Iskolapélda azért is, mert mozgalmuknak a Hagyomány és Evolúció mottót választották, amivel mi itt, a politikai konzervativizmust egy kültelki aluljáróban szipuzó punkok rejtekhelyén csak egyetérteni tudunk. Molnárbé és Bittera visszanyúl újlipótvárosi úri zsidó konyhákba, leül a kacagányt viselő kuruc főurak asztalához, és felszeli a szalonnát a csikósok bicskájával. Majd mindenhonnan elhozza azt, ami jó, és próbálja még jobbá tenni.
Egy dolgot tagadnak meg kategorikusan: a hazugságot. Azt a hazugságot, ami mi is nap mint nap tagadunk meg itt, név szerint ami Magyarországon Kádár alatt történt.
Az egyik legjellegzetesebb kritika amit kaptunk az egyik kommentelőnktől, hogy megtagadjuk a Kádár-korszak eredményeit. Nos, nem tagadjuk meg.
Kicsit az MBTBD szerzőpárostól tanulva, úgy gondoljuk, hogy az, hogy minden magyar gyerek fűtött általános iskolában tanulhat, hogy sok és korszerű (villany, hideg-meleg víz, saját fürdőszoba) lakás van Magyarországon, hogy a legtávolabbi falvakban is van telefon, áram és legalább egyszer arra fordul egy helyközi busz, az eredmény. Eredmény, amit nem szabad feladni.
Sőt, én úgy gondolom, hogy a paprikás csirke nokedlivel finom, jellegzetes magyar étel, dacára annak, hogy az ötvenes években találták fel, és a világháború előtti receptkönyvekben nem szerepel. Ráadásul a vastag tejfölös mártásnál tótabb dolog a világon nincsen. Na és, a jellegzetes magyar lecsó se lenne, ha a szerbek be nem hozták volna a Balkánról, ahol minden népnek van lecsószerű étele.
A paprikás csirke tehát jó és magyar étel, függetlenül attól a korszaktól ami szülte. Mert ez a korszak az, amelyik a zsidók kiirtása után biztos ami ziher, elzavarta a svábokat és a polgárosodásnak indult parasztságot, hogy ne maradjon önálló polgári elem a magyar (vidéki) társadalomban. (a rendszert kiszolgáló városi értelmiséget most hagyjuk, ostoroztam másutt eleget). És igen, a paprikás csirke maga a hazugság. A zsellérnek beadott vastagon behabart hazugság arról, hogy itt a jó világ, mostmár övé az ország, és ez a csirkepaprikás nemcsak hogy bőséggel jóllakat, hanem ráadásul az egész világ rád irigy, magyar proletár, mert ilyen paprikás csirkéd csak neked van. Miközben a Kádár-korszak a folyamatos lemaradásunk és a behazudott világhír története, a fentebb felsorolt eredmények ellenére. A kiugró eredmények igazi története pedig a kiugró eredményt elérők története, akiket belefojtottak a paprikás csirkébe a középszerű, kulturálatlan bugris pártfunkcik.
Azonban ez a hazugság a proletár igazsága. Igazsága és boldogsága, mert a paprikás csirke annak a Magyarországnak az étele, amelyikben az apa a fia cipőjét adja cserébe azért, hogy egy biciklit kapjon kölcsön, hogy elmehessen a városba ügyet intézni. Illetve már nem. Sőt, soha többé.
Mindegy, hogy ízet agyonvágó elkészítési technológia, mindegy a tejfölös mártás és a fojtós nokedli rossz tápértéke. A miénk, szeretjük, esszük. Történelmi szükség szülte étel, és semmivel sem rosszabb a portugálok bacalao-jánál vagy a izlandi rothadt cápánál vagy a pondrótól hemzsegő breton sajtnál.
Hogy jön ez a politikához?
Kaptunk nemrég egy másik jellegzetes kommentet, ahol egy teljesen nem politikai ügyből (a Geréb Ágnessel kapcsolatos bírósági hírek) egy teljesen absztrakt jogi levezetést írtam. Voltak persze a szokásos, szövegértési gondokkal küzdő kommentelők. De az nem zavart feleannyira sem, mint amikor nekem szegezték, hogy ez a Fidesz bukását rosszul szolgáló ellenzéki cikk.
