Felmerült itt a múlt héten, hogy mondjam el az érveimet, hogy 2040-ben mégis miért nem fog összeomlani az emberi civilizáció. A 2040-es összeomlást több neves kutató és kutatóintézet is elmondta, hogy lesz, oka pedig az, hogy a túlfogyasztás, a túlzott energiaéhség, és a globális felmelegedés hatásai egymást erősítve tarthatatlan állapotokat hoznak létre.
Lehet hogy így lesz. Nem tudom, én nem csináltam modellszámításokat. Akik csináltak, azok komoly kutatóintézetek és simán lehet hogy igazuk van. Azt sem tudom, hogy az összeomlás az majd valamilyen kataklizma lesz, vagy majd a túlélők száz év múlva rá fognak tudni mutatni egy nagyon rossz évtizedre, mint amilyen az 1347-tel kezdődő évtized volt. Ki tudja, az is lehet, hogy a 2008-as pénzügyi válság óta éljük az utóbb majd “sötét ötven évnek” nevezett korszakot, amelyben jön még 4-5 hasonló válság, 2-3 covid-szerű vagy még nagyobb járvány, a globális túlfogyasztást vissza fogja vetni, hogy hamarosan mindenki kajára költi a pénzét, összeomlik az olcsó kínai termelőipar, fél Afrikát lekaszálja valami halálos kór, 4-5 cunami és hurrikán eltöröl majd komplett civilizációs centrumokat, a népességnövekedés megáll, majd 1-2-5 milliárd emberrel “korrigálódik” és utána…megy tovább az élet, és 2070 környékén a szerencsés túlélők élvezhetik a második nagy reneszánszt. Vagy mind meghalunk. Nem tudom.
Az tűnik teljesen biztosnak, hogy a klímaváltozás itt van, a mindennapi életünket egyre inkább befolyásolja, és minden épeszű számítás szerint ez a befolyás a következő 4-5 évtizedben csak erősödni fog.
Azt mondanám tehát, hogy ezzel nem kell törődni? Igen és nem.
A modern és a posztmodern gondolkodás közötti egyik fontos különbség, hogy korábban az léteztek olyan világmagyarázatok, amelyeket elsajátítva a világot érteni és magyarázni lehetett. A vallásos hitet leváltotta az a tudat (hit? remény?) hogy a világot a tudomány és az emberi elme le tudja írni, meg tudja érteni.
Érdekes módon, az elmúlt évszázad és azon belül is az elmúlt két-három évtized egyre nagyobb ugrásokkal terjeszti ki az ember ismereteit a világról. A nanotechnológia, a kvantumfizika, a különböző természettudományos áttörések olyan jelenségeket tettek magyarázhatóvá és modellezhetővé, amelyekről még ötven-hatva éve is sci-fi regényeket írtak. Korunknak szerintem két olyan célja van, mint az alkímia korában a bölcsek köve. Az egyik a korlátlanul hozzáférhető energia, a másik az űrutazás, mármint az a fajta, amikor nem iszonyatosan sok robbanóanyagon lovagolva jutunk ki a közeli világűrbe, hanem rendesen űrutazunk.
Ennek a robbanásszerű tudásanyag-növekedésnek számos, a gondolkodásunkat meghatározó hatása van. Kettőt emelek ki.
Az egyik, hogy a világ továbbra is végtelen, így a növekvő mennyiségű tudás növeli az érintkezési felületet az ismeretlennel. Az ismeretlentől pedig az ember fél. A másik, hogy a sok adatból már sokkal nehezebb olyan gondolkodási paradigmákat alkotni, amelyek megnyugtató világmagyarázatot adnak. Bábel tornyánál már volt hasonló.
Itt érkezünk meg az apokaliptikus víziókhoz. Azok bizony nem mások, mint az emberi elme kapaszkodókeresései a világ megértéséhez. Ráadásul olyan kapaszkodókeresések, amelyekre bőséges piaci reakció van. Ezeket onnan lehet felismerni, hogy nem nagyon racionálisak, vagy ha igen, a ráció mögöttük a sima haszonlesés.
A legtöbbet hangoztatott példa az egyéni mobilitás és az autó példája. Van egy átlag japán autó a kilencvenes évekből, egy Corolla vagy Lancer, benne egy négyhenges, 16 szelepes, 90-120 lóerős benzinmotor. Városban 8 liter, pályán 7, országúton 6. Környezetszennyező, máglyára vele. Lássuk milyen alternatívákat találtak fel eddig:
Downsizingelt autó, 1600 cm3 szívó helyett 1000 cm3 feltöltött motorral. Ez bizonyos (de messze nem minden) körülmények között 15-20%-kal kevesebbet fogyaszt, mint a másik motor. Más körülmények között meg többet. Ellenben drágább és több alkatrészből áll, fele annyi az élettartama, mint a másiknak.
Elektromos autó. Ez is kevesebbet fogyaszt, de ez se olyan nagyon sokkal, ráadásul tele van színes- és nehézfémekkel, amelyeket nagyon környezetszennyező előállítani.
Az autó környezetszennyezése hatékonyan egy módon csökkenthető: ha nem autózunk, ha csak nem nagyon muszáj. De autózni szeretünk, ezért aztán tankokkal járunk, de persze zöld rendszámmal.
Nem lesz akkor semmi változás? De lesz.
Csak – ahogy azt a könyvben is írtam – nem szabad elfelejteni, hogy a társadalom ugyanúgy nagy és bonyolult rendszer, mint például az esőerdő. Az is reagál mindenre, viszont erre idő kell. Még 20 év, hogy kezdjen kihalni – nyugatról – az a generáció, akinek élete fő vívmánya a saját autó, a mobilitás varázsa. Sajnos pont ez a 2040 nagyjából pont a dátuma annak, mikor a világon többségben lesznek a XXI. századi emberek, akik beleszülettek az internetbe, akiknek a világ mást jelent mint mondjuk Joe Bidennek vagy Vlagyimir Putyinnak. Lesznek változások, de ahogy az erdő fái se tudnak odébb sétálni, úgy a társadalmi folyamatoknak is idő kell. Az is lehet, hogy nincs ennyi idő. Nem tudom.
Azt tudom, hogy attól jobb nem lesz, hogy az interneten huhogunk, hogy kész, itt a világ vége. Abból csak az derül ki, hogy a világban kapaszkodókat kereső, depressziós értelmiségiek vagyunk. Amivel persze semmi baj nincs, csak tudni kell ezt magunkról. És nem, nem fogom elolvasni a következő öt világvége-jóslatot se, és nem, nem olvastam a 600 tudós az izéért kiáltványt se. Így is, mint szerintem kb. mindenki így covid és háború közepette, éri pont elég inger a kis lelkem. De ha valakinek attól lesz könnyebb, hogy kiírja a facebookra, hogy mind meghalunk, nekem az is jó, csak ne gondoljuk azt, hogy az illető ezzel bármit is tett a dolog ellen. Szorongást kezelt, amivel megint semmi baj, a Múzsa is tulajdonképpen ezért van.
