A meghiúsult szót nem használom, mivel ez a meccs még nagyon messze van a lefújástól. Az viszont világosan látszik, hogy a B terv sem hajtható simán végre. Napok óta áll az offenzíva, mivel kiderült, hogy a logisztikai támogatását nem tudják megoldani. Közben megjelentek az első ukrán propagandafotók minden konvencionális hadsereget vezető tiszt legrosszabb álmáról, a pickupon száguldozó rajokról. Egy páncéltörős, egy géppuskás, és négy sima lövészkatona egy japán pickup “nyergében”. A könnyűlovasság mai megfelelője. Felülről az összeset levadászni szinte lehetetlen (gyakorlatilag teljes légi fölény kell hozzá), napi 30 liter gázolajat kér, annyit mint egy tank óránként, viszont napi 3-4 rajtaütést megcsinál. Bármi baja van, elmegy a hátországba, ahol (a tankhoz képest) fillérekből javítható, van hozzá alkatrész, bármelyik autószervizbe befér. Ja és 20-30 ezer euróba kerül darabja, könnyű, kevésbé akad el a sárban…
Szóval egyre inkább úgy tűnik, hogy a pillanatnyilag Ukrajnában vagy a határán levő orosz képességekkel nem lehet orosz offenzívát csinálni. Ezen lehet változtatni, addig azonban fenntartanak másféle katonai tevékenységet, a már ostrom alá vont városok szétlövését, illetve megpróbálkoznak az ukrán kritikus infrastruktúra elleni légitámadásokkal. Az offenzíva folytatásával alighanem várnak addig amíg kicsit szárad a sár és sikerül rendezni a logisztikai láncokat. Ellentmondó becslések vannak arról, hogy ez mikor lesz, ha lesz egyáltalán. Az viszont biztosnak tűnik, hogy nem a következő pár napban.
A C terv tehát újratervezés, berendezkedés egy hosszabb háborúra. Hátha a gáz- és olajár, a humanitárius katasztrófa kifárasztja az európai közvéleményt, aztán valamikor áprilisban elindulhat a teljes lerohanás.Addig esetleg Lukasenkót is meg lehet győzni arról, hogy adjon teret és katonát az átkaroló hadművelethez. Vagy lecserélni.
A gond ott van, hogy ennek minden hadviselő fél számára iszonyatos költségei vannak. Ukrajna számára emberéletben és emberi tragédiákban, a nyugati országok számára emelkedő energiaárakban, Oroszország számára pedig az élet és a politika minden frontján, a nyilvánvaló gazdasági problémák mellett.
A Nyugat szerintem most óvatos lesz, és háttérmunka zajlik. Ezt mutatják az Irán és Venezuela irányába tett diplomáciai lépések, és alighanem folyamatosan tárgyalnak, Erdogannal, Xi-vel.
Alighanem felismerték, hogy ez az üresjárat a legdrágább most az oroszoknak, hiszen fogy az erőforrás a terrorbombázás alatt is, miközben eredmény nem nagyon tud lenni. Ezért is fogják szerintem még lebegtetni a lengyel MiG-ek ügyét is. Azok ugyanis nyilván drasztikusan megnövelik a légitámadások költségét (vadászkíséretet kell adni, vagyis a bomba/repült óra mutató drasztikusan leromlik ha minden bombázót kísérnie kell 3-4 vadásznak) azonban olyan túl nagy hatást nem tudnak gyakorolni. A MiG-29 nagyon badass külsejű gép, vannak azonban hátrányai, főleg a hatótávolsága. Az orosz légicsapások főleg Kelet-Ukrajnában vannak, orosz csapásoktól nagyjából biztonságban levő reptér onnan pár száz kilométernyire (nem véletlenül lőtték szét az oroszok az ideális helyen levő vinnyicai bázist). Az ellentevékenységet nem nagyon lehet készültségi felszállásokkal csinálni, mivel a bomba dobását követően 1-3 percen belül már orosz/fehérorosz légtérben van a bombázó. A MiG-nek ülőkészültség (bent ül a pilóta) mellett is kell legalább húsz perc, hogy odaérjen, de inkább 40. Vagyis járőrözni kell. Kirepülni a járőrözés légterébe, mondjuk úgy, hogy nagy magasságban és Kijevtől nagyjából 100 km-re legyen, majd onnan hazarepülni, annyi kerozint igényel, hogy 20-30 percet tud járőrözni, és akkor még nem volt olyan szituáció, hogy póttartály eldob, utánégető be, és hajrá légiharc. Abban az üzemmódban van tán tíz percre elegendő kerozin a MiG-ben…
A MiG-ek majd az újjépülő Ukrajnának lesznek jók, most nagyon sok politikai bonyodalommal jár az odaadásuk, elhanyagolható hadászati és harcászati előny mellett, nem is megy bele senki. Minden mással azonban ellátják az ukránokat, én pl. nagyon kíváncsi lennék arra, hogy az An-124 Ruszlán tegnap mit vitt Marseille-ből Constantába. Nem tudom mi volt az, de hogy Odesszában örültek neki, abban elég biztos vagyok…
Most lesz az az időszak is, amikor a közvélemény kicsit megunja Ukrajnát. Sajnos bele fog simulni a többi szerencsétlen ország, a szintén az oroszok által bombázott Szíria, Afganisztán és más hasonlók közé, ahonnan jönnek a menekültek. Látványos új hadi hír most egy darabig nem lesz, az ukránok néha kilőnek majd egy-egy tankoszlopot vagy bombázógépet. Közben jönnek majd a bulvárhírek, mint a tegnapelőtti tornádó, közben megy a covid Hong-Kongban és Koreában, Kim rakétákat lődöz, finisel a francia választási kampány.
Ellenben most jön az a rész, amikor kiderül, hogy Oroszország meddig képes fenntartani a hadiállapotot összeomlás nélkül. Ez veszélyesebb, mint maga a háború, mert összeomlásban valójában senki se érdekelt, mert az azt jelentené hogy eurázsiai érdekszférákat kellene újraosztani, amit viszont Kína nagyon-nagyon szeretne, a Belt and Road jelentős részei az erős Oroszország miatt nem tudnak megvalósulni. Az EU és az USA nem örülne egy ilyen kínai térnyerésnek, tehát jó lenne, ha Oroszország nem kerülne a padlóra. Ezt azonban nehéz ügyes diplomáciával elkerülni, ha Oroszország kérlelhetetlen agresszorként viselkedik. Valakinek el kéne rántani a kormányt. Csak kérdés, hogy ki fogja. Szerintem Ukrajna folyamatos felfegyverzése és a további offenzíva folyamatos lassítása-nehezítése ugyanúgy nem a kitérési szándékot mutatja, mint a C terv a stratégiai típusú bombázás és a szimpla népirtás kombinációjával. Zelenszkij kivonásával (megölés vagy emigráció útján) egyszerűsíthető lenne a helyzet, azonban Zelenszkij pontosan tudja, hogy Ukrajna felosztását jelenleg egy dolog akadályozza meg: a Kijevben székelő demokratikusan megválasztott ukrán kormány. Amíg az van, bármelyik fél csak súlyos egzisztenciális kényszer hatására fog meghátrálni. A C terv lényegében ennek az előidézése városok terrorbombázásával és az infrastruktúra kiiktatásával. Az ellenlépés pedig az oroszok külkapcsolatainak felszámolása, és a gazdasági válság elviselhetetlenségig fokozása.
