Talán feltűnt, hogy az elmúlt két hétben Panamajack tartotta a frontot, mivel alkotó szabadságon voltam (nem alkottam semmit, leginkább pihentem) és hát mire jövök haza, arra hogy Volnerből meg Bencsikből (na nem a Tatabányát húsz évig vezető kiváló helyi politikus, hanem a névrokona…) diplomatát csináltak.
Kéthetes szabadságom alatt volt alkalmam beszélni pár emberrel, akik Magyarország diplomáciai súlyára látnak rá Észak-Amerikában, illetve a saját szememmel is látni ezt a súlyt. Ami nincs. Rengeteg, elsősorban tudományos és kulturális kapcsolat van, amelyek elketyegnek, és ezekben nem is állunk rosszul.
Azonban politikai téren karanténba kerültünk, nem volt a legjobb ötlet Trumpnak drukkolni, legalábbis nem hangosan és látványosan. Így mi vagyunk az az ország, amelyiket Brüsszelben és Washingtonban se szeretnek. Ez behatárolja azt is, hogy egy-egy külképviseletünk mit tud tenni. Leginkább elvan mint a befőtt. Nyilván, ha a külügy tele lenne nagyon penge diplomatákkal, akkor lenne bizonyos mozgástér, de akkor se sok. Tulajdonképpen tök mindegy ki megy, sokkal rosszabb már nem lesz a helyzet ettől. Legfeljebb annyi, hogy helyben tudják, hogy az érkező diplomata leginkább nyaralni jött, és ennek megfelelően még annyira se veszik komolyan, mint amennyire amúgy komolyan vennék.
