Mára csak a földhivatallal levelezünk, és már velük se sokáig. Akkoriban a bank, az összes közműcég levelezett velem, ma mindenkivel online tartok kapcsolatot. Meg kapunk ügyvédújságot, a postaládából a postaláda melletti papírkosárba szoktuk rögtön tenni.
Vagyis gondolom, hogy a levélforgalom a 16 évvel ezelőttinek a töredéke lehet. A csomagforgalmat rég elvitték a multicégek vagy az ügyes kis futárszolgálatok.
Csekkbefizetést akkor csinál az ember, ha valamelyik ügyfél behoz kápét és olyankor mit csinál az ember, befizeti a közös költséget belőle csekken.
Minimális informatikai fejlesztéssel, ami egyébként ha lassan és magyarosan is, de azért folyamatsan történik az utolsó mohikánjai is eltűnnek a papíralapú küldeményforgalomnak.
Erről először akkor kezdtek cikkezni, amikor az indexet még internettónak hívták berregős modemmel kellett kapcsolódni és az ember azon filozofált, hogy Patricia Fordnak miért van feje és nyaka, és miért tölti be először azt csíkról-csíkra haladva, amikor Patricia Ford képeit senki se a feje és a nyaka miatt nézi.
Azóta eltelt bő húsz év. A világ minden régi állami postavállalata küzd azzal, hogy megtalálja a helyét az egykor még szikratávíró-hivatalként megnyitott ingatlanoknak, leválassza az üzletágakat, amelyek piaci alapon működnek és kitalálja a funkciókat, amelyek
1) hasznosak
2) lehet őket dotálni.
Biztos gondolkodott valaki ilyesmin nálunk is, gyanúm szerint 5-10 éve valamelyik csomagküldő cég megbecsült alkalmazottjaként foglalkozik termékfejlesztéssel. Aztán majd jön valaki akinek 5 éven belül a mostani huszonvalahányezer postai alkalmazottból a 2/3-át ki kell rúgni, a postahivatalt meg be kell záni. Annyi ember marad majd csak, aki a semmitsecsinálási nyilvántartványozási könyvményeket vezeti és átadványokat csinál azért, hogy az átvevényeket aláírva a forgalomványokat ki lehessen töltvényezni és a polcra felrakmányozni.
