Szilvay azért lett megosztva itt, mert Szilágyi Emőke Ritába kötött bele. Emőkéről én se hallottam négy évvel ezelőttig, akkor az MTA tüntetések alkalmából ismerkedtünk meg. Klasszikus szobatudós-témát kutat, klasszik szobatudós módjára. Szakterülete textológia, amelyről szemmel láthatóan semmi fogalma sincs Szilvaynak, ezért igyekszem itt most számára érthetően is összefoglalni, hogy mi az.
2523-ban (hacsak addig nem lesz vége a világnak) valaki majd azt fogja kutatni, hogy mi történt Magyarországon 2023-ban. Ehhez mérhetetlen mennyiségű szöveg áll majd a rendelkezésére, így pl. a Vadhajtások, a Magyar Közlöny, a Diétás Magyar Múzsa, a Mandiner vagy épp a XXIII. kerületi bedobós újság, amit poénból valaki befényképezett a fészbukra. Tegyük fel, hogy a Múzsát akarja majd feldolgozni. Ha akkor még magyarul fogunk beszélni, akkor is a Múzsa rém archaikus szöveg lesz, mondatonként meg kell majd állni, és mondjuk utánanézni, hogy ki az a Szilvay Gergely és ki az a Szilágyi Emőke Rita. Meg kell majd nézni, hogy ugyanarról az eseményről (Szilvay baromságokat ír Szilágyiról) másutt hogy számolnak be, vajon lódítottam-e ezzel kapcsolatban vagy épp Szilvay szövege volt egy tendenciózus baromság.
Ezt akkor egy olyan ember fogja csinálni, akiknek van rutinja az ötszáz évvel korábbi magyar nyelv értelmezésében, képben van az 1989-2045 (amikoris Orbán Viktort, aki ekkor már hat éve magatehetetlenül fekszik, de még így is jobb politikai teljesítményt nyújt ellenzékénél, megüti a guta, és életképes ellenzék hiányában a puccsot végrehajtó Habsburg Ottokár megkoronáztatja magát, és elkezdődik a Második Magyar Királyság kora) közötti magyar történelemmel, és tudja dekódolni az olyan szar poénokat, mint amilyen ennek a bekezdésnek a felét szükségtelenül elfoglalja.
Ebből aztán egy olyan kiadást készít, ahol ott van az eredeti szöveg, és ahol magyarázni kell, ott lesz magyarázat. Ezzel elejét veszi annak, hogy mindenféle botcsinálta történész gyanús idézetekkel alapozza meg a tanulmányait. Ami benne van a “szilágyiemőkében” (tegyük fel, hogy a korabeli textológust is Szilágyi Emőkének hívják) azt valóban mondtam, ami nincs benne azt nem mondtam. Ez az ötszáz év múlva élő Szilágyi Emőke olyan jól fog engem ismerni, amennyire csak lehet anélkül, hogy valaha beszéltünk volna.
Na a mostani Szilágyi Emőke pont ezt csinálja, csak az ötszáz éve élt Oláh Miklós püspökkel. Erre írja azt Szilvay (aki nyilván ehhez is ért) hogy “begépelés”. Legyünk jóindulatúak: Hülyének tetteti magát, nem hülye.
Az teljesen biztos, hogy ez nem a rák gyógymódjának vagy a hipertérugrásnak a feltalálása. Igaz, hogy a ké-hé-hé-hé-hé-tszáháháház mihllillió forint, ami erre a programra van, az bő félmillió euró, és ebből évekig finanszíroznak tucatnyi kutatót. Egy vidéki amerikai egyetem ligájában vagyunk pénzügyileg.
A másik jellegzetesség – amint erre egy kommentelőnk is felhívta a figyelmet – hogy a különböző kvantifikálható tudománymetriai helyeken ennek nem sok nyoma van, hiszen nem lehet (pontosabban persze lehet, ha az ember erre kényszerül) kb. minden harmadik Olahus-levélről írni egy angol cikket az International Journal of Whateverbe, csak minek.
Azt én teljesen értem, hogy valaki szerint ennél fontosabb dolgokra is lehetne tudományos támogatást adni, de Szilágyi Emőkét nem ezért rugdossák. Ha nem állt volna ki az MTA-kutatóintézetek önállósága mellett, akkor a kutyát nem érdekelné, hogy egy pikolölő (Lölő: Mészáros Lőrinc, ld. Kis-Nagy: Mészáros Lőrinc gúnyneveinek fejlődése) mennyiségű pénzt hat év alatt mire költenek el.
Keverjük most ide a Schadl-Völner ügyet. 2019. március 9. óta kötelezi jogerős ítélet óta az Origót, hogy tegyen közzé egy közleményt arról, hogy elnézést kér Szilágyi Emőkétől. Nem tették közzé, eddig kétszer bírságolta meg őket ezért a bíróság. A végrehajtó nem siet, a bíróság nem siet, a bírságoló végzések elleni fellebbezéseket elbíráló bíróság még annyira sem siet. Ez van, ha nem lehet egy középhegységet elárverezni. Senki sem siet. Főleg, ha tartani lehet egy odatelefonálástól. “Kellemetlenné tudják tenni az életet”, ahogy egy függetlenobjektív bírósági vezetőnk fogalmazott.
Pedig ki tudja, ha közzé lenne téve, akkor Szilvay tán nem írkált volna hülyeségeket.
