UPDATE: közben érkezett olyan kérés is több, egymástól független, de szakmai forrásból, hogy írjuk bele a posztba azt is, hogy a pszichológus szakma széles körben háborodott fel Bagdy Emõke kijelentésein. Hát bele írjuk, de akár cikkek formájában is felháborodhatnának a szakemberek (széles körben).
Most éppen az LMBTQ propagandának minõsített mesekönyv okán gondolta, hogy szakmailag is alá kell támasztania azt a nézetet, amit pár napja Doktor Miniszter Elnök Úr is megfogalmazott, a m(M)agyar emberek védelmében.
Az eredmény felemás, hiszen abba nem nagyon lehet belekötni, hogy a gyermek fejlõdési szakaszainak megfelelõ ingerek nagyon fontosak, a gyermekben kialakuló (nemi) identitás erõsítése (nem pedig az erõszakos alakítása) a szülõk feladata és felelõssége, de mondjuk azért az erõs állítás, hogy a biológiai nem, a genetika determinálná a szexuális orientációt.
Már pedig Bagdy Emõke azt próbálja nekünk eladni, hogy van olyan gén/géncsoport, ami alapvetõen heteroszexuális viselkedési formát hordoz magában, de ezt “érzékenyítéssel” össze lehet zavarni, ebbõl a szempontból pedig rendkívül hatékony eszköz, ha egy mesében egy herceg feleségül vesz egy másikat. A kritikus életszakaszt pedig 3-5 év közt határozza meg.
Namost ezzel több baj is van. Az elsõ az lenne, hogy egyelõre nem sikerült tettenérni azt a gént v. géncsoportot, ami a heteroszexualitást/homoszexualitást szabályozná, ami nem azt jelenti, hogy ne lenne a géneknek szerepe a szexuális orientáció kialakulásában (errõl tömör összefoglalókat ki lehet googlizni. Pl. SCHEURING ISTVÁN: A homoszexualitás evolúciógenetikai háttere c. cikke egészen frappáns), de éppenséggel arra aztán végképp semmi bizonyíték nincsen, hogy irodalmi eszközökkel lehetne bárkit is ide-oda pöckölgetni a homoszexualitás és heteroszexualitás közti spektrumon.
A nagyobbik probléma az, hogy a példaként kipécézett mese egyáltalán nem a 3-5 éves korosztály számára íródott. Nyelvezetébõl is kiderül, hogy inkább a kamaszok a célcsoportja a történetnek, ami egyébként semmilyen szaftos részlettel nem teszi próbára a közízlést. A benne szereplõ herceg egyszerûen a saját neméhez vonzódik, ennek megfelelõen választ párt magának, de a mese ezt nem követendõ példaként tálalja, hanem egyszerûen bemutatja az egyébként a valóságban is vitathatatlanul létezõ jelenséget. Snitt.
A fentiekre mondhatnánk azt, hogy szakmailag itt-ott alátámasztott, de csúsztatásoktól terhes vélemény, de sajnos itt nincs vége a történetnek.
Bagdy Emõke magabiztosan épít a NER rajongóira jellemzõ funkcionális analfabétizmusra (van ilyen kifejezés?), illetve ara, hogy a NORMA/DEVIANCIA fogalmakat hajlamosak úgy értelmezni, hogy a norma az a többségi társadalomra jellemzõ viselkedési forma, tehát egyszersmind elvárás is. Minden, ami ettõl eltér, deviancia.
Ez utóbbi viszont nem egy szakmai érv (nem diszfóriáról beszél), hanem értékválasztás, hiszen arról van szó, hogy szerinte teljesen mindegy, mi egy viselkedésnek, szexuális orientációnak a társadalmi hatása, hogyan viszonyul a kérdéshez a társadalom. Deviancia az, amit a politikai keresztény-konzervatív kurzus annak tart.
Tehát nyíltan szembehelyezkedik azzal az értékrenddel, amit európaiként szokás emlegetni, de ennél is nagyobb baj, hogy ezekkel a szavakkal fegyvert ad annak a kisebbségnek a kezébe, akik talán csak néhány ezren vannak, viszont valóban gyakorolják a viselkedési devianciák változatos formáit.
Szerkesztõségi döntés még nem született a fingszagrend megítélésérõl, de tõlem számíthat egy szavazatra a professzor asszony.
