A cikk tele van számokkal, amelyeket jól láthatóan több forrásból is ellenőriztek. Ez természetes is, hiszen ez olyan téma, amelyben ha árnyékra vetődnek, akár a NYT léte is veszélybe kerülhet, akkora perek szakadnak a nyakukba. Az is jól látszik, hogy a kiszivárgott adóbevallások csak a jéghegy csúcsát jelentik, az ott levő számok mindegyikéhez megpróbálták megtalálni a kapcsolódó üzletet, céget, és a cikk gerincét sokkal inkább ez adja, mintsem az, hogy azon huhognának, hány dollár az adólevonás.
Az első szubjektív benyomás, innen Magyarországról olvasva, hogy ezt bármelyik magyar politikus, mosolyogva söpörné le az asztalról, ha elé tennék. Ahol volt már miniszterelnök lánya tehetséges műsorvezető és szállodaipari zseni is, nem akadnánk fenn azon, ha azt olvasnánk, hogy tanácsadó cége van. Mert Ivanka Trumpnak az van, amelyik mit ad isten, valamelyik évben pont annyi pénzt kapott, amennyit az apja egyik projektjében “tanácsadói díjak” indokolással költségként levontak.
A pályázati pénzből turisztikailag vadászházat építő majd kényelmesen oda beköltöző polgármesterek országában az, hogy az egyik kastélyára Trump elszámolt műemlék-megóvási adókedvezményt, amelyet csak üzleti célú épületre lehet, miközben a család ott lakik…igazán semmiség.
A TAO országában az, hogy Trump irodaházaiban a Fehér Házban lobbizó cégek irodát bérelnek, és a Trump közelébe jutni akarók drága pénzben tagságot vásárolnak Trump golfklubjában, fel se tűnne.
Tele van az egész ilyen párhuzamokkal. Amerika azonban egy picit más ország.
Jóval fejlettebb politikai kultúrája miatt Amerikában vannak bizonyos illemszabályok, elvárások, amelyeket a választott tisztségre pályázóknak meg kell tartani. Nem véletlen, hogy a vezető amerikai politikusok vagy sokadik generációsak (pl. a Bush- vagy a Kennedy család tagjai) vagy hosszan másszák a ranglétrát, mire komoly tisztség közelébe érnek. Ennek folyománya ugyanis, hogy mindenki a komoly felső- középosztálybeli képet tud magáról sugározni. Tehát nagyon gazdag emberek, de nem milliárdosok, akik fizetik az adót, van szép ház, jelentős vagyon, de nincsenek gyanús üzleti ügyek. Képmutató? Hát persze.
Trump azonban pont azzal nyert választást, hogy ő nem ilyen. Ő egy extravagáns üzletember, aki merész üzleti húzásokkal keres pénzt, amelyet aztán drága autókra és szép nőkre költ el. Ez persze csak nagyon nagy vonalakban igaz (ha egyáltalán) de ezt a karaktert olyan jól tudja hozni, hogy még sikeres tv show is készült belőle.
Ha nem használta volna fel ezt a showbusinessben szerzett hírnevet és rutint arra, hogy elnök legyen, ez nagyjából senkit sem érdekelne. Lenne egy jó kis bulvárhír belőle, ha megbünteti az adóhatóság, és mindenki tovább lépne. New York és Los Angeles üzleti világának elég általános szereplői az ilyen üzletemberek, megvan a maguk helye az ökoszisztémában. Nagy részük egy mexikói étterem mosogatójaként végzi, mások rövidebb-hosszabb időre meggazdagodnak. Viszont közben kipróbálnak olyan kockázatos dolgokat, amelyekről a komoly üzletembert komoly könyvelői és komoly ügyvédei lebeszélik. Ráadásul Trump még az apja után egy zsák pénzt is örökölt, tehát nem nulláról kezdte a bulvár-üzletemberséget.
Elnökként a legnyilvánvalóbb támadási felülete ez. Olyan majdnem biztosan nem lesz, hogy elnöki mandátuma alatt eljárások induljanak emiatt ellene. Az is elég biztos, hogy a karizmatikus vezetőben hívő szavazótömegét a liberális média zászlóshajójának a cikke nem fogja eltántorítani.
A csata a konzervatív középért folyik. Ezért mindkét oldal tett komoly lépéseket. Trump bíró-jelölése a múlt héten is egy itt nyitott front volt. Amy Coney Barrett szálka a demokraták szemében, de formális kifogás nem lehet ellene, egy sokat publikáló, jó iskolákban tanult és tanító, magasan képzett jogászról van szó. Olyanról, aki tökéletesen megfelel a Trump előtti republikánus pártnak is. Originalista (nem híve az alkotmány kreatív értelmezgetésének), konzervatív. Abortuszellenes, de nem mindenáron, alighanem valami öncélúan a Supreme Court elé vitt esetben csatlakozna azokhoz, akik a stare decisis elvet követnék, vagyis ha az ügyben nincs újdonság akkor nem nyúlnának az 1973-as alap döntéshez abortuszügyben. Más kérdés, hogy nagyon keresné az újdonságot. Az ő “átnyomása” nagyon nagy ajándék lenne a hagyományos, konzervatív jobboldali republikánusoknak.
Az adóbevallások kiszivárogtatása pontosan ide lő. Mert ez a társadalmi réteg természetesen megnézi a trashrealityt, amelynek a végén Trump azt kiabálja, hogy “You’re fired” de magát ennél sokkal jobb embernek tartja. Hisz a trashreality azért van, hogy akármekkora szerencsétlenség is az életünk, a tévé tud mutatni egy nálunk is nagyobb lúzert. Hát még ha az ember magát az amerikai világhatalmi státusz letéteményesének, az Igazi Amerikainak tartja. Ezért van az, hogy az amerikai politikusok a kifogástalan életvitelű, az adót időben, az utolsó centig befizető ember képét sugározzák magukról. A gyanús ügyek (melyek persze ugyanúgy vannak, mint bárhol máshol) messzire ki vannak szervezve.
A szivárogtatással a demokraták azt nyerhetik, hogy pár százalék republikánus vagy befogott orral Bidenre szavaz, vagy ami valószínűbb, otthon marad. Ennél több nincs is benne, de mivel az amerikai elnökválasztás mindig szoros, nem kizárt, hogy elég lehet. Vagy nem. De meg kellett próbálni, mégpedig az elnökjelölti vita előtt. A furcsa az lenne, ha erre nem számított volna Trump kampánystábja. Valószínűleg számított. Mindenesetre a cirkusz folytatódik.
