Tehát nem, a “csak váltsa már le valaki Orbán Viktort” érdekében összefogás, az nem demokratikus dolog, az egy alkalmatlan politikai elit könyörgése azért, hogy a nép tartsa hatalomban. Ahogy 2002-ben. Amikoris minden idők egyik legrosszabb kormánya szabadult a nyakunkba.
A demokrácia lényege, a választás lehetősége. Amikor valakik, senki által nem választva és felhatalmazva, a közvélemény-kutatások szerint harminc százalékot összesen sem elérő támogatottság mellett (amelyet ugye eleve a szavazópolgároknak abból a kisebbik feléből mérnek, aki el akar menni szavazni és tudja kire fog, ráadásul el is mondja) majd helyettem eldöntik a választást.
Én olyan politikusok közül akarok választani, akik politikusi képességeikkel elérték, hogy őket válasszam. Ha ez a képesség az, hogy maguk mögé állították a baloldal sok kis pártját, ám legyen, de tessék megcsinálni. Tessék a zsarolhatókat megzsarolni, a megvehetőket megvenni, a meggyőzhetőket meggyőzni. Nem vagyok kíváncsi az óhajokra és a sóhajokra, cselekvést akarok látni.
Ha majd ezt nem teszik meg, akkor eldöntöm én, hogy kit fogok választani.
Szintén a demokráciához tartozik, hogy én, a politikáról rendszeresen író blogger, aki éveket dolgoztam is a politika közelében, ráadásul a diplomám szerint az államtudomány doktora is vagyok, majd egy mérlegelt döntést fogok hozni, amelyet majd összevetek az elveimmel, és húzok egy X-et a lapra.
Más meg az is lehet, hogy a reggelre fogyasztott kevert hatása alatt fog X-et tenni a lapra. Szomorú, de ez van, jobb rendszer nincs. A demokráciában a hülyék választójoga az ára annak, hogy viszont senkitől sem veszik el a választójogot.
Részvétel, részvétel, részvétel
Éveket fanyalogtam itt azon, hogy nincs kormányváltó hangulat. Nos, most van. Kimondatott, a király meztelen, végre konkrétan betámadta egy ellenőrző szerv, a családjának az ügyei kiborulnak, és ami fontosabb, kapott egy pofont. Ma délelőtt régi, nagyon régi Fideszes szájából hallottam, hogy nem 2002-t emlegeti. Hanem 1994-et. (fiatal, bimbózó értelmű olvasók kedvéért: a Fidesz már akkor is nagyon pökhendi volt, kb a mostani Momentum szintjén tudott politizálni, ki is estek majdnem a Parlamentből, utána lettek jobboldali párt)
Az összefogósdi az előző hangulat része volt. Ha nincsen kormányváltó hangulat, nosza csináljunk azzal, hogy megüzenjük a választópolgárnak, csak egy van, gyere szavazz arra és majd minden jobb lesz.
Most azonban neve és arca lett az Orbán (Soros-szerűen)táskás szemei ellen érzett rossz érzéseknek. Megy le a népszerűség, és Orbán gondolkozik, hogy mit tegyen. Mozgósítási lehetőségei jók, de korlátozottak, mivel a nagy csatazaj segít az ellenzéknek is a mozgósításban.
A nagy részvétel viszont nem Orbánnak kedvez. Nagyon nem.
Ezen a ponton a baloldali ellenzék nem mozgósít, hanem kész ténynek veszi, hogy a választópolgárok “mozgósodtak” és már csak a bálkirálynőt kell megválasztani, mert az Orbán elleni, (még egyáltalán nem biztos, hogy) felkorbácsolódott gyűlölet majd befújja őket a tutiba. Hát nem.
Az összefogást a választás előtti héten is meg lehet kötni. Most mozgósítani kell. És bizony, a kis pártoknak akkor annyi. Erre a Momentum elnökségében az utóbbi két-három napban jöhettek rá, amennyire a nyilatkozatokból látom, és alighanem Juhász Péter is tudja, hogy neki és pártjának akkor van bármire esélye, ha ő vagy Baranyi Krisztina kap egy körzetet.
