Felmerült például, hogy politikai alapon döntenek, meg az is, hogy eső után köpönyeg az ítéletük, hiszen csak akkor minősítenek le, amikor mâr mindenki látja, mekkora a baj. És persze felhozták azt, hogy nem tudták előrejelezni a subprime-válságot. Meg egyáltalán, mit érdekel minket, mit gondol rólunk a Standard & Poor.
Ezek a kifogások, bár részben jogosak, azért a hitelminősítők szerepének alapos félreértésén alapulnak. Először is nem árt tisztázni, kiknek készítik az elemzéseiket. Nem, nem a kormányoknak, vagy az ellenzéküknek (bár nekik is érdemes odafigyelniük rá), hanem a csúnyarosszgonosz kapitalistáknak. Akik el akarják dönteni, hova és milyen kockázattal tudják befektetni a pénzüket. Márpedig, aki olvasta a könyvemet, tudja, hogy a kockázat meghatározza az elvárt jövedelmet (ami lehet kamat vagy profit/osztalék).
Tehát egy adós (amely lehet szuverén adós is, tehát állam) minősítése azt jelenti, hogy az adott szakértők szerint mekkora kockázatot vállal az, aki oda pénzt fektet be (pl kötvényvásárlással). Ez pedig alapvető hatással van arra, hogy az adott adós milyen feltételekkel juthat finanszírozáshoz. Tehát pl. egy alacsonyabbra minősített állam kötvényeire magasabb kamatot kell fizetni.
Ami a kockázatokat illeti, igen, része a politikai kockázat is. Például ha egy ország feszt azon van, hogy összevesszen a szövetségeseivel (amely nem mellesleg a világ legerősebb gazdasági és politikai hatalmaiból áll), az előbb utóbb meg fog jelenni a minősítésben is. Ugyanígy az általános korrupció, vagy az, ha a kormány akármikor hozhat egy törvenyt, amely teljes iparágakat oszt le a klienseinek.
Ugyanakkor a hitelminősítőknél nem béljósok, és nem is mindig feddhetetlen szentek dolgoznak. Ennek az egyik folyománya az, hogy csak akkor változtatnak egy ország besorolásán, ha már meglehetősen egyértelmű a helyzet. Másrészt időnként hibáznak, néha igen nagyokat (lásd subprime). Ettől még a világ tőkepiacain mindenki odafigyel a véleményükre, sőt, a befektetési alapoknak gyakran explicite tiltva van, hogy bóvlikategóriába sorolt eszközökbe fektessenek.
Ezért semmivel nem hatékonyabb ellenük hisztizni, mint az öklünket rázni az ég felé, ha elveri a jég a termést. Okosabb olyan (gazdaság-)politikát folytatni, hogy ne legyen okuk a leminősítésre.
