A cikk sok mindent jól lát, de van egy fontos tévedése: nem igaz, hogy Orbánnak nincs stratégiája. Az orbáni stratégia a “bullying”, ami amúgy az autoriter populisták kedvence Trumptól Erdoğanon keresztül Putyinig. Ahhoz, hogy ezt igazán megértsük, meg kell vizsgálnunk a hatalom természetét. A hatalom ugyanis nem feltétlenül azé, aki objektíve a legerősebb, hanem akiről _elhiszik_, hogy az.
A hatalom gyakorlásának (vagyis annak, hogy rábírjunk másokat a céljainknak megfelelő cselekvésre) a természete alapvetően kétféle lehet:
- kompromisszum-alapú, ahol az egyes érdekeket megpróbálják nagyjából összhangba hozni, és együtt elmozdulni a kívánatosnak tartott irányba.
- erőalapú, ahol a leghatalmasabbnak tartott fél az erő alkalmazásának _fenyegetésével_ kényszeríti a többieket a követésre.
A liberális demokrácia hatalomgyakorlása definíció szerint szabály- és kompromisszum-alapú, ahol az erő alkalmazása csak legvégső opció, és akkor is csak a minimálisan szükséges mértékben. Már csak azért is, mert az erőszak mindig áldozatokkal jár, még az erősebb fél szempontjából is, és az ilyesmi mindig kikezdi a demokratikus hatalmi rendszereket.
A diktatúrákban az erőalapú kormányzás a természetes, és a tekintély hosszútávú fenntartásához elengedhetetlenül szükséges, hogy időről időre megmutassák, hogy a hatalmi erőszak nem üres fenyegetés. Ezekben a rendszerekben mindenki tisztában van vele, hogy az erősebb kutya baszik, és ennek megfelelően alakítja a viselkedését.
A bullying viszont nem más, mint az erőszakos hatalmi technikák alkalmazása kompromisszum-alapú környezetben. Ennek a bully számára megvan az az előnye, hogy nem kell feltétlenül a legerősebbnek lennie ahhoz, hogy komoly hatalmat szerezhessen. Egyszerűen azért, mert a kompromisszumokhoz szokott többség még akkor is egy többé-kevésbé mindenkit kielégítő megoldást fog keresni, amikor egyértelmű, hogy ez a bully számára igazságtalan előnyöket biztosít. Ez pedig csak növeli a bully étvágyát, és a tekintélyét is, mivel mindenki azt látja, hogy az erőszakoskodás sikerebb stratégia a közösségi szabályok betartásánál. Így a bully erősebbnek tűnik, mint amilyen, és egyre több követője lesz.
A bullying eszköztára lényegében a következőkből áll:
- amoralitás: a bullyt semmilyen erkölcsi alapelvek/szabályok nem vezerlik vagy korlátozzák, az egyetlen motivációja a saját kedve és érdekei. Kizárólag az erősebb jogában hisz.
- gátlástalanság: a bully számára nincs olyan szabály vagy egyesség, amit ne hágna át örömmel, ha ezt megteheti és előnye származik belőle.
- kiszámíthatatlanság: a bully többek között azzal kelt félelmet, hogy kiszámíthatatlannak mutatkozik. Nála olyan nincs, hogy “ezt úgysem merné megtenni”, ezért bármilyen irracionális fenyegetőzését komolyan veszik, hiszen nem lehet tudni, meddig megy el valójában.
Ennek a magatartásnak azonban van egy korlátja: ha a bully a közösség szemében nyílt _ellenséggé_ válik. Ez nem szokott egyhamar bekövetkezni (hogy pontosan mikor, az elsősorban a bully erejétől és manipulációs képességeitől függ), de utána már nincs visszaút. A közösség all-int mond a hatalmi blöffre, és amennyiben a bully valójában nem annyira erős, mint amilyennek mutatja magát, eltapossák. Pontosan ez történik most Putyinnal: azzal, hogy nyílt háborút indított Ukrajna és a Nyugat ellen, elvesztette az erőszakkal _fenyegetés_ képességét; innentől kezdve kénytelen megmutatni, mennyire erős _valójában_, és ez akár a vesztét is okozhatja.
Orbán még nem ért el erre a pontra, de az ő esetében is az a veszély, hogy kimeríti az amúgy szuper-kompromisszumkész EU türelmének határait, és hamarosan ki kell teríteni a (nem túl jó) lapjait.
(P.S. Amennyiben értékeled a Diétás Magyar Múzsa munkásságát, az alábbi linken ezt anyagilag is megteheted. 👇)
