Mi a gond az új Be-vel?

Elöljáróban mindenképp le kell szögezni, hogy minden hibája ellenére látszik, hogy a jogszabályon olyanok dolgoztak, akik komolyan vették a feladatot, hogy az ország egyik legfontosabb törvényét újraírják. Sok helyen tettenérhető, hogy érdemben újítani akartak, javítani akarta számos rosszul működő dolgon. Részletesen kidolgoztak olyan jogintézményeket, amelyek csak említve voltak régen, vagy nem is léteztek. Látszik az érdemi korszerűsítés szándéka. Miért fanyalgunk mégis?

Látszik a belepofázás a törvényszövegen

Vannak olyan részei ennek a törvénynek, amit nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy valakinek a nünükéje volt az adott jogintézmény vagy változtatás, és azt bele kellett írni és punktum.

Kiváló példa erre a fellebbezés átalakítása. Ezt mostmár majd lehet úgy is előterjeszteni, hogy csak a minősítésre, csak a bűnösségre, csak büntetés mértékére. Ez kiváló eszköz is lehetne. Bíróknak mindenképpen, hiszen a másodfoknak nem kellene átnyálazni az egész anyagot, ha a vádlott csak a büntetést sokallja. Akár lehetne olyan világ is, hogy akkor “hálából” enyhítenek neki egy-két évet vagy hónapot, hiszen nem kellett sokat tökölni az üggyel.

Na viszont aki ezt kitalálta, az még nem ült kettesben egy terhelttel akár a Venyige Hotel beszélőjében, akár egy ügyvédi irodában. A megbüntetés előtt álló ember olyan mint a súlyos rákbeteg. Mindent meg akar kapni, az afrikai kátránytó mélyén élő kátrányharcsa májából készült, talpa dörzsölendő csodakenőcsöt is, ha attól kap 0,1% esélyt arra, hogy jobb lesz neki. Az ügyvéd (és az orvos) dolga pedig nem az, hogy erről lebeszélje, hiába fog többet dolgozni majd a bíróság vagy esetleg feleslegesen fizetni a TB. Az az ügyvéd, aki olyan tanácsot ad, hogy csak részleges fellebbezés legyen, bizton számíthat arra, hogy az ügyvédi kamara fegyelmi tanácsa előtt találja magát, ha a “beteg nem gyógyul meg”. Számítsuk ki ebből a várható részleges fellebbezések számát.

Ügyészek írták

Ennek eklatáns példája a 444 cikkében is ostorozott leplezetteszköz-szabályozás. Némileg hatásvadász ott a cím, hiszen eddig is lehetett gyanúsítás nélkül műveleti eszközöket (megfigyelés, lehallgatás stb) alkalmazni titkos információgyűjtés (TIGY) keretében. Igenám, de a TIGY eredményével (az akkor még működő Alkotmánybíróság közbelépése nyomán) nem lehetett akármit csinálni, ha “haladéktalanul” (a bírói gyakorlat szerint max 1-2 hónap) nem indult büntetőeljárás a megfigyelt ellen, akkor az adatokat meg kellett semmisíteni.

Na ettől a “kellemetlenségtől” jól látható ügyészi nyomásra megszabadultak az “előkészítő eljárás” bevezetésével. Minden bizonnyal lesz aki majd ezt megmagyarázza, hogy nem is úgy van, de a hatás ettől még a következő: nyertek 6-9 hónapot arra, hogy a leplezett eszközöket minden kötelezettség nélkül tovább alkalmazzák, majd aztán ha mégsem kell eljárást indítani, az előkészítő eljárást befejezzék.

Igen, ebből gyakorlatilag a korlátlan megfigyelhetőség következik, hiszen az ember arról, hogy ellene előkészíő eljárás van folyamatban, nem tud. És mire lehet előkészító eljárást indítani? Bármire. Annak megállapítására, hogy a gyanú gyanújának a gyanúja fennáll-e. És fognak is, bőséggel.

Így aztán, hiába lett tényleg nagyon szépen kidolgozva (szerintem valami “operás” rendőr vagy ügyész írhatta azt a részt) hogy melyek az eszközei és a korlátai a titkos munkának, a végére odabiggyesztettek egy intézményt, ami eltörli kb az összes korlátot.

Fogalma sincsen a magyar valóságról

Az új Be. kb 10 lehetőséget ad a terheltnek és a védőnek arra, hogy bedobja a lapjait, megegyezzen az ügyésszel vagy a bíróval arról, hogy fog ezért cserébe enyhébb büntetéssel végződik az eljárás. Igen, ez nagyon szépen hangzik. Az marad csak ki, hogy vajon milyen biztosítékot kapok én arra, hogy az ügyész tartja magát ahhoz, amit a full beismerés előtt megígért? Micsoda, hogy én nem bízom az ügyészben? Dehogynem bízom, ha ló legel a sírján, akkor például teljesen. Nem, nem mélységes antipátia ennek az oka. Egyszerűen nekem az a dolgom, főleg egy ilyen igazságszolgáltatásban, hogy ne bízzak meg senkiben aki a “másik” oldalon van. Ők se bíznak bennem, nekik én “fizetett bűnpártoló” (vö. kurva) vagyok.

