Magyarország nemzetközi versenyképtelenségének számos oka van, az egyik a verseny torzítása. Mi itt a Diétás Magyar Múzsánál hiszünk abban, hogy a szabad verseny a sikeres gazdaság egyik alapfeltétele. Nyilván a piacot bizonyos mértékig szabályozni kell, meg kell akadályozni a farkastörvények korlátlan érvényesülését.
Itt azonban – gyaníthatóan – másról van szó.
A budai vár luxuskörnyezet, azon kevés hely egyike Magyarországon, ahol nem a törökdúlás után egy udvarnál jól helyezkedő arisztokrata által épített tizenkettő-egy-tucat barokk épület a műemlék, hanem tényleg régi, középkorias elemek vegyülnek a későbbi korok építészetével. És nincs sok hely. Korlátos és drága jószág, minden luxus alapja.
Vannak még ilyen helyek a világon, ott van például Monaco, ahol a hely szintén kevés, a hercegség egzotikuma, az adóparadicsom, a Cote d’Azur szépsége és a kaszinó együtt ad olyan környezetet, amelyben virágzik a luxus. És még egy dolog: Monaco, noha névleg hercegség, végtelenül, szinte pornográf módon kapitalista hely. Minden négyzetcentiméterén érezni, hogy itt most mindenki nagyon sokat fizet. Nincs kivétel. Az arab olajsejk vagy a brit uralkodó család tagja vagy a kimosakodott kelet-európai vállalkozó ugyanúgy fizet. Nyilván, megvan annak az évszázadok alatt kitanult koreográfiája, hogy ez ne tűnjön sima lehúzásnak.
De ingyen ebéd, az nincs.
És ettől tud az egész szemérmetlenül, kihívóan, bicskanyitogatóan luxus lenni. Az utolsó flakon kis ásványvízben is benne van, hogy ez itt Monte Carlo, és egy étterem, akármilyen legendás, helypénzt fizet, sokat, és ezt csak úgy tudja kitermelni, ha a feketemosogatóknak is van Michelin-csillaga, és borzasztóan túl tudja árazni a rongyrázó ételeit. Ha nem teszi meg, vagy tartalom nélkül teszi meg, elkezd zuhanni a színvonal és hamarosan a helyi stricik kedvelt, elég drága helye lesz belőle, ribancrendszámos kelet-európai import kurvákkal, és végül nem bírja fizetni a helypénzt és bezár.
Ez a titok. Az ár. Az egész nem tud működni, ha egy hitbizomány az alapja, ezért is szűntek meg világszerte a sikeres országokban a hitbizományok. A havernak leosztott helyeknél mindig meg fog remegni a haver keze, ha befektetésről van szó, mert mi van, ha elveszik? Ha sikerül megszereznie más pénzét a befektetéshez, akkor pedig nem fogja ugyanolyan gazdaszemmel építeni a helyet, mint aki a saját (vagy a befektetői) pénzét költi. Akinek a befektetője valamilyen janicsáraga, netán maga a Fényes Porta, az nem a vendégnek hanem a nagyságos úr kénye-kedvének épít.
Tud ebből nagyon fényes luxus lenni. A csúcspontja megcsodálható Versailles-ban. Mint múzeum. Ahol elég húzós a belépő, mert a luxust valamiből fenn kell tartani…
…amíg erre nálunk nem jönnek rá, addig lófasz lesz itt, nem Versailles meg Monaco. Nota bene, az is piaci dolog, hogy ahol sok a disznó, ott a langyos iszap kelendő dolog. Mondjuk engem zavar, hogy állig ér. Remélem másokat is.