Panamajack-kel összenéztünk (már amennyire ez egy Facebook chat ablakban lehetséges) hogy mivan? Oké, hogy mi kritikusan viszonyulunk a mostani kormányhoz (meg az előzőhöz is) de mióta tartoznánk mi bárkinek azzal, hogy a kormány bukását szolgáló ellenzéki cikkeket írjunk? Aztán jött a Spiró-interjú, amit a héten megosztottam, és az is egybevág ezzel a gondolattal. Itt nincs közélet, azért nincsen, mert ott tartunk, hogy ha én a büntetőjogi gondolkodásról szóló ismeretterjesztő cikket írok, azt sem tudjuk másképp felfogni, mint lövéseket a csatamezőn.
Mindig, mindenre lövünk. Olyanok vagyunk, mint a napóleoni háborúk csatái, ahol az angol hadak azért viseltek tulipiros kabátot és a franciák kéket, hogy a tüzérek tudják, hova kell lőni. Ha meglátunk egy színt, lövünk.
Orbán Viktor nem azért leválthatatlan mert módszeresen korlátozza a demokráciát. Megy például a jajongás, hogy nem lehet visszaléptetni jelölteket. Én ilyenkor a fejemet fogom, hogy a magyar pártok tényleg ennyire hülyék? (egyébként sajnos azok) A szavazólapokon így is tucatnyi kamupárt lesz, nem tök mindegy, hogy egy jelölt ott van vagy sem? Nem visszalépésen kell gondolkodni, hanem az erőforrások koncentrálásán, magyarán vissza nem lép senki, viszont egy-egy körzetben kampányolnak egymásért a jelöltek. Politikai kisegyszeregy….
Nade Orbán Viktor nem ezért nem bukik meg.
Azért nem bukik meg, mert nem tiszteljük és nem értékeljük. Nem vesszük észre életművében a paprikás csirkéket, amelyeket nem bántunk, mert a választók azt szeretik. A választók szeretik a KATA-t és a határkerítést, néhány véletlenül átnyomott jó szakpolitikai szabályt és az ügyfélkaput.
Ha ezeket magunkban szépen felsoroljuk, megkapjuk azt az öt-hat területet, ahol viszont sikertelen Orbán. Nem olyan nehéz ezt megtalálni. Ehhez képest jelenleg egyedül a Momentumnak van célzott egészségügyes kampánya, néhány lelkes fiatal orvossal. Ami ráadásuk már elég késői is, hónapokkal korábban kellett volna mennie.
Mindenki más abban a kakofóniában vesz részt, ahol megy a fuj-fuj Orbán. A választó meg nem szereti Orbánt, de a választó Kádárt se szerette, most szereti csak, hogy már harminc éve halott. De mégis mi a francnak menne el választani, ha csak olyanra lehet, akinek a legjobb ötlete a fuj-fuj Orbán?
2006-ban egyszer már megválasztott egy alternatív Orbán Viktort, aki egyrészt gyengébb politikus Orbán Viktornál, másrészt pont a világválság idején kellett (volna) kormányoznia. Ilyet még egyszer nem fog csinálni, ráadásul nem is nagyon van alternatív Orbán Viktor.
Mindenki más meg azt mondja a választónak, hogy ne egyél paprikás csirkét, mert az rossz. A választó meg lehet, hogy csapnivaló dietetikus, de azt tudja, tapasztalja, hogy a paprikás csirke jó. Laktató, jó íze van, az asszony nagyon jól csinálja. És a hús még olcsó is mióta kicsi az áfája. Hagyjanak békén a politikai salátával, főleg, hogy még büdös is.
A magyar politikai elit meg csak kántálja-kántálja, hogy húzzátok le a vécén a paprikás csirkét. Pedig olyat Molnár B. Tamás sem mondott, hogy paprikás csirkét nem szabad enni. Csak azt, hogy ha már ezt akarunk enni, csináljuk meg finomra. Meg együnk másfajta húst is. Molnárbé ugyanis nem hülye, és a maga szakmájához jól ért, noch dazu hiteles konzervatív. Na az a politikában nálunk nincs.
Óbégató, a paprikás csirke kidobására biztató idióták vannak.
Aztán meg csodálkoznak, hogy a dolgokat jól átlátó emberek (és Soros Györgyről még legádázabb ellenségei sem mondják, hogy nincs nagyon sok esze) azt nyilatkozzák róluk Davosban, hogy magától ennyire senki sem lehet hülye.
