Így, T/1-ben. Sőt, tudjátok mit, legyen E/1. Az én megállapodásom Orbán Viktorral az, hogy a KATA alanya vagyok. Egy Budapesten középkategóriás, az EU-ból nézve alsó-alsóközép kategóriás jövedelmet úgy tudhatok magaménak, hogy havonta nagyjából 150 euróval kell hozzájárulnom a közöshöz. Tudomásul veszem, hogy a kórházban vagy meggyógyítanak vagy nem, a levelemet vagy kihozza a posta vagy nem, ha vonatra ülök, simán előfordulhat, hogy állunk húsz percet mert csak. Még puffoghatok is miatta. Ha akarok bedolgozhatom magam alsókategóriás nerencnek, de nyelvtudásom és elfogadható szakmai tudásom miatt a KATA-plafonig a NER nélkül is el tudok menni.
És bizony, amikor azt hallgatom, hogy “fizessenek a gazdagok” akkor eszembe jut, hogy a mostani bevételem fenntartásához egy szja-járulék-szocho-eho satöbbi környezetben kb. dupla annyi bruttót kéne kitermelnem, úgy hogy azt a mostani ügyvédi díjazási környezetben nem lehet elérni (az állam szerint pl. bruttó hatezer forint óránként a munkám, ha kirendelnek védőnek. Ha ezt fullosan alávetnénk minden adónak, levonnánk egy kisebb iroda rezsióradíját, maradna talán óránként 1000 Ft. belőle). Vagyis KATA nélkül az ügyvédi hivatásrend kb. kétharmada másnap ki kellene hogy szálljon. A mi alkunk tehát ez.
Ezért vagyok egyébként szkeptikus a nagyívű elszámoltatási tervekkel kapcsolatban is. Az Audin-BMW-n járó nerencek nagyjából fele-kétharmada kényszernerenc. Még mielőtt megjönne a hörgőkommandó a kommentszekcióban, nem sajnálni vagy sajnáltatni akarom őket. Pusztán rámutatni, hogy Magyarországon az egy 150 éves minta, hogy állami megrendeléshez politikai jólfekvéssel lehet jutni. Ha pl. a Kőszívű ember fiaiban nem holmi hősiességekről szólna az elemzés, akkor észrevennénk, hogy a zord apa abban érdekelt hogy a fiait helyzetbe hozza, hogy jól feküdjenek a hatalomnál.
Ha valaki ma az építőiparban, a mezőgazdaságban, fuvarozásban és még jó pár iparágban aktív vállalkozó, akkor tudja, hogy milyen szabályokat nem szeghet meg. Ezek nem jogszabályok, hanem íratlan maffiaszabályok. A NER nem vár lelkes zászlólengetést és fideszességet. Enélkül is meg lehet élni. Ellenben elvárás a közéleti aktivitástól és főleg az ellenzéktől távolmaradás. Legyünk őszinték: ha apám 20-30 jó szakmunkással és 40-50 ukrajnai hórukkemberrel járna projektről-projektre és vállalná fel a generálkivitelezést, a Múzsa már nem lenne, mert szóltak volna, hogy ha a fia így aktívkodik akkor sajnos nem tudják megbízni. Nem kell a balhé. Hasonlóan, ha édesanyám mondjuk a megyei levéltárat vezetné. Kényes helyzet lenne.
Ezek a vállalkozók, amikor hörögve beszélnek az ellenzék bizonyos részei a totális elszámoltatásról, akkor néznek, hogy “de gyerekek, mintha nem tudnátok Magyarország hogy működik. Én vagyok a gonosz nerenc, csesszétek meg, amikor kenyeret adok 20-30 családnak? Zártam volna be a boltot és mentem volna Frankfurtba mosogatni a ti elveitek miatt? Hülye azért nem vagyok, emlékszem rá, hogy amikor ti kormányoztatok, akkor is meg kellett alkudni.”
A NER tehát alkut kötött a társadalom vezető rétegeivel. Illetve az alku helyett a megalkuvás a pontosabb szó.
A NER alkuinak másik meghatározó csoportja az alacsony iskolázottságú rétegekkel kötött alku. Itt bőséges hőbörgési lehetőséghez (migráncsok, LMBTQ, Soros, Brüsszel) jönnek hozzá nyomott megélhetési költségek (hitelmoratórium, kamatbefagyasztás, német boltláncok alacsony árai, kedvezményes áfa-kulcsok, rezsicsökkentés).
Aztán persze vannak további csoportok, akikkel nincs alku. Az egyik ilyen csoport a közalkalmazottak, rohamosan csökken is a számuk, ezzel együtt a közszolgáltatások színvonala is. De a NER-t ez nem zavarja, hiszen a többi csoporttal pont az az alku, hogy nem szedi el (vagy amit beszed, azt ellopja…) a pénzt ezeknek a működtetésére.
