Rég volt már hosszabb ukrajnai háborús poszt, és nem is nagyon lehet beszámolni nagy és átfogó támadásokról, manőverekről és hasonlókról. Legutóbb azt írtam, hogy nagy orosz offenzíva várható, és ebből, well, nem lett semmi.
Természetesen a nagy orosz offenzíva van, nagyon nagy terhelés nehezedik a Donbasz több pontján is az ukrán védelemre. Ugyanakkor egyelőre azoknak van igaza, akik azt mondták, hogy az oroszoknak nincsenek meg a képességei nagy és összetett műveletek végrehajtására. Nincs olyan, hogy 2-3 ponton egyszerre támadva, 1-2 ponton át is törve, bekerítésekkel, üllő és kalapács közé kényszerítsenek ukrán alakulatokat és hasonlók.
Daráló van, a front sok pontján küldik egyik alakulatot a másik után előre, és jönnek a hírek, hogy ennyi meg annyi új BTG (zászlóalj harccsoport, 800-1000 gyalogos katona, plusz tankok és tüzérség) szerveződik Fehéroroszországban és a front mögött. Viszont ezekből jelenleg nem látszik a döntő csapást bevivő ütőerő. Ez nem jelenti azt, hogy az ukránok könnyű helyzetben vannak, hiszen minden nap, újra és újra meg kell állítani az orosz előrenyomulást.
Ez egyre inkább az első világháborúra emlékeztet a második helyett, ahol viszonylag stabil frontok mentén folytak a vég nélküli harcok, anélkül, hogy bármelyik oldal képes lett volna döntő győzelmet kicsikarni.
Ezért van az is, hogy az eddigi kicsit kaján ukrán híradások hangneme is változik, hiszen minden nap nagyjából ugyanaz történik, nincs olyan újdonság, amit tematizálni lehet. Ugyanaz a tucatnyi helységnév, csak most nem a 27-es gépesített lövész dandár két zászlóalja támad, hanem a 21-es gárda-tankhadosztályból valamelyik alakulat. Meghalt 100 orosz és húsz ukrán katona, kilőttek 5-10 tankot, Nyizsnij Bazmygih falut el- vagy visszafoglalták. Ha valamelyik Szu-34 bombázó vagy Ka-52 helikopter nem tartotta magát a szigorú Stinger-kikerülő eljárásokhoz, azt lelőtték. Nincs hétmérföldes konvoj, ami épp próbálja nagy ívben kikerülni Kijevet vagy hasonlók. A front eseményei nagyon fontosak, de a közönség számára nem érdekesek.
A hét eseményei sokkal inkább politikaiak. Úgy tűnik, hogy az amerikai diplomáciai fáradozások a fegyverellátás megszervezésére kezdenek termőre fordulni, és ez nem jó hír az oroszoknak. Az M-777 vontatott és az M109 önjáró tarack olyan tüzérségi fegyver, amely komoly gondokat okozhat az oroszoknak. Az orosz tüzérség nem rossz, sőt nagyon jó. A hidegháborús orosz doktrína része volt a fronttal együtt mozgó nagyon nagy volumenű tüzérség, ezért szinte minden orosz tanktípusnak létezett olyan változata, amelyre a direkt tűzre használatos harckocsiágyú helyett tüzérségi eszközt raktak. A Varsói Szerződés minden hadserege, de különösen a Vörös Hadsereg nagyon nagy tüzérséggel és nagyon alapos, tudományos igénnyel megszervezett tüzérségi oktatással bírt.
Az amerikai koncepció másra összpontosít. Az M777 löveg drága mulatság, ugyanis jó sok titán van a szerkezetében, ezért az egész löveg sokkal könnyebb, mint a korábbi ugyanekkora lövegek. Könnyebben szállítható (partra tehető pl. helikopterrel egy partraszálló műveletnél, így a partraszállóknak már akkor tüzérsége van, amikor a tankönyv szerint még a parton a sárban kéne hasalniuk és várni az őrült skót tábornokot a dudával) könnyen vontatható. Emellett modern tűzvezető számítógépe van. Ezek együtt az ún. “shoot and scoot” (kb. lőj és takarodj) taktikára teszik alkalmassá. Vagyis az ellenfél nem tudja bemérni hogy hol van, és ellencsapást vezetni rá. Ez a képesség hagyományosan az önjáró lövegeké, vontatott lövegtől szokatlan.
