– Jó napot kívánok, képviselő úr, foglaljon itt helyet kérem, máris szólok a szerkesztő úrnak.
– Köszönöm.
– Jó napot kívánok képviselő úr, Szerkesztő Szilárd vagyok, miben segíthetek?
– Szeretném beolvasni a tüntető tömeg öt pontját a tévébe néhány képviselőtársammal, azért jöttünk mi be, mert mi mint országgyűlési képviselők szabadon bejöhetünk és a jogszabályok biztosítanak nekünk megszólalási lehetőséget a közmédiában.
– Értem, képviselő úr, és milyen hosszúságú ez a dolog, amit beolvasnának?
– Körülbelül két perc.
– Értem, képviselő úr, én ebben nem dönthetek, mivel az adást csak rendkívüli helyzet esetén szakíthatom meg, a tüntetés pedig nem minősül annak, de felhívom a főszerkesztő urat, kérem addig foglaljanak helyet. Kérnek esetleg egy kávét, teát?
– Azt megköszönnénk, itt leszünk a társalgóban.
(15 perc múlva)
– Képviselő úr, a főszerkesztő úr, a főigazgató úrral egyeztetve azt a rendelkezést adta, hogy önök élőben nem jelentkezhetnek be, erre a médiatörvény sem biztosít önöknek jogot. Két dolgot tudunk felajánlani, mivel a közmédiában szerepelni viszont joguk van. Most lehozunk egy kamerát ide, vagy ki a ház elé, és amit mondanak, az a reggeli híradóban lesz egy 90 másodperces hírbe vágva, vagy holnap reggel a közéleti izé című műsorban biztosítunk öt perc élőt. A főigazgató úr a kilencven másodpercet és az öt percet is garantálja.
– Köszönöm szerkesztő úr, ha vár egy pár percet, megbeszélem képviselőtársaimmal a dolgot.
– Természetesen.
– Szerkesztő úr, kérem hozzák le a kamerát, Vadai képviselőasszony épp most beszéli meg a tüntetőkkel, hogy egy emberként fogjuk elmondani a követeléseket.
– Rendben képviselő úr, lemegy egy operatőr, beállunk, és akkor tíz percen belül mehet a dolog.
– Köszönöm szerkesztő úr.
– Ugyan, képviselő úr, mi csak a munkánkat végezzük.
