Mert mi a foci? Biznisz, megvásárolható csomagokkal mint a tévé, plusz pénzért van écsbíó és pornócsatorna már délután. Olyan, mérsékelten jó helyek, mint Elefántcsontpart is tudnak venni maguknak edzőt, meg felszerelést aztán a sok jó gyerekből majd lesz csapat. Nyilván Zidane vagy Maradona nincs mindig mindenütt, de azért a világon nagyjából egyenesen arányos az adott helyen focira költött pénz és a foci minősége. Puskás öcsi is megmondta.
Kivéve nálunk. Oké, a Tahópénz háromnegyedét egész egyszerűen ellopják. De a maradék is rengeteg.
Csak éppen nem lehet ezzel a sok pénzzel mit kezdeni, ha nincs mögötte tudás. Márpedig nincsen, a bognárgyurik, mezeydoktorok és társaik országában a tudás bűn. Az egyetemről is előbb-utóbb kiutálják a tényleges eredményt elérő kutatót, mert több tízezernyi here van arra berendezkedve, hogy látszateredményeket mutasson fel, ezért fizetést kapjon.
A foci ehhez még két dolgot ad: egyrészt a kudarcot, mert sok mással ellentétben itt mindenki látja, hogy mit ér a produkció nemzetközi összehasonlításban. Meg legújabban a milliárdos belföldi pénzmosás lehetőségét. 10-12 éve rendszeresen kerültek vádlottak padjára a nevenincs ungabunga játékoson tízmilliókat átmosó vidéki klubtulajok. Ma ez a módszer állami rendszerré vált.
Nem a vereség fájó, hanem az, hogy ez a rendszer természetes terméke. Nyilván lesz olyan, amikor majd kicsit összeszokik a csapat, és lesznek újra bravúrgyőzelmek, meg lesznek ilyen blamázsok. Csak a rendszer marad változatlan, mert a tudatlan középszer rémei a Dárdai Pálok és hasonlók, nem tudni mikor fognak tudni áttörni. Főleg, hogy a tehetséget a sikeres országok, mint mondjuk Németország, nem elnyomják, hanem megfizetik.
Nálunk elnyomják. Ne gondoljuk, hogy Magyarország orvosai, mérnökei, jogászai, kétkezi munkásai jobbak, mint a focicsapat. Csak a naponta kapott andorrai pofonokat nem közvetíti a tévé.
Sikeres, erős európai ország. A faszom. Melyik meccset tetszett nézni?