(Zárójel: minden ágyú löveg, de nem minden löveg ágyú. Az időnként feltűnő “tarack” kifejezés rövid csőhosszú löveget jelent. A tüzérség eszközei manapság nagyjából három kategóriába sorolhatók csőhossz szempontjából: aknavető (angolul mortar, “mozsár”) a lőszer kaliberéhez képest rövid csőhossz, a lövedék cukorsüveghez vagy hegyes Gauss-görbéhez hasonló pályán száll. Maga a löveg könnyű, általában a gyalogság közvetelen támogatására alkalmas eszköz, legfeljebb néhány kilométer lőtávval. Ágyú: hosszú csövű löveg (általában L50 és fölötte már ágyúnak nevezik, ez a szám úgy értendő, hogy a cső hossza a lövedék átmérőjének ötvenszerese). A harckocsik lövege jellemzően ágyú. Tüzérségi ágyú tábori (a fronttal együtt mozgó) tüzérségben ritka, egyszerűen nincs szükség a hosszabb cső jelentette lőtávolságra. És végül a tarack, ami a kettő között van, és a tábori tüzérségek legjellemzőbb eszköze max 30-40 km lőtávolsággal, csőhossz L20 és L/50 között kb bárhol, az M777 például L39) Zárójel bezárva)
Az amerikai (és a francia is) lövegek, amelyekről mostanában annyi szó van, arra jók, hogy pontosan és gyorsan tüzeljenek. A löveget felállítják, mérnek, lőnek, helyesbítenek, megint lőnek, talált, a löveg pedig megy odébb, hogy ne mérje be és lője szét az ellenséges tüzérség. Ez még arra is jó lehet, hogy az ukránok gyorsan változtassák a tüzérség helyét a frontvonalon, ezzel sokkal nagyobb területet lefedve, mint kevésbé modern ágyúkkal. Nem véletlenül könyörögnek hetek óta ezekért a cuccokért. A többi nyugati fegyverrel (főleg a drónokkal), ami most érkezik, visszaállhat az, ami Kijev környékén volt, hogy a páncélosok mozgása versenyfutás legyen az életért. A páncélos támogatás nélkül maradó gyalogság sakkban tartása meg géppuskalőszer kérdése.
Az oroszok érzik ezt, ezért a legújabb nyilatkozataikban elkezdik csepegtetni, hogy mégis kéne Odessza meg Transznyisztria. Ja, meg Margot Robbie nyusziruhában a születésnapomon. Az ukránok, a háború során már megszokott pimaszsággal válaszul elkezdték nyilvánosan elemezgetni a Krím köldökzsinórját jelenti kercsi híd lerombolását. Az orosz kommunikáció célja az, hogy az ukránok ne csinálják meg azt az egyébként teljesen logikus dolgot, hogy Nyugat-Ukrajnában (és a moldáv határnál) csak a minimálisan szükséges erőket hagyják, és mindent a donbaszi frontra küldenek, netán megpróbálják visszafoglalni Herszont, ami szerintem a kijevi után a következő nagy győzelem lenne ebben a háborúban, az oroszok helyzetét a front déli részén tarthatatlanná tenné, nemhiába próbálnak ott egy “népköztársaságot” szervezni.
A háttérben pedig óriási politikai manőverek zajlanak. Az oroszok próbálják az utánpótlásukat biztosítani (ennek nem tesz jót, ha leég a legnagyobb vegyipari üzemük és fegyverfejlesztő központjuk 48 órán belül, nem tudom hogy az ukránok voltak-e) az amerikaiak újabb államokat vesznek rá legalább pár ágyú átadására, Németországban pedig kormányválság áll küszöbön, Macronról holnap kiderül hogy elnök maradhat-e, szóval van esemény bőven. Ha egyébként Macron elnök marad, az EU is még jobban fel fog pörögni fegyverszállítások terén.
Mindezekkel együtt, az oroszok ezt még akár hónapokig is el tudják húzni, mire valakinek leesik, hogy ugyanaz van, mint az első világháborúban, hogy győzelem biztos nem lesz, összeomlás viszont bármikor lehet. Közben pedig a Mariupol környéről készült műholdképeken egymás után tűnnek fel az óriási tömegsírok…
(P.S. Amennyiben értékeled a Diétás Magyar Múzsa munkásságát, az alábbi linken ezt anyagilag is megteheted.)
