A város romokban, a polgári lakosság szinte teljesen elmenekült, a környéket holtestek borítják. Ukrán részről is óriási veszteségek lehetnek, de az oroszok gyakorlatilag saját magukat darálják le módszeresen. Az utóbbi persze nem teljesen szokatlan taktika tőlük, de azért az ember mégiscsak az értelmet keresi egy történemi léptékkel nézve is jelentős vérengzés mögött.
Orosz részről a bármiféle eredmény felmutatása lehet a motiváló erő, Ukrán oldalról meg az, hogy ha már az oroszok hajlandóak saját seregeiket a mészárszékre küldeni, akkor ők élnek a lehetőséggel.
A fentieknek árnyaltabb magyarázata már jó ideje motoszkál sokak fejében, a linkelt cikk is ezt taglalja. Bahmut elfoglalása jól jön ugyan az oroszoknak, de stratégiai jelentősége nem igen van.
Ezzel szemben sem a Kremlnek, sem pedig a reguláris orosz hadseregnek (Sojguéknak) nem érdeke az, hogy Prigozsin vezetése alatt a Wagner tűzhesse ki az orosz zászlót a város főterén, Prigozsint pedig győztes hadvezérként ünnepeljék. Érdemes visszaemlékezni Putyin hatalomra kerülésére. Hosszan nem fogom részletezni, de a legkeményebb tökű orosz csávó szerepével sikerült “megvennie” a tömegeket, azóta is ez hatalmának egyik legfőbb attribútuma. …és akkor itt van ez a Prigozsin, aki bírálja a reguláris hadsereget, az orosz vezetést. Lóbálja a fa… izé fegyverét, hogy majd ő és zsoldosai beveszik a hosszú hónapok óta sikertelenül ostromolt (Eger méretű) várost, bebizonyítják, hogy mindenkinél is faszább gyerekek.
Hát én itt két lehetőséget sejtek (ez most ilyen tét nélküli találgatás lesz), egyikhez sem sok köze van az ukránoknak.
Sojguék a végsőkig kivéreztetik a Wagnert, de hagyják győzni Prigozsint (végül megkapják a szükséges támogatást). Közben nem nagyon titkolják el, hogy ez bizony több tízezer fiatal orosz feláldozása árán sikerült neki elérnie, Prigozsin anyja pedig amúgy is egy malomtulajdonos kulák szeretője volt, tépjék szét a mókusok.
A másik verzió az, hogy Sojguék a végsőkig kivéreztetik a Wagnert. Annál is jobban, mint az előző verzióban, majd a végén a reguláris hadsereg a zsoldosok hulláin taposva kitűzi a zászlót Bahmut főterén. Mivel közismert, hogy Prigozsin anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt, de még a megelőlegezett bizalommal és lehetőségekkel sem tudott élni, tépjék szét a mókusok.
Minél többet pattog Prigozsin, annál inkább esélyes a második forgatókönyv, illetve az ablak pozitív diagnózis sem teljesen elképzelhetetlen az egészségügyi állapotát illetően. Az viszont szerintem teljesen kizárható, hogy Prigozsin és a Wagner ebből győztesen kikeveredjen.
A fenti (hangsúlyozom: kisujjból szopott) elméletet némileg erősíti az, hogy ha egy dörzsölt és végtelenül opportunista diktátor fejével próbálnék gondolkodni, akkor arra a következtetésre jutnék, hogy ezt a téli hadjáratot Bahmut bevételével együtt sem lehet óriási pofáraesésnél sokal rózsásabb árnyalatban eladni a hátországban. Ellenben van itt egy balek, aki szinte kiesik a padból, úgy jelentkezik a bűnbak szerepére. Ráadásul pont nem különösebben van szükség egy magánhadsereggel, trollfarmokkal rendelkező hadúrra, aki a napokban közölte, hogy politikai ambíciói vannak, indulni akar Ukrajna elnöki tisztségéért. …és hát ősszel helyhatósági választások is lesznek. Ideológiailag nem eléggé képzett, lojalitásában bizonytalankodni látszik. Ez a nyüzsgölődés olyan tünet, ami az élettel nehezen összeegyeztethető Oroszországban.
…vagyis én jelen pillanatban arra tippelnék, hogy a szakács megnyalta. Persze lehet, hogy másképp alakul.
