Az alábbi cikk az 1968-70 között a világon végigsöprő “hong kongi” influenza járványt eleveníti fel. Erre a járványra (az 1919-es spanyolnáthával ellentétben) alig emlékszik valaki, pedig világszerte több százmillió embert fertőzött meg és több, mint egymilliót megölt. Ez a COVID-19 világjárvány eddigi áldozatainak tízszerese, miközben a Föld lakossága azóta megduplázódott. És ami talán még furább, hogy a 68-as vírus nem hogy világméretű pánikot, de még különösebb fennakadást sem okozott a gazdaság normális működésében.
Mi változott meg annyira 50 év alatt, hogy egy hasonló járvány kapcsán sokan már az emberi civilizáció végét vizionálják? Tényleg meghülyített minket az internet és az instant kommunikáció? Gyáva snowflake-ek lettünk, akik már egy kissé súlyosabb megfázástól is betojnak? Annyira túlnőtte magát a globalizált kapitalista gazdaság, hogy egy erősebb fuvallattól kártyavárként összedől?
Nos, igen is, meg nem is. Egyrészt igaz, hogy a kommunikáció, a hírek globális terjedése majdnem annyival lett gyorsabb és hatékonyabb az 1960-as évek óta, mint az akkori állapot a késő középkorhoz képest. A hong-kongi influenzával kapcsolatos járványügyi adatok annak idején kb heti rendszerességgel, az újságok 4. oldalán jelentek meg, és a szakembereken kívül keveseket érdekelt. Ráadásul a világháború után alig 20 évvel, egy a mainál nagyságrendekkel veszélyesebb és nyomorgóbb világban az emberi élet értékét is sokkal alacsonyabbra becsülték. És valóban, az akkori világgazdaság globalizált integrációja sehol nem volt a mostanihoz képest.
Azt is mondhatjuk tehát, hogy a 21. század eleji civilizáció látszólagos sérülékenysége a járvánnyal szemben sok szempontból az utóbbi fél évszázad feljődésének a sikerességét bizonyítja, nem pedig azt, hogy zsákutca lett volna, ahogy sok haragoszöld újbaloldali állítja.
Másfelől viszont az sem feltétlenül igaz, hogy a COVID-19 vírus csak egy, az időnként törvényszerűen felbukkanó betegségek közül, amin át kell esni, aztán elfelejthetjük. Egyrészt ez nem egy (viszonylag jól ismert) influenzavírus, hanem egy teljesen új dolog, aminek a hatásmechanizmusát még nem sikerült teljesen feltérkepezni. Ez rengeteg bizonytalanságot okoz mind a kezeléssel, mint a megelőzéssel kapcsolatban. Ráadásul a hosszú lappangási idő alatt is fertőz, ami rendkívül gyors terjedést tesz lehetővé. És az 1% körüli halálozási arány a “normál” influenzának legalább tízszerese.
Amennyiben hagyják szabadon terjedni, a COVID-19 a Föld lakosságának 10-20%-át fertőzhetné meg, és ha ezeknek “csak” az 1-2%-a meghal, az több tízmilliós nagyságrend. Nem is beszélve arról, hogy a betegek kb 10-15%-a szorul kórházi kezelésre, ami az egészségügy túlterhelése esetén a halálozási arány nagyságrendi megugrását jelentené. És még azt sem tudjuk, hogy a betegségből kigyógyultak milyen mértékben, és mennyi ideig lesznek immunisak.
Összességében úgy tűnik, hogy a világ reakciója a járványra, bár példátlan, de egyáltalán nem irracionális. Még az is lehet, hogy a végén büszkék lehetünk magunkra…
