Az ukrán helyzet rengeteg mindenben különbözik, de van néhány párhuzam.
Az egyik az, hogy az ukrajnai háború egyre kevésbé lesz népszerű. Az olajár ugyan elindult lefelé a nagy pánik után, a gázár viszont növekszik. Valószínűnek tűnik, hogy drasztikus problémák nem lesznek a télen, komoly anyagi gondok, és politikailag óriásira fújható kisebb problémák viszont igen.
Akármennyire is sok ember támogatja az ukránok védekezését az orosz agresszió ellen ők is ugyanúgy szembesülnek az inflációval és szembesülhetnek gázellátási gondokkal, mint a Moszkvának lelkesen cheeringelő magyar nyugdíjasok, akik szerint már rég fel kellett volna adni, különben is Bandera, meg bemondta az RTR Planétán Szolovjov, hogy Luganszkban pogromok voltak az orosz felszabadítók megérkezése előtt. És Biden belesült egy beszédbe. Nade hagyjuk is őket, nézzük inkább mi történik Ukrajnában.
Ukrajnában mindkét hadviselő fél kimerült azokban a harcokban, amelyeket Luganszk megye területeiért folytattak. A veszteségadatok nagyon nehezen összegyűjthetők, de az biztosnak tűnik, hogy az oroszok a legjobb alakulataikból és a legjobb felszerelésükből áldoztak fel nagyon sokat, és az is biztos, hogy hiába a védekező fél előnye egy ilyen háborúban, nagyon sok jól képzett, harcedzett ukrán katona is odaveszett. Ukrajna nagy valószínűséggel leamortizálta a régi, még szovjet időszakból maradt hadianyagát, mostanra sikerei szinte kizárólag a nyugati fegyverszállításokon múlnak.
Oroszországnak a jelen helyzetben időre van szüksége, amíg pótolja az élőerőt és a fegyvert a front mögött, és meg kell találnia egy ugyanolyan gyenge pontot az ukrán vonalakon, mint a legutóbbi hadműveletben Popászna volt, ahol át tudták törni az ukrán védelmet és délről be tudták keríteni Szeverodonyeck és Liszicsanszk városát.
A híradások szerint Oroszországban de facto mozgósítás van, a sorállományt nem vetik be, de pénzzel, fenyegetéssel vesznek rá sorállományú és veterán katonákat arra, hogy álljanak be szerződéses katonának. Közben újra jönnek a képek vonatokról, amelyek nehézfegyvereket visznek a front felé. Szakértők szerint ezek régebbi generációs fegyverek. Persze ilyenek eddig is mentek oda, de most úgy tűnik, hogy nemcsak a másod-harmad vonalnak adnak ilyeneket, hanem számítani kell majd a feltűnésükre a következő orosz attaknál. Ha lesz következő orosz attak.
Közben ugyanis Ukrajna gazdagodott egy új fegyverrel a HIMARS amerikai sorozatvetővel és a bele való GMLRS rakétával. Ilyen kategóriájú orosz fegyverek eddig is voltak mindkét félnek. A HIMARS azonban ezeknél több generációval korszerűbb és tud néhány fontos dolgot. Az egyik, hogy nagyon pontos. 50-80 kilométerrel a frontvonal mögött talál el épületeket, amelyekben az oroszok lőszert, üzemanyagot tárolnak. Az elmúlt 10-12 nap jellegzetes képe az óriási lángokkal, másodlagos robbanásokkal égő orosz lőszerraktár. Az oroszok abban a kritikus fázisban, amikor újabb támadáshoz kellene utánpótlást előre vinni a front közelébe, azzal szembesülnek, hogy ha a raktár nincs legalább 70 km-re a fronttól, akkor veszélyben van. 70 km-es napi utánpótlás-ingázással viszont nem lehet támadni. Nyilván majd előbb-utóbb kitalálnak valamit a HIMARS ellen. Ami feltűnő, hogy 10 nap alatt még nem kezdtek el levegőből vadászni rá. Tüzérségi eszközökkel vadászni rá ugyanis majdnem teljesen reménytelen. A rövidítés első három betűje ugyanis a high mobility szavakat takarja, vagyis miután kilőtte a rakétáit, azonnal eltűnik, a rakéták becsapódásakor már kilométerekre van a kilövés helyétől. Erre válasz a repülős-helikopteres vadászat lenne, nem véletlen, hogy a következő amerikai segéllyel jön Ukrajnába az általunk is megrendelt NASAMS légvédelmi rendszer és már ott van az eggyel korábbi generációs olasz-amerikai Aspide rendszer (a spanyolok adták oda).
Közben óriási kérdés Herszon és Zaporozsje környéke. Úgy tűnik, ma reggelre az oroszok Herszontól északnyugatra feladták a Kiszelivka nevű falut, amely az utolsó védvonal volt a herszoni reptér előtt. Ez mind nagyon hősies, azonban kérdés, hogy mit tudnak kezdeni Herszonnal, amelyet az oroszok nyilvánvalóan tartani fognak, ameddig csak lehet. Egész más egy többszázezres várost megtámadni, mint faluról falura haladva védvonalakat felszámolni. Ha ez a támadás megkezdődik, akkor az oroszok nagy dilemmába kerülnek, mert Herszon elfoglalása talán a legfontosabb sikerük, elvesztése pedig óriási vereség lenne. Ha viszont az erőiket oda koncentrálják, azzal az épp csak megszerzett luganszki pozíciók gyengülhetnek meg. Ráadásul ha nem a Krím felől visznek oda erősítéseket, a szárazföldi korridor (Mariupol, Bergyanszk, Melitopol) végig-végig a HIMARS lőtávolában van…
Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy ukrán diadalmenet következik. Minden orosz gyengeség ellenére még mindig az orosz a sokkal nagyobb és sokkal erősebb hadsereg. A mostani fejlemények (kiegészülve azzal, hogy az orosz flotta gyakorlatilag kiszorult a Herszon és Odessza előtti vizekről) arra jók, hogy a háborút kilátástalanná tegyék, ugyanúgy mint a bombázások 50 éve Vietnamban. Ha naponta felrobban több száz tonna lőszer, ha elkezdenek kisiklani a vonatok (tegnap is kisiklott egy), akkor az oroszoknak rá kell jönni, hogy az általuk elfoglalt terület 1) nincs pacifikálva 2) folyamatosan ki van téve mélységi csapásmérésnek, amivel egyelőre nem tudnak mit kezdeni.
Tudjuk, hogy az oroszok egész sok mindent képesek elviselni, a lakosság életszínvonala másodlagos kérdés. Viszont most ért abba a fázisába a háború, hogy az ukrajnai katonai jelenlétüg fenntartása az elviselhetőség határáig megdrágult. Ezért van az, hogy fokozódtak a cybertámadásaik nyugati országok ellen, mert meg kell próbálniuk nekik is drágítani a háborút.
Hacsak nem indul nagyszabású ukrán támadás Herszon környékén, akkor most olyan hetek következnek, amikor ez a kölcsönös drágítás lesz a fő trend. Egy gyár leáll itt, egy olajlefejtő állomás felrobban ott. Nagyszabású hadműveletek nélkül ez simán a nyár hátralevő részét is jelentheti.
