Próbálom értelmezni azt, ami a twitterrel történik. Jó lenne erről valami kategorikusat kijelenteni, ebben azonban megakadályoz az, hogy nem tudom mit akart Elon Musk. Ha ugyanis a Twittert üzleti vállalkozásnak tekinti, akkor hülyeséget csinál. Ha nem annak tekinti, well, akkor vett egy drága játékszert, amivel azt csinál amit akar. De valóban azt csinál amit akar?
Kezdjük az üzlettel. A twitter az a közösségi platform, amelyet nem csak homályosan lehet az amerikai politikai bal felé húzással vádolni, hanem ők tényleg a demokrata elnökjelöltről (egész pontosan a fiáról) szóló, kínos információkat cenzúráztak. Ha Elon Musk annyit tenne, hogy rendben gyerekek, legyen full disclosure, kerüljön ki minden, azzal egyetértenék. Mellesleg, ha nincsenek benne olyan infók, amelyek Bident lemondásra szorítanák, akkor neki is az az érdeke, hogy most, a félidős választás után, de még egy bő évvel az elnöki előválasztási folyamat megkezdése előtt essen túl ezen. Hunter Biden vállalhatatlan, Joe Biden politikai karrierjének egy jelentős része arról szólt, hogy Hunter húzásainak politikai hatásait menedzselte.
A “világösszeesküvés által balra húzott média” dologgal, különösen az amerikai média esetén nekem vannak gondjaim. Természetesen vannak sivítóan demokrata, azon belül is a partvidéki radikális, mitöbb woke demokrata irányba húzó médiumok. CNN, New York Times stb. Csakhogy pont Amerika az a hely, ahol aztán végképp nem kötelező ezt követni vagy szeretni. Aki akarja nézheti Sean Hannityt és Tucker Carlsont. A youtube-on vége-hossza nincs a jobbnál jobb redneck csatornáknak.
A közösségi oldalak világa érdekesebb kérdés, mert ott jó pár ismert amerikai jobber kapott már szájkosarat. Ezeknek közös jellemzője amúgy, hogy vállalhatatlan seggfejek, akikből csak úgy sugárzik a small dick energy. Ezért volt különösen kellemetlen a Twitter idióta viselkedése Hunter Biden dolgaival kapcsolatban. Mert az alapvetően kivétel. A közösségi platformok alapvetően ugyanis abból élnek, hogy pörögnek. Azonkívül pedig abból, hogy bevonják a vásárlóerővel bíró közönséget.
Mert az olyan platformokkal mint a 4chan meg a truthsocial az a probléma, hogy pörgést ugyan lehet generálni bennük, de ha az üzleti modell az, hogy a pörgés során dobjunk a felhasználó elé iszonyatos pénzért kifejlesztett algoritmusaink segítségével őt érdeklő terméket (esetleg keltsük fel az érdeklődését) akkor nem az a kérdés hogy kit szeretünk, hanem az, hogy ki fizet.
A közösségi platformok már érett üzletek szoros versenyévé váltak, ez pedig (Panamajack díjnyertes könyvét olvasókat már nem lepi meg, hogy:) azt jelenti hogy a nyereség csökken, egyre inkább “small margin business” lesz belőlük. Vagyis ha egy csomó netfüggő ember életének másodperceire sokan vadásznak, akkor nem lehet rosszul vadászni, mert ha én nem lövöm meg az embert hirdetéssel, akkor valaki más fogja.
Ez viszont azt diktálja, hogy keressem meg a legnagyobb vásárlóerejű csoportokat. Az évente új ájfónt vásárló amerikai középosztályt, mert így tudok a lehető legkevesebb hirdetési pénzzel a lehető legtöbb gazdag vásárlóhoz eljutni. Következésképpen olyan dolgokat kell csinálnom, ami ezeknek az embereknek tetszik.
A kapitalista hozzáállás ilyen szempontból értéksemleges. Ha a vásárlóim már nem mondják azt hogy f**k és hogy n****r, akkor én se mondom.
Nyilván ez nem ennyire tiszta, egész biztos hogy van tudatos és tudat alatti torzítás ebben bizonyos értékek, értékválasztások irányába. Ha úgy tetszik, van benne wokeness. Csak épp nem a wokeness uralja, hanem a jó öreg profitéhség. A részvényeseknek osztalék kell, nem pedig egy papír arról, hogy egy nagyon woke cég részvényeseként szenvedtek el veszteséget.
A twitter szemléletéről, felhasználókkal kapcsolatos döntéseiről még a Hunter Biden-botrány után sem lehet azt mondani, hogy az woke. Az pont annyira woke, amennyire az üzleti érdeke diktálja.
Ezen a ponton jön Elon Musk és elkezdi az általa helyesnek látott értékeket keresztülverni a twitteren. Ennek két kimenetele lehet: az egyik az hogy Elon Musk egy zseni, aki megcsinál valami olyat, amire senki nem gondolt. A másik az, hogy Elon Musk egy idióta, aki az üzlet vastörvényeivel szembemenve fog elverni néhány tízmilliárd dollárt.
Azért hajlok az utóbbira, mert a trú jobbos közösségi oldal megcsinálása az rokon vonásokat mutat a tizenkét éves fiúk gittegyletével, ahol nincsenek nyafogó csajok. Nagyon rövid ideig működhet, fél-egy év elteltével bekövetkeznek bizonyos változások, amelyek után a fiúk szép sorban átsorolnak oda, ahol vannak nyafogó csajok.
Miután mindenki ki trújobberarckodta magát, általában ki szokott derülni, hogy a mémek unalmasak, a zene pocsék, nincsenek csajok stb. Olyankor szoktak ezek megborulni. Itt most az a különbség, hogy az amerikai városlakók sztenderd közösségi platformját (értéke kb. 40 milliárd dollár) próbálja ilyenné alakítani. Kíváncsian várom, hogy a trú jobber arcok vásárlóereje mennyire fogja tudni kipótolni a városlakó amerikai értelmiségét…