Gyurcsánynak szokás szerint mindegy, kivéve, ha felmegy a “részt venne ön egy most vasárnap rendezett választáson” kérdésre adott válasz még vagy tíz százalékot. Ugyanis a nyuggerkommandó, amelyik őt támogatja, az elég fix létszámú, tehát a nagy részvétel őt is maga alá temetheti.
Marad tehát az LMP és az MSZP-PM, amelynek az az érdeke, hogy nyomja-nyomja fel a részvételt (ebben partner a Jobbik is). Ha az MSZP-PM és az LMP-PM meg tud egyezni, akkor a többiek Parlamentbe jutásának feltétele lesz, hogy beálljanak a sorba. Marad egy Fideszes, egy balos meg egy jobbikos alternatíva. Aztán pedig aki bújt, aki nem, neki kell menni a választásnak. Ha hatvan százalék fölé megy a részvétel, akkor egy csomó körzetben lesz esély egyéniben verni a Fideszt.
Vona mi a francot egyeztessen velük? Majd ha erőt mutattak, akkor csendben, mondjuk március 25-én, meg lehet esetleg egyezni, bár ha meg úgy állnak, hogy van miről egyeztetni március 25-én, azt meg koalíciós tárgyalásnak hívják. Mert a matek nagyon hamar kijön ám a “ki, hol nem kampányol, ki és hol lép vissza” megállapodásból, és a Fidesz meg nem fogja kihagyni azt a magas labdát, hogy a baloldal szavazóit emlékeztesse egy Baloldal-Jobbik koalíció lehetőségére, ezzel elriassza őket, a sajátjait meg mozgósítsa. Esetleg Vonát megkísértse egy koalíciós ajánlattal.
A baloldalon ennyire nem rózsás a helyzet.
Nekik nagyon magas részvétel kell, amire minden lehetőség meg is van. És olyan jelölt aki helyben a választás előtt elér olyan támogatottságot, hogy a Jobbikot elgondolkoztassa a visszalépésen. Itt tehát nem jófejségről és osztozkodásról van szó, mert a baloldalnak még mindig nincs min osztozkodnia. Itt arról van szó, hogy választhatnak, hogy tudnak hideg fejjel gondolkozni és pragmatikus döntéseket hozni, vagy megszűnnek létezni, mert a magyar, néhány pesti kerületet leszámítva, befogott orral a Jobbikra szavaz. Vagy otthon marad, és Orbánnak újra kétharmada lesz.
Az elejétől mondom, hogy az összefogás előtt le kell játszani, hogy ki, mire képes magában. Ezért mondtam, hogy a Momentum egy fél éve jól tette, hogy akkor nem kezdett összefogósdiba. Más kérdés, hogy az eltelt fél évben nem bizonyítottak, hanem érdektelenségbe süllyedtek. (Jellemző, hogy a diáktüntetésen a Momentum egyik vezetőjét sem említették, amikor vita szervezéséről beszéltek. Momentum-generáció…)
Ne felejtsük el: a politika hatalmi játszma. Senki a politikusaink közül nem gondol arra, hogy ő majd feláldozza magát a nagy cél elérése érdekében. Győzni akarnak. És ez így van jól. A legtöbbüknek ez az egyetlen államférfiúi tulajdonságuk, kár lenne, ha ez az egy is elveszne. A Fidesz időzavarban és lépéskényszerben van, most jön az a három hét, amelyik eldönti, hogy kinek és hogy kell majd összegfogni. Lehet, hogy marad a Fidesz, sőt még mindig ez a legvalószínűbb, de legalább a műsor érdekes lesz. Azért még nekiülök egy hosszabb Putyinos cikknek, mert így vagy úgy de elég unalmas ez. Főleg hogy mondjuk a héten Kínában visszaállították (legalábbis hatalomtechnika szempontjából) a maoizmust.
