Legutóbb még azt is megkaptam, hogy egy rendes falanszter se túl nagy ár azért, ha megmentjük a…mit? Magunkat nem, mert egy kibaszott falanszterben fogunk élni…
Na mindegy, a tételem továbbra is az, hogy társadalom jobb reakciója a klímaváltozásra csak társadalmi reakció tud lenni. Meglehet ez túl lassú, viszont legalább reális, szemben azzal, hogy arról ábrándozunk, hogy milyen jó lenne valami Okos Központi Gondolattal rendezni a fogyasztást meg a növekedést. Az Okos Központi Gondolat vége rendszerint valami tábor/erdő/mező szokott lenni, ahol kurva nagy gúlákat lehet rakni emberi csontokból, ad maiorem gloriam.
Nade mi az a társadalmi változás? Például Montana állam, ahol régen nagyon sok bölény, aztán nagyon sok tehén volt, újabban meg nagyon sok bánya van. Ennek megfelelően a festői szépségű táj (itt találkozik a préri a Sziklás-hegységgel) meglehetősen kizsákmányolt állapotban van. 1972-ben beleírták a helyi alkotmányba az egészséges környezethez való jogot, és ezzel adtak a közmondásos salakanyagnak egy pofont.
Egész mostanáig, amikoris tucatnyi fiatal és gyerek képviseletében egy aktivista szervezet pert nyer Montana állammal szemben, mert nem tartja be saját alkotmányát. Arról az államról beszélünk, ahol minden az ipari farmingról és a bányászatról szól.
Az ítélet (Held v Montana) azonnali jogi következményekkel nem jár, hiszen egy ún. megállapítási keresetről van szó, a bíróság egyszerűen kimondta, hogy a jelenlegi helyzet alkotmánysértő. Azonban további hatásai biztosan lesznek. Az egyik, hogy az ítélet a későbbi, konkrét ügyekben precedensként szolgál, nem lehet automatikusan a montanai alacsonyabb rendű jogszabályok mögé bújni (kevésbé pongyolán: a legalitásra hivatkozva védekezni). A hosszabb távú impakt pedig az, hogy ez az ügy jelzi, hogy egy-másfél évtizeden belül királycsináló mennyiségben lesznek Montanában és máshol klímatudatos választók.
Ez Amerikában, ahol az elnökválasztás 1% vagy akörüli különbséggel szokott eldőlni, nagyon fontos dolog. Gondoljunk bele, van egy viszonylag stabil bázis, azon felül mindkét nagy politikai erő lábujjhegyen tipegve manőverezik. Hogy mondjon olyat, ami eléggé “anti-abortion” de ne csapja az orrukra az ajtót tizenmillió női szavazó. Hogy legyen eléggé “anti-gun” hogy ne csapja az orrukra az ajtót tizenmilliónyi pisztolyt hordó középnyugati és így tovább.
Ez a lista fog nagyon hamarosan kiegészülni azzal, hogy eléggé “pro climate” politikusnak is kell lenni, különben orrukra csapja az ajtót jelenleg pár millió, két ciklus múlva viszont már pár tízmillió klímatudatos választó.
Erre egyébként a Biden-kormány már reagált is, az “Inflation Reduction Act” nagyrészt környezetvédelmi és zöld átállásos beruházások felé tereli az inflációra adott választ (ráadásul az inflácó, nagyjából ennek ellenére, még csökken is, mindenki nagyon várja a következő kamatdöntéseket).
Egyébként van még hasonló per folyamatban, a Juliana v. United States ügyben még megy a huzakodás, hogy a szövetségi bíróság (Ninth Circuit, San Francisco) tárgyalhatja-e ezt az ügyet egyáltalán. Ha igen, az is hasonló győzelem lesz. Mindenestre a jövő politikusgenerációja, egy új és eddig ismeretlen zöldpártiság első lépéseinek vagyunk szemtanúi.
