Az etológia alapszabályaira épülő reklámnál mindig vannak etikai kérdések, hiszen az ember zsigeri, atavisztikus ösztöneire játszva gonosz dolgokat lehet művelni. A kereskedelmi reklámetikának a (tág) határai jogszabályban vannak, hogy ne lehessen gyűlöletet, éretlen gyerekben szexuális vágyat és hasonlókat kelteni. Ugyanezek a határok a politikai marketingnél még sokkal lazábbak.
A hordát, törzset, népet, nemzetet ugyanis nagyon sokáig az definiálja, hogy megkülönbözteti magát a többiektől, és megvédi magát tőlük. Rengeteg népnév jelentése az, hogy “a (nyelvet) beszélők”, “a szabadok”, “az emberek”. És rengeteg idegen népet hívnak mindenféle nyelvekben “távolinak”, “túlinak”, “szakállasoknak”, “némáknak”.
Természetes xenofóbia
Önmagában tehát a xenofóbia teljesen természetes jelenség, az ismeretlentől való félelem, ugyanaz a félelem, amelyet pl. az öregedéssel szemben érez az ember. Csak itt nem áll meg a dolog potencianövelő tabletták és szarkaláb elleni krémek vásárlásánál.
A xenofóbia ráadásul egy alakítható, kordában tartható dolog. Megvannak a történelemben és földrajzban is a kialakult feloldódási pontjai. Kereskedelmi útvonalak, vásárok, határvidékek, ahol szépen lassan, ha nem is keveredni, de egymást érteni és békén hagyni megtanulnak a népek. Nem ilyen példákért messzire menni. Az egyik nagyapám munkácsi volt, és a piaci vásárláshoz elegendő nyelvismerete “magyar, nagyorosz, kisorosz (ruszin), tót, német, zsidó” nyelveken volt. Az összes felsorolt nációról megvolt a kialakult véleménye, de egyiket sem bántotta volna soha.
Általában a xenofóbia megáll a másik népről mesélt inkorrekt vicceknél és leányaink tiltásánál a másik nép fiaitól.
Mégis, időnként súlyos népirtásba fordul a dolog.
Olyan népirtásba, amelyet teljesen rendes, jóindulatú, hétköznapi emberek követnek el. A biológia tudománya tudja, hogy a teljesen hétköznapi, a mezőn fűszálról-fűszálra ugráló zöld sáska egyedei változáson mennek át, amikor sáskajárás kezdődik. A zöld sáskák helyett barnásvörös sáskák kelnek ki, amelyek teljesen másképp viselkednek, mint a zöld elődeik.
Az is régen tudott dolog, hogy a legelők fölött bizonyos hőmérséklet, napsütéses óra stb. kell ahhoz, hogy a táplálékmennyiség annyira lecsökkenjen, hogy a sáskákon ez a metamorfózis megjelenjen.
Pontosan így lesz a teljesen rendes, jóindulatú, hétköznapi emberekből kapára-kaszára kelő, zsidókat bevagonírozó, lincselő, mindenütt migráncsokat látó, a leölt disznóra Soros-feliratot kaparó egyed.
Ezzel nem akarom senkinek, semmilyen bűn miatti felelősségét kisebbíteni. A bűn az bűn, és a büntetőjog a világ összes kultúrországában pontosan abból indul ki, hogy az embernek képesnek kell lennie az ösztönei fölött uralkodni. Nem ráugrani egy nőre egy elhagyott utcán, csak mert nemi ösztöne ezt diktálja, nem agyonverni a más bőrszínű embert, csak mert valaki felkorbácsolta ösztönös félelmeit.
Csupán azt mondom, hogy azok, akik ezeket az ösztönöket felkorbácsolják, még nagyobb bűnösök. Itt, Közép-Európában a korábbi posztokban már részletezett okok miatt, nehéz prosperáló államokat csinálni, mert az országok nem bírnak normálisan egymással együttműködni.
Megoldás helyett ellenség
Ez viszont nem indokolná még azt a reménytelenséget, kilátástalanságot, amely ezt az országot nagyban jellemzi. A magyar vidék fiatalságának egyre inkább az az egyetlen lehetősége, hogy elmenjen, a maradóknak pedig a tekervényes alkuk és trükkök rendszere, hogy túléljenek. Ezen lehetne változtatni.
Vagy lehet ezt kihasználni, még többet-többet elszedni. Ez utóbbi viszont csak úgy működik, ha a reménytelenséget, keserűséget nem nekünk tulajdonítják, hanem azt valahova oda kell irányítani. A cigányokra nem érdemes, mert azok választópolgárok, ráadásul sokan vannak, tetejébe, ha túl jól sikerül a dolog, abból véres eredmény van. Megy a Gárda felgyújtani a cigánysort, a cigányok összeállnak védekezni, kész a polgárháború. Ez senkinek sem érdeke. Zsidó vidéken már nem nagyon van, ráadásul a nemzetközi közösség hiperérzékeny a zsidózásra. Na mi legyen?
Hát természetesen az absztrakt ellenség. Akit úgy lehet utálni, hogy nincs jelen. Ahogy lehetett Trockijt, ahogy lehet most Erdogannak utálni Fethullah Gülent, úgy lett Magyarországon a távoli, absztrakt ellenség Soros György, aki minden rossz okozója. Aki ránk hozza a migránsokat.
A potméter, amelyet Csernobilban is nagy önbizalommal tekergettek
Hideg fejjel eltervezett dolog ez, amiből nagyon kicsi eséllyel lesz nyilvános lincselés, legfeljebb néha egy-egy disznóra kaparják rá Soros nevét. Ez egy tízes skálán a hetes fokozat, a nyolcas az alkalmankénti erőszak, a kilenc a rendszeres, a tíz pedig a népirtás.
Mit gondoljunk egy olyan politikai erőről, amelyik jó ötletnek tartja az országot folyamatosan a xenofób erőszak határán üzemeltetni?
És főleg, miért higgyük el neki, hogy ha simán vállalja a folyamatos hetes fokozatot, hogy ha érdekei úgy diktálják, nem csavar majd még egyet, esetleg kettőt a potméteren? Persze, tudjuk, hogy ezt rengeteg nemzetközi érdek moderálja, egy Audi gyár 100 km-es körzetében lehetőleg ne legyenek lincselések, mert az árt a vállalat arculatának.
Csakhogy a hetes fokozat jellegzetessége az, hogy innen már bármikor magától is tud jönni a következő. És ez az a gomb, amelyet visszafelé csavarni nem lehet, csak nagyon-nagyon lassan. Ha ennek vége is lesz, akkor is tíz év lesz, mire hatosra vissza lehet tekerni, és még egy évtized még egy fokozat.
És ameddig nincs legalább egy fokozattal visszatekerve, a folyamat öngerjesztő. Nem lehet a politikai marketing másik oldalát, a pozitív reklámot használni, a legyen minden szebb és jobb kampányt. A Magyarország jobban teljesít-plakátok már rég eltűntek, mert maga a Fidesz is felismerte, hogy olyan helyzetet teremtett, amelyben már csak az egyre nagyobb és nagyobb félelem működik, amely már áthatja a hétköznapokat is, lassan beeszi magát mindenhova.
Ha pedig kipattan, az váratlan helyen és időben fog történni, váratlan embert eltalálva. Nem kell ehhez zsidónak, civil aktivistának, cigánynak, arabnak lenni, hogy az ember ettől féljen, mert tényleg bárhol elkezdődhet.
Más kérdés, hogy ha félünk, nem fogunk tudni ellene tenni. Két feladat van tehát: nem félni, és nem beszállni a gyűlölködésbe…
