A ma megosztott Politico és NZZ cikkek a német politikai elit “vakságáról” a putyini fenyegetéssel kapcsolatban meglehetősen jól leírják azt, mekkora láthatatlan befolyással rendelkezett Oroszország Európában, beleértve a (részben szintén oroszok által támogatott) Brexit utáni Nagy-Britanniát.
Azt viszont egy pillanatig sem szabad elhinni, hogy az egész német vezetés csupán “hasznos idiótákból” állt. Bizony, Németország itt meglehetősen tudatos geopolitikai játszmát folytatott, ahol az orosz és kínai kapcsolatokkal elsősorban az Európa fölötti amerikai befolyást akarták ellensúlyozni (amely törekvés Trump elnöksége idején meglehetősen látványos igazolást nyert), valamint bebiztosítani az EU-n belüli német dominanciát Franciaországgal és Nagy-Britanniával szemben (aminek bizony szintén köze volt a Brexithez).
Ebből is látszik, mekkora történelmi ballépést követett el Putyin, amikor valódi ok nélkül, csupán faroklóbálási célzattal megtámadta Ukrajnát. Akármennyire is népszerűtlen manapság bevallani, az orosz diplomácia és külpolitika a világ legjobbjai között van. Oroszország nagyhatalmi státusza Olaszországnyi GDP-je ellenére nem csak a méretéből, haderejéből és nyersanyagkészletéből következik, hanem abból is, hogy ezeket az előnyöket a világhatalmi játszmákban remekül képes geopolitikai befolyásra fordítani.
A Trónok Harcában az oroszok lennének a Lannisterek. Hiába vannak náluk gazdagabb és katonailag erősebb nemesi házak, ők értenek a legjobban a politikai machinációkhoz, piszkos trükkökhöz, hatalmi játszmákhoz. Amerika és Európa mindig is nagyon büszke volt a “puha hatalmára” (soft power), ami az erővel való fenyegetés helyett kulturális és ideológiai vonzerejével nyeri meg magának a világ feletti befolyást. Az orosz “soft power”-ről sokkal kevesebbet hallottunk, pedig simán rivalizál a nyugatival, csak éppen az orosz hagyományoknak megfelelően nagyrészt titkos – és Hollywood meg az Oxfordi Egyetem helyett az FSZB és a GRU gyakorolja.
Putyin ukrajnai “elefánt a porcelánboltban” inváziója viszont napok alatt verte szét ezt az évtizedek alatt gondosan felépített nyugati befolyást. A szankciók csak a közvetlen következmény, talán még ennél is nagyobb öntökönszúrás részéről, hogy az elkövetkező évtizedekben Nyugaton büdös lesz minden, ami orosz, és bottal sem merik a politikusok megpiszkálni, félve a közvélemény reakciójától. Marad szövetségesnek Kína. Az a Kína, amely legalább annyira könyörtelen és dominanciát hirdető birodalom, mint Oroszország, csak tízszer akkora. Amerikától függeni sem mindig méznyalás, de Kínától… erről pl a tibetiek vagy az ujgúrok tudnak mesélni.
Putyinnak ezért is kell mindenképpen valamiféle győzelmet kicsikarnia Ukrajnában, mert az orosz hatalmasok (oligarchák, szilovikok, hadsereg) sok mindent megbocsátanak egy diktátornak, de a gyengeséget soha. Ha Putyin most veszít, könnyen bekövetkezhet az, amiről Biden a minap beszélt. (Persze nem _úgy_ gondolta ő azt… de, pontosan úgy.)
