Kezdjük a magyar politikai színtérrel.
Eleve már az kérdés, hogy a majd Orbán után jövő politikában kik fognak részt venni. Nyilván lesz majd utódpárt most a fidelitasban, emcécében képződő új félművelt technokratákkal. Lesznek hatalmas magánvagyonok, amelyek egy-két cikluson keresztül meg tudják zsebből is határozni a választásokat, hacsak az Orbán utáni világban nem lesznek értelmes pártfinanszírozási szabályaink (kötelező olvasmány: a Szabad Európán megjelent háromrészes cikksorozat, az első részt tegnap linkeltem).
De az is fontos kérdés, hogy amikor borul a rendszer, ki lesz a borító erő, vagy legalábbis ki tudja ezt a pózt hihetően felvenni. A most létező pártok előtt ugyanis az a politikai probléma áll, hogy a NER-ben létezés és a NER megdöntése egymást kizáró célnak tűnik.
A másik probléma az összefogás kérdése, azonban szerencsére ez eldőlni látszik, ugyanis a DK átment offenzívába és magát a nagybetűs Ellenzéknek kinevezve elkezdte leplezetlenül bekebelezni, felvásárolni a piacon levő, kicsit is használható ellenzéki arcokat. Ez pedig a maradék ellenzéket arra kényszeríti, hogy
1) vagy megalkudjon a Gyurcsány-Dobrev házaspárral
2) vagy az eddigi “csak akkor állok be, ha
2a) kapok egy nyerhető körzetet
2b) ÉS egy bejutó listás helyet
2c) negyven hurit és egy Ferrarit típusú összefogási tárgyalások helyett szembenézzenek azzal, amelyet finoman politikai realitásnak szoktak nevezni.
Ez a “politikai realitás” nem más, mint hogy a magyar politikai pártokról a választók nem nagyon hiszik el, hogy jók bármire is. A DK “vezető erő” jellege abból fakad, hogy nekik van rajongótáboruk, akiknek valamiért nem jön be az Orbán-féle apafigura, és szeretnének egy másik nyájba tartozni. Vagyis a DK teljes támogatottság megjelenik a közvélemény-kutatásokban és a választási eredményekben is.
A többi párt viszont kénytelen azzal szembesülni hogy egy legeslegfeljebb pár százezer fős (de inkább jóval kisebb) buborékon kívül senkit nem érdekelnek.
Tehát a Momentum előtt kettős feladat áll: ismertséget, a cselekvő párt imidzsét megteremteni és az ellenzéki helyezkedésben domináns szerepet játszani.
Donáth Anna, mint vezető személyiség bejelentése ezekkel a feladatokkal nem ellentétes, így fanyalogni sem kell rajta. Donáth Annát nem ismerem jól, egyszer beszélgettem vele egy negyedórát, a Rózsa utcai Momentum iroda (a “dohos pince”) előtt míg a taxiját várta, akkor jó benyomást tett rám. De megvan mindene, ami vezető politikussá teheti. Értelmes, határozott, fiatal. Mivel fő ellenfele Dobrev Klára lesz, az se hátrány, hogy nő, pedig ezzel amúgy a magyar politikában sajnos számolni kell.
A kérdés az, hogy az érkezése a Momentum élére vajon elhozza-e a Momentum átalakulását fiatal értelmiségiek klubjából párttá. Ettől a Momentumot jelenleg három dolog választja el, ezek:
1) határozott politikai irányvonal
2) bejáratott emberek
3) befejezett cselekvések.
A politikai irányvonalnak használ, ha van vezető. Gondolom mostanra rájöttek a Mominál is az emberek, hogy a “liberális” vagy “bal” vagy “jobb” jelző használata kontraproduktív és próbálnak majd valami jó integráló brandet kitalálni, mert vidéken bizony jelentős létszámú, a Fideszben-Jobbikban csalódott, ám a budapesti lipsiktől idegenkedő szavazó van, akiket tudni kéne megszólítani. Ld. Jászberény, ahol amint a DK eltűnt a színről, egy volt jobbikos jelölt tarolt. Ez nagyon nem egyedi példa ám, még nagyon sok helyen tud ugyanez történni.
A következő problémának szintén használ egy határozott vezető: a Momentumnak (meg a többi ellenzéki pártnak) nincsenek emberei. Miközben a Fidesz hetente dob be 2-3 új influencert (aztán van amelyik két hétig bírja, mások pedig megmaradnak) a Momentumnál van legfeljebb 5 ember, akiről hallottak már Debrecenben is. Ezen változtatni kell, el kell kezdeni felépíteni embereket. A Környezetvédelmi Embert, az Egészségügyi Embert, az Antikorrupció Embert, a Külpolitikai Embert és így tovább. Kell valamilyen kidolgozott módszer (arculati kézikönyv, koordinált posztolás, elvárt mennyiségű megjelenés stb.) a vidéki momentumos arcok felépítésére. Ez sok munka és pénz kérdése. A határozott vezető ott tud segíteni, hogy ahol már van valamekkora követés: mondjuk 2-3 hónap alatt és max pár százezres boost mellett mondjuk a Külpolitikai Ember összehozott 7-8000 követőt, akkor a vezető elmehet beszélgetni vele a következő videójában, csinálva neki egy kis approval-t és viszont, behúzni a Külpolitikai Ember követőit a vezető követői közé. Nem szégyen ezügyben a Fidesztől tanulni.
Egy jó vezető hasznos lehet a végigvitt cselekvésekben is. Ha ugyanis a szavazó azt látja, hogy van itt egy projekt, ami nem képes projekteket végigcsinálni, úgy általában a projekben nem fog hinni.
A Momentum lassan hat éve az egyetlen igazán nagy végigvitt cselekmény, a megalomán olimpiarendezési terv elgáncsolása emlékéből él. A Momentum potenciális szavazótábora az alapítás óta sokat öregedett, pont annyit, hogy életének abban a szakaszában van, hogy felelősen megcsinál dolgokat, a gyerek rendszeres megszoptatásától és tisztába rakásától kezdve a heti logisztikai terv és útvonalak összeállításán át a fellebbezés beadásáig. Nem fognak olyan pártra szavazni, amely nem bizonyítja a cselekvőképességét legalább havonta egyszer. Meg kell találni az ügyeket, meg kell határozni a célt, alkalmazni kell az apparátust, és a végén a vezetőnek az egész élére kell állnia, és be kell ütnie a pontot. Legyen ez egy akkugyár távoltartása, egy korrupt janicsáraga kipellengérezése vagy bármi más.
Összességében tehát üdvözlendő, hogy a Momentum saját maga élére egy Határozott Vezetőt állít. Remélem, hogy ez az összes többi problémájuk kezelése irányába tett első lépés. Meglátjuk.