Nem kap alkut a társadalom alsó 2-3 decilise sem. Örüljön ha a közmunkát megkapja, még mit nem, majd alkudozik vele a nagyságos úr.
Végezetül pedig megvan a lehetőség, hogy az ember elmenjen külföldre és kilépjen az itteni alkukból.
Így jön létre a NER nagy alkuja. Még mielőtt azonban összegezni próbálnám, hogy mi is ez, fontos két dologgal foglalkozni.
Az egyik, hogy ezek az alkuk fenntarthatatlanok. Az elmúlt bő 150 év magyar alkui mind azok voltak. Most is feléljük az erőforrásainkat, menekülésre késztetjük kiválóságainkat. Pont tegnap valami fideszes öltönyös majom zengte a magyar Nobel-díjasok dicséretét. Pedig a következő Nobel-díj esélyesünk, emlékeztetőül, Amerikában kutat, miután az itthoni kutatóintézetéből kiutálták. Ahogy Tölgyessy Péter, a magyar alkuk legnagyobb szakértője szokta mondani, minden 20. századi magyar rendszer nagy válsággal és összeomlással ér véget.
A másik, hogy annak ellenére, hogy tudjuk ezeknek az alkuknak a természetét, mégis megkötjük őket. Miért? Pontosan azért, mert a történelem arra tanít, hogy összeomlás mindenképpen lesz. Ha pedig lesz, akkor az jár jól, akinek a pincéjében van krumpli, a spájzban a stelázsi mögött egy dunsztosüvegben párszáz dollár, akinek van pár frankó papírja. Az egyéni túlélési stratégiák nálunk előnyt élveznek az együttműködéssel szemben. Vagyis az, aki betartja a szabályokat, hátrányba kerül azzal szemben, aki a saját rövidtávú egyéni érdekétől vezérelve megszegi azokat. Ez rendszerszinten is érvényesül, vagyis a társadalmi szerződésünknek (így például a forgalmi adókra épülő adórendszerünknek) is része az, hogy az állam tudja, hogy a magyar nem fog jófejségből és szolidaritásból szabályokat követni. Viszont honorálja, méghozzá szavazatokkal vagy épp a szavazástól távolmaradással honorálja, ha a rendszer azt mondja: hagylak élni.
“Volt is, lesz is, ez itt a praxis,/Mindenkinek helyzete van./Volt is, lesz is, itt is, de ott is,/ Minden kornak rendszere van, de rendszere van.” – hangzik el a Kádárizmust összegző rockoperában, melynek főhőse, ellentétben a közhiedelmmel nem István a király, hanem János, a főtitkár. A tétel igaz a NER-re is. A NER, ugyanúgy mint a Kádár-rendszer, nem vár el lelkesedést. Csak beletörődést.
Aztán persze mindenki drukkol, hogy ne ő legyen a vesztes. Ne neki, vagy rokonának kelljen kórházba kerülni, ne az ő gyereke kerüljön iskolába, ahol bármilyen szakos, bármilyen végzettségű tanárt keresnek.
A NER alkuja tehát szerintem így néz ki:
Amit kínál:
- alacsony adók a közepes jövedelműeknek,
- nyomott árú megélhetési költségek a közép- és alsó rétegnek,
- az EU-pénzek folyamatos Magyarországra hozatala és ebből nagy sarc után, de kiszámítható leosztás a kkv-k irányába,
- alacsony infláció és kamatok,
- folyamatos harci műsor (migránsok, rezsi, soros-brüsszel) az alacsonyabb iskolázottságúak/jövedelműek által használt kommunikációs csatornákon,
- a megélhetés, Magyarország nemzetközi megbecsülésének illúziója, ami fehérzajként nyomja el az egzisztenciális félelmeket
Amit nem ad:
- működő közszolgáltatások,
- kiszámítható jogi-intézményi környezet,
- szociális háló,
- alapvető emberi jogok érvényesülése
Amit eltűr: egyéni haszonmaximalizáló és túlélő stratégiák alkalmazása, akkor is ha azok nem jogszerűek
Amit elvár: választani kell a közéleti szerepvállalás és a békénhagyás között, tehát senkibe nem rúgnak bele, de aki lázad, abba viszont azonnal és nagyot. Elvárja továbbá, hogy a csípős humorizálásnál többel ne büntesse a nép azt se, ha egy megyei jogú város polgármestere ikerlányokkal hetyeg egy jachton, vagy ha a korrupció ellen küzdeni hivatott államtitkárnak fix tarifája van.
Ez távolról sem teljes lista. Teljessé csak alapos közvéleménykutatásokkal válhat, azonban már talán ez is eligazít azzal kapcsolatban, hogy mire kellene figyelni az ellenzéknek a kampánya során. Erről fog szólni a harmadik, befejező rész.