Ennek az intézménynek azon kívül, hogy a műveletlenebb bűnözők körében jó ügyészségi kapcsolatokkal villogó kollégáknak jó lesz, nem sok látszatja lesz.

Ehhez ugyanis az kellene, hogy a megfigyelést gyakorlatilag korlátlanná tevő ügyészek elkezdjék partnerként kezelni az ügyvédeket. A japánok vb címében jobban bízom, mint ebben.

Az erőforrások átcsoportosítása nélkül alakít át gyökeresen dolgokat

Eddig ha egy ítélet “részlegesen megalapozatlan” volt, vagyis valamelyik bűnösségi körülmény nem volt kellően bizonyítékokkal és ítéleti indokolással alátámasztva, a másodfokú bíróság az ítéleteket hatályon kívül helyezte.

Informálisan egyébként ez az intézmény szolgálta a “renitens” vagy “túl önálló” bírák rendre utasítására, hiszen a hatályon kívül helyezés rontja a bíró statisztikáját.

Az új Be. csak totális megalapozatlanság esetén ad lehetőséget hatályon kívül helyezésre, vagyis annak a másodfokú tanácsnak, amelyik eddig azt az ítéletet, ahol az elsőfokú bíróság fel merte menteni a vádlottat, “Hákázta”, most majd nem lesz ilyen lehetősége, hanem azokat a kis hibákat, amelyekt észrevett neki kell majd korrigálni. Eredmény? Óriási ügytorlódás másodfokon. Lett több másodfokú bíró? Nem lett.

És ez át is vezet minket a végső kritikámhoz, a várható desuetudo-hoz

Mi a desuetudo? A szokásjogot a római jogban consuetudo-nak hívjuk. Ez azt jelenti, hogy valamire még nincs törvény, de már annyira régen egyféle módon csináljuk, hogy ez a szokás szinte törvénnyé vált. A desuetudo ennek az ellentéte, vagyis valamire van törvény, de mi összetartva úgy döntünk hogy nem alkalmazzuk, vagy másképp alkalmazzuk. Ez a desuetudo, a törvényrontó szokásjog.

Mit fog csinálni a másodfokú bíróság mikor meglátja hogy részleges fellebbezés érkezett, de ő teljes felülbírálatot szeretne? Teljes felülbírálatot csinál, valami mondvacsinált okból. Ki akadályozhatja meg ebben? Senki. Ki büntetheti meg őket ezért? Senki. Ebben az ügyészekkel is össze fognak zárni, szóval Handó Tündére se számítson senki. Előbb hívja meg grillpartira az OBT tagjait, minthogy szembemenjen “Polt Petivel”.

Nem áll fenn hatályon kívül helyezési ok? Csiribú-csiribá, de fennáll, HK az ítélet, menjünk tovább.

Miért mondom ezt? Mert a régi Be. alkalmazásának 15 éves története is ez. Szépen folyamatosan a bírói gyakorlat lebontott minden útjában álló gátat. Most is ez fog történni.

Ebben a formájában az új Be. felesleges.

Mélyre ható változásokat nem fog hozni. Az olyan jogintézményei, mint az előkészítő ülésen egyezkedés az nem új jogszabályokat, hanem új szemléletet igényel. Normális bíróval-ügyésszel eddig is meg lehetett egyezni, velük ezután is meg lehet majd. Csak ugye eddig ezt sub rosa kellett csinálni, úristen nehogy kiderüljön, hogy a tárgyalás előtt leboltoltuk, hogy ha a két, péntek este részegen garázdálkodó egyetemista lehajtott fejjel mindent besimer és nem kell nyolc rendőr tanút kihallgatni, és térfigyelőkamera-felvételeket nézegetni, akkor pénzbüntetés lesz a vége. Most ezt lehet végre nyíltan csinálni, csakhát ehhez bíró és ügyész is kell. Olyan hírek és pletykák szivárognak ki, hogy az ügyészeknek az ilyen “fraternizálást” helyi szinten konkrétan megtiltották. Remélem ezek csak rosszindulatú pletykák.

Konklúzió: bevezetése előtt egy nappal úgy tűnik, az új Be. több rosszat tesz, mint jót. Nagy változásokat nem hoz, legalábbis nem azelőtt, hogy a bírói, ügyészi, ügyvédi kar, elekzd gyökeresen másképp gondolkozni, mint az elmúlt száz évben tette. Gyanús nekem, hogy ezt nem egy ilyen egyenetlen színvonalú jogszabály miatt fogja megtenni. Remélem nem lesz igazam.