, amibõl nem is nagyon zökken ki. Két malom között örlõdik, keresztre feszül, sarokba szorul, kollégái el sem hiszik hogy bírja ép ésszel (saját elmondása szerint). Mit sem változik a helyzet, amikor a Gothár ügy kerül szóba. Szerinte az ilyen ügyeket nem szabad nagy dobra verni, de még kicsire sem. Na, nem azért, mintha nem ez lenne a normális hozzáállás. …csak hát MAGYARORSZÁG. Itt nem lehet, mert itt rosszul jár a színmûvészet, a színház, a színtársulat. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban pedig a színigazgató, aki ebben az esetben pont Máté Gábor. Talán az egész nehéz idõszak, a dráma csúcspontja az volt, hogy Máté Gábornak ilyen felfordulás közepette kellett próbálnia Tartuffe-öt. Nagyon, elképzelhetetlenül nehéz volt, de ezzel nem akar hencegni.
Hogy mirõl nem esett egyetlen szó sem az ügy kapcsán? Az áldozatokról. Az õ megpróbáltatásaikra már nem pazaroltak egy kósza gondolatot sem. Alinda ugyanis kis idõ után közbeszólt, hogy nem akarja, hogy az egész beszélgetés errõl szóljon.
Ha eddig volt is bennünk bizonytalanság, a felvételt látva a DMM komplett szerkesztõsége egyöntetûen azon a véleményen van, hogy ez fingszagú maszatolás volt a javából.
Most jönne az a rész, amikor egy Michael Jackson rajongónak megpróbáljuk elmagyarázni, hogy az túlmutat a baráti érdeklõdésen, ha a jólelkû popsztár mások gyerekeivel alszik egy ágyban. Általában akkor sem fog ez sikerülni, ha Dzsekót felcseréljük Lemmy Kilmisterre vagy Ozzy Osbourne-ra. Elõbbi ugye sok gyógyszert szed(ett), utóbbiak pedig alkoholista drogosok (részben már csak voltak). Na, ezt a részt most kihagyjuk, mert tényleg nincs semmi értelme.
Azt viszont nagyon jó lenne elfogadni, hogy olyan emberek, akiket egyébként nagyra tartunk, elkövetnek hibákat, olykor súlyos hibákat is. Mindannyian ilyenek vagyunk. Ez önmagában nem minõsít senkit, csak az éppen aktuális cselekedetét minõsíti. Azt viszont attól függetlenül, hogy olyan valóban nagy rendezõ-e, mint Gothár, Olyan jó színész-e, mint Mácsai vagy Máté, annyira elhivatott és felkészült mûsorvezetõ-e, mint Veiszer.
Akinek módjában áll, nézze meg a videót, ami Veiszer Alinda oldalán elérhetõ némi támogatás ellenében. Nem azért, hogy lehessen õket utálni, esetleg rajongani értük, hanem azért, hogy saját belátása szerint alkosson véleményt a beszélgetésrõl. Meg persze azért is, mert érdekes.
