Az úgy van, hogy G. barátommal igazi napelemes MAMIL-ok vagyunk. (Middle Aged Man In Lycra). Vagyis ha kellemesen süt a nap és van húsz fok, akkor koskormányos biciklire ülünk, rajtunk röhejesen mutató cicanadrágot és feszülős mezt öltünk, és kerékpározunk. Ehhez a szokásunkhoz már csatlakozott Zs. is, aki egy hozzám hasonló másfél görög isten. Ezen kerékpározásainkat modoros öniróniával a férfiszépség ünnepének hívom.
G. márkabuzi, Zs. geek, én pedig az a fillérbaszó, aki nem mer magának drága cuccokat venni. Ezért aztán G-n Rapha és Pearl Izumi cuccok vannak, Zsolt valamit norvég kézműves webshopból rendel mezt, én pedig az Aliról. A lényeg azonban nem ez, hanem az hogy úriasan tekerünk.
Történt, hogy G. (vagy Zs???) felfedezte a Victory Chimp nevű hipster kerékpáros cuccokat áruló webshopot. G rendelt is onnan magának valamit, mivel azonban Zs és én is negyven évesek lettünk most télen, elhatározta, hogy rendel nekünk meglepit onnan. Gondolom valami vicces sapka vagy ilyesmi lehet. G előrelátó ember, úgyhogy mindez októberben történt. Előbb Zs. születésnapi partija volt meg december elején, aztán az enyém december végén, G mindkettő előtt mentegetőzött, hogy “aji” majd később lesz.
G. ekkor már a kortárs epika nagyjai közé emelkedett, ugyanis hosszas levelezésben állt a Magyar Postával, ahol nagyjából azt a mesét mondták el neki, hogy a nemzetközi ragszámhoz magyar ragszámot csináló rendszer bugos lett, ezért a nemzetközi kicserélő központ nevű helyre ugyan megérkezett a csomag, és a helyi kézbesítő postára ki is vitték, de onnan magyar ragszám hiányában nem “kerülhet kézbesítésre”. Valami majd lesz, mert magyar ragszám hiányában, csak visszavivedélődési térelemvénymogorvány kitöltését követően lehet visszavinni a kicserélő központba ahol majd elkészül a hivatalfelkérelemedvény, amely alapján elkezdődhet a pótmegragszámolódványozási újrafeldolgozódványolás.
Ekkor G. már sírva könyörgött, hogy basszameg, oké hogy valaki százeurós úri biciklis cuccokkal egészítette ki gyatra fizetését, nem örülünk neki, de elfogadjuk, hogy az üzbég posta alatt vagyunk kettővel…csak adják már ezt írásba, mert az (északír) webshopnak van csomagelveszési biztosítása, és vagy a pénzt vagy újra az árut ideadják.
Hát nem. A posta kiadta a nemtudjukmilettacsomagodványt, amelyben az szerepelt, hogy nem tudják hogy ellopták, elveszett, kézbesítették, nem kézbesítették. Esetleg elnyelte egy kvantumméretű fekete lyuk. G. ekkor már kissé hisztis volt. De mit van mit tenni, elküldte ezt az íreknek hogy ez van. Az írek még aznap válaszolták, hogy sajnálják. És feladják a cuccot újra, ezúttal futárral.
Hagyjuk most G-t és a cicanadrágokat, épp bútort vásárolok. A lakásom korábban jól használható, ám kissé eklektikus bútorokkal volt berendezve. A felújítás során ezeket a mostanában divatos tölgy színűekre cseréltem, amelyek ráadásul méretükben is jobban illenek a lakáshoz. (magyarul kisebbek).
További követelmény a bútorokkal szemben hogy illeszkedjenek a lakás új stílusához, amelyet japán siralomházak ihlettek.Vagyis ne legyen semmi felesleges dizájnelem. Egyenes vonalú, világosbarna bútor. Nincs benne stílusos görbület, más színű betét, semmi. Na ilyen bútor eleve kevés van, mert mindegyikben ott van az az egy felesleges elem. Tudják, az a fekete vagy sötétkék szegély az amúgy szépen megvarrt ing gallérján vagy gombolásánál, az a plusz egy, világosabb árnyalatú bőr rátét az amúgy szabványosnak mondható cambridge brogue cipőn. Na a bútorboltjaink tele vannak ezek pozdorjába és melaminba szobort változataival.
Ami nem ilyen az: nincs készleten. Legutoljára tegnap derült ez ki az egyik nagy bútoráruházban, ahol szimpla szürke kárpitozott étkezőszéket akartam venni. Négyet. Előszöris, sehol egy eladó. Nosza ott az “INFORMÁCIÓ” feliratú pult, ott valaki pötyög valamit a gépbe. Mint a dagadt legionárius aki Igoriban szivart árult: menjenek a konyhaosztályra, ott ketten vannak, én ÉPPEN ÍROK VALAMIT. Jött az ember a konyhaosztályról, nem tudom hogy filmet nézett vagy world of tanks-et játszott, mindenesetre jól látszott hogy sikerült kizökkenteni. De sebaj, kiderült hogy a szék két hónap múlva lesz. Megrendelhetjük és kifizethetjük most. Még egyszer: nem bálnafitymabőr kárpitozású szék, a komplett Kardashian család autogramjaival. Négy szék, tölgyfa színű lábbal és szürke kárpittal.
Mit csináltam hát…ugyanazt, mint a komód és a cipősszekrény esetében is. Kerestem egy szlovák webshopot. Igen van, köszönjük a megrendelését, szállítjuk. Én nem tudom mi a jó a magyar bútorboltoknak abban, hogy szarul berendezett bemutatóteremként működnek, ahol az ember megnéz pár bútort, felírja a méreteit aztán a faszabutorky.sk webshopból megrendeli őket.
Ja és vettem az indukciós főzőlapomhoz egy négyszemélyes acél kotyogót egy alis shopból (meg Zs. vett nekem egy kétszemélyes Bialettit). Csehországból szállították. Futárral.
Előre megy, nem hátra, meg a faszom, az, már elnézést a franciámért. (csak azért fogok elvállalni egy gyatra magyar szinkronos filmhez fordítást egyszer, hogy ez a mondat benne legyen). Posta nincs. Eladó nincs. Készlet nincs. Oldd meg. Szerencsére a hűtőm működik, mert nem akarok Bécsbe menni Gorenjét venni…
