Van a klasszikus vicc a nyuszikáról, aki kölcsön szeretne kérni a rókától egy lapátot. Elindul a róka oduja felé, de közben állandóan az jár a fejében, hogy “ez a rohadt szemét róka úgysem fogja odaadni a lapátját, mert ez olyan!”. Végül odaér a rókalyuk elé, és bekopog. A róka kinéz, és barátságosan üdvözli: “szia nyuszika, mi járatban vagy?”. Mire nyuszika dühösen kiabálva: “Tudod mit, róka? Baszd meg a lapátod!”
Na, mindig ez a vicc jut eszembe az ellenzéki érzelmű kommenteket olvasva, akárhányszor írunk vagy megosztunk valamit arról, hogy Orbán Viktor hatalmi pozíciója sokkal ingatagabb, mint 10 éve bármikor. Jövőre választások lesznek. Idén először létrejött egy széles ellenzéki összefogás, amelynek a miniszterelnök-jelöltje egy sikeres előválasztással lett legitimálva. 2019 óta ellenzéki vezetője van a fővárosnak, és több jelentős vidéki városnak. A Covid-járvány valamint a kibontakozó gazdasági válság erősen megtépázta a kormányban való bizalmat. Most már napi szinten pattannak ki a NER-hez köthető korrupciós és egyéb botrányok. A külpolitikai széljárás annyira Orbán ellen fordult, hogy már a lengyelek is elkezdtek kihátrálni mögüle (a németek szemében meg gyakorlatilag pária lett).
Minden adott lenne hozzá, hogy a kormányváltásban remenykedők bizakodva nézzenek a választások elé. De nem. Mert Márki-Zay _állítólag_ valami nem PC-t mondott. Mert nem ment el Erdélybe, ahonnan egyértelműen jelezték, hogy nem akarják látni. Mert Karigeri al-kal-mat-lan. Mert a Zunijó nem bünteti meg eléggé Orbánt, illetve túlságosan megbünteti, ami csak még jobban a kezére játszik. Mert Putyin egymagában sokkal okosabb, mint az összes nyugati vezető. Mert ennek az országnak ez kell. Mert minden szar, mindenki elégedetlen, de nekünk ez jó (miért is?).
Aztán jön a sértődött toppantás, hogy “én senkire nem szavazok, legfeljebb a Kutyákra!”. Aztán jön az újabb kétharmad. Aztán kezdődik előlről az egész hisztibajnokság…
