A 45/2020. (III. 14.) Korm. rendelet 1. § szerint: “1. § A Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke és a legfőbb ügyész javaslatára rendkívüli ítélkezési szünet kerül elrendelésre.”

Hagyjuk most az ügyetlen fogalmazást és azt, hogy a bírói és ügyészi kar összlétszámánál is népesebb ügyvédség szokás szerint ki van hagyva, mert vannak fontosabb gondok.

Mi a “rendes” ítélkezési szünet?

Összhangban a magyar társadalom életmódjával, a bíróságok két nagy leállást csinálnak: egyet a nyár közepén, és egyet karácsony-újév idején. Ilyenkor a bírók nem tűznek tárgyalásokat, csak bizonyos soron kívüli ügyekben. A büntető ügyszakban hivatalosan nincs szünet, de a szokásjog az, hogy július 15-augusztus 20. közé nem tűznek tárgyalást, ha nem muszáj. A polgári peres ügyekben pedig az eljárási (erre mindjárt visszatérünk) határidők nem ketyegnek, nem tudnak lejárni, vagyis az ügyvéd nyugodtan süttetheti a hasát az ügyfeleitől aljas módon elharácsolt pénzből valami luxusüdülőben. (hiszen mind ezt csináljuk)

A rendes ítélkezési szünet tehát egy célszerűségi-kényelmi intézmény. Az ügyvéd-orgiák tervezhetősége mellett például az igazságügyben dolgozók így tudnak nyáron a gyerekkel lenni, így nem kell ötven fokban hosszú nadrágban, nyakkendőben a tárgyalóban rohadni, adott esetben a luxusbörtönökben luxusraboskodók jellegzetes jázmin illatú öblítővel mosott ruháinak illatát is élvezve.

A rendes ítélkezési szünetben viszont nem minden áll. Nem állnak például a nemperes eljárások. (Bár tegyük hozzá, hogy a közjegyzői kamara, nagyon helyesen, karbantartás címén lelövi két hétre a szervert karácsony előtt, így nem kell fizetési meghagyásokkal se bajlódni ilyenkor.) Folyamatos a felszámolások intézése, a cégbíróság, ha félgőzzel is, de működik. Gyerekelhelyezések és más hasonló halaszthatatlan dolgok a polgári ügyszakban is mennek. A büntetőben pedig folyamatos az ügyelet, ha valakit elfognak, letartóztatnak, vagy épp lejár a letartóztatása, akkor ahhoz bíró kell.

Hasonló a helyzet a határidőkkel. Ennek megértéséhez vegyük át gyorsan az alapokat. A jog kétféle határidőt ismer: eljárásjogit és anyagi jogit. Az eljárásjogi határidő azt jelenti, hogy van valamilyen eljárási törvény (mondjuk a Polgári perrendtartás) és az bizonyos dolgokra bizonyos határidőt ír elő. A keresetre ellenkérelmét 45 napon belül terjessze elő. Az ítélet ellen 15 napon belül lehet fellebbezni és így tovább. Ezek a határidők úgy telnek le és úgy teljesíthetők, hogy a 15 napon “postára adott” (ma már legtöbbször elektronikus rendszeren át beküldött) küldemény még “időben van”. Az anyagi jogi határidőt valamilyen anyagi jogi jogszabály (például a Polgári törvénykönyv) állapítja meg. Ilyenek a jótállási, szavatossági, keresetindítási határidők. Ezek úgy járnak le és úgy tarthatók, hogy az utolsó napján a beadványnak már meg kell érkeznie a bíróságra. (Nyilván az elektronikus eljárások elterjedése ezt a különbséget fokozatosan elmossa, hiszen az “elküldés” gomb megnyomása után a legtöbb helyen már azonnal jön az érkeztető üzenet, de a Kánaán azért még odébb van.)

A rendes ítélkezési szünet az eljárásjogi határidőket érinti (azok “befagynak”), az anyagiakat viszont nem, azok bizony simán lejárnak a nyár kellős közepén is. Például egy június 20-án kirúgott munkavállaló nem hivatkozhat augusztus 21-én arra, hogy az ítélkezési szünet miatt nem adta be a keresetét a munkaviszony jogtalan megszüntetése ellen július 20-ig.

Látható tehát, hogy a rendes ítélkezési szünet nem állítja meg a bíróságot, csak a személyes jelenlétet igénylő eljárási cselekményeket (leginkább: tárgyalás) állítja minimumra. Ezzel lehetővé teszi, hogy rotációban az igazsságügyi dolgozók is szabadságra tudjanak menni.

Miben különbözik ettől a “rendkívüli ítélkezési szünet”?

Nem tudjuk. És ez baj. A rendkívüli ítélkezési szünet fogalmát az eljárási törvényeink nem ismerik, és a kormányrendelet nem ad iránymutatást arra nézve (és úgy tűnik, nagyfejű bíráink és ügyészségeink se javasoltak ilyesmit) hogy a rendes ítélkezési szünet szabályai alkalmazandók-e. Trehány, kapkodva megírt fogalmazás, ami érthető, kapkodva írták, az vesse rájuk az első követ, aki még nem rontott el valamit kapkodva írt beadványban.

Viszont helyre kellene hozni.

Tisztázni kellene, IM rendelettel, hogy ez most egy “normál” ítélkezési szünet, vagy egészségügyi okai miatt a “takarékláng” működést is még takarékabbra kell csavarni. Ha igen, akkor pontosan mit és hogyan.

Itt lenne az ideje, hogy az OBT és az OBH elnöke beszerezze az ezzel kapcsolatos részletes bírói álláspontot (megyei törvényszéki elnökök, kollégiumvezetők segítségével) és az Igazságügyi Minisztériumban felálljon egy olyan ad hoc testület, melybe az OBH, az OBT, a MÜK (Magyar Ügyvédi Kamara) a MOKK (Magyar Országos Közjegyzői Kamara) a MISZK (Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara) és az Ügyészség delegál tagot, és néhány nap alatt előkészítenek egy IM rendeletet, amely tartalmazza azt, hogy a jelen rendkívüli ítélkezési szünet alatt pontosan milyen eljárások állnak, a rendes ítélkezési szünettől milyen módon kell eltérni (ha kell) és milyen határidők hogyan számítandók, meddig halasztunk első körben és milyen rendben történik majd a szünet meghosszabbítása, ha szükség lenne rá. Az IM rendeletet aztán az OBH elnöke a megfelelő részeit kiragadva OBH utasításként is közzétehetné.

Szerintem ez kiváló alkalom lenne nemrég kinevezett igazságügyminiszterünk számára, hogy megmutassa, hogy ebben a kritikus helyzetben a jogi hivatásrendek koordinálásával képes a gondjaira bízott magyar igazságszolgáltatást átsegíteni a krízishelyzeten. Fontos lenne, ha ebben a kiszámíthatatlan helyzetben az állampolgárok kiszámíthatóan tudhatnák, hogy mit tesz ilyenkor az ügyészség, a bíróság és a többi szereplő.