Amerikában épp óriási felzúdulás van, mivel egy iskolai lövöldöző 19 gyereket ölt meg.
Az ilyen “active shooter incident” nem mondható ritkának, sőt a covid óta sokkal több van belőle. Az FBI szerint a járvány előtti években nagyjából 30 volt évente, 2020-ban 45, 2021-ben 61 eset volt. A dolognak köze van rengeteg frusztrációhoz, amelyek megvannak nálunk is, csak nálunk ez annyiban kimerül, hogy otthon verekszik aki frusztrált, Amerikában pedig fog egy puskát és elmegy “igazságot tenni”. A covid és a BLM zavargások miatt az amerikai fegyver-kiskereskedelem óriási fellendülésen van túl. Követek pár amerikai pisztoly-youtubert, minden második szavuk az “ammo shortage” (lőszerhiány) volt mostanában, illetve akkora a kereslet fegyverekre, hogy a török, exjugoszláv, brazil gyárak fegyverei még az infláció általános beindulása előtt már 2-300 dollárról 4-500 dollárra drágultak. Igen, a járvány előtt bőven 100.000 forint alatt lehetett venni odakint egy jól működő 9mm-es pisztolyt.
A mostani felzúdulás előtt a slágertéma az amerikai közbeszédben a Roe v Wade döntés volt, az amerikai Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) irodáiból kiszivárgott egy tervezet, amely szerint a főbíró (W. Bush idejében kinevezve) és a három Trump alatt kinevezett bíró (akik mind elmondták a szenátusi meghallgatásukon, hogy nem nyúlnának hozzá ehhez a sarkalatos döntéshez) és a többi “konzi” bíró megváltoztatná a döntést. A dolog jelentősége az, hogy ezzel megnyílna az út, hogy népszerűséget hajhászó szélsőkonzervatív tagállami vezetők a saját tagállamukban akár teljesen is megtiltanák az abortuszt, az olyan extrém esetekre is, mint az erőszak vagy a vérfertőzés okozta terhesség.
A dolog nagyon szomorú iróniája az, hogy ezzel már középtávon is magukkal szúrnak ki. Ugyanis a “megesett úrilány”, a sztriptízbár mögött megerőszakolt táncosnő el fog jutni az abortuszig, vagy helyben illegálisan, vagy egy fapados repülőjegy árán. Az ilyen tiltásokkal kapcsolatos tapasztalat világszerte azt mutatja, hogy érdemi hatása az abortuszok számára nincsen, azok valamelyest csökkennek, de nem lényegesen. Érdemi hatása a nők kiszolgáltatottságára van, azt nagyon megnöveli. Ahol viszont rettenetesen vissza fog rúgni, az a szegény rétegek. Amerikában a szegény rétegek nagy része nem fehér és nagyon sok a “mixed race” közöttük. Ezekben a rétegekben már egyébként is rengeteg az egyedülálló anya. A white supremacist republikánusok nem tartoznak a kedvenceik közé. A republikánus párt eleve abba a zsákutcába kezdi manőverezni magát, hogy egy egyre kisebb népréteg (vidéki fehérek) pártja akar lenni, na ezt támogatja meg most azzal, hogy berobbantja a népességnövekedést az alsóbb rétegekben. Nem valami okos dolog…
Miért van az akkor, hogy a gun rights és az abortion ban ennyire erős téma a közelgő “midterm” választások kampányában?
Volt már szó arról a Múzsán, hogy az amerikai politikában van féltucatnyi-tucatnyi olyan téma, amelyről egy politikusnak nagyon kigondolt-kimatekolt véleménye kell, hogy legyen. Amerikai politikai elemzők koordináta-rendeszerben szokták ábrázolni X jelölt véleményét adózásról, fegyverekről, abortuszról, drogokról, feketékről, és így tovább.
Érdemes alaposabban megnézni ezeket a problémákat. Mind nagyon jelentős probléma, de mindegyiknél van jelentősebb. Az iskolai lövöldözések például nagyon megrázó dolgok, tele van a net a szerencsétlen meggyilkolt kisgyerekek képeivel, de még most is, hogy ennyire elszaporodtak ezek az esetek, évente kevesebb mint 500 amerikai hal meg ilyen tömeges lövöldözésekben. Rengeteg az olyan eset, amikor egy embert lőnek le. Emberek ezrei, tízezrei halnak meg ópiát-tartalmú fájdalomcsillapítóktól. Mégis, ezekről a látványos témákról van szó. Miért?
Ezek a témák egyrészt absztrakt témák, másrészt szimbolikusak. Kellően elvontak ahhoz, hogy ne kelljen nagy társadalmi rétegeket elemezgetni, mindenkinek húsbavágó dolgokról beszélgetni. Ott van az előző évek nagy témája, a Black Lives Matter mozgalom. Mára a republikánus kampánycsinálók rájöttek, hogy hiba a felszínen tartani. Több szavazót nem hoz, ellenben elviszi azokat, akinek akár egyetlen fekete ükszülője is van, vagy legjobb haverjának van ilyenje. A féktelen n*g*rezés (a szó használatát természetesen kerülve) több szavazatot visz, mint amennyit hoz.
A szimbolikussághoz rá kell érezni a néplélekre, illetve meg kell tudni mérni a néplelket. Olyan témát jó találni, amelyben kifejeződnek bizonyos vágyak. A fegyvertartásban például az amerikaiak anti-etatista érzelmei, az american self-made man romantikus képe. Az abortusztémában az egyre kisebb területre visszaszoruló jámbor keresztény, ugyanakkor kemény férfi amerikai képe.
Lényeges, hogy egyik ilyen témának se része a téma érdemi megoldása. Akkor, amikor ügyes ukrán programozók felviszik mobilappba a komplett hadszínteret, és a pizzarendeléshez használatos elvek és informatikai megoldások segítségével hatvanéves ócska lövegeket irányítanak koordinált tűzcsapásokra, nem okozna gondot tudni, hogy kinél milyen fegyver van, és nem jelentene adatrabszolgaságot megoldani, hogy közveszélyes őrülteknél, magukt GI Joe-nak képzelő hülyegyerekeknél ne legyen. Az abortuszvitában senki nem emlegeti az ír példát, amikor Liverpool összes nőgyógyásza az abortuszturizmusból él, és azt se emlegetik, hogy a nem előrehaladott terhességek esetében a dolog ma már nem holmi kaparászás, hanem egy tabletta bevétele, amelyet kb. végtelen mennyiségben lehet csempészni, és ha ezen keresni lehet, akkor a mexikói bűnbandák, köszönik szépen, megoldják.
Összegezve azt látjuk, hogy az amerikai kampány jelentős része szimbólumok körül zajlik. Az a tucatnyi-féltucatnyi téma, amelyről minden jelöltnek meg kell nyilvánulni, mind ilyen absztrakt és szimbolikus probléma, ahol nem a valódi megoldásról kell beszélni, hanem arról, ami a szavazóinak a legjobban tetszik.
Hülyeség? Showbiznisz? Az. Tanulság?
Nézzük csak meg, hogy mit csinál Orbán Viktor. Miközben minden intézkedését egy nap alatt, kétharmados törvényben átnyomhatná az Országgyűlésen, és bármikor módosíthat az alaptörvényen, rendkívüli jogrendet vezet be, akciótervet, operatív törzset, rezsivédelmi alapot csinál. Miért?
Azért, mert tudja, hogy olyan problémák vannak előtte, amelyeket nem tud megoldani. Például az olajár egyáltalán nem rajta múlik, a gabonaár nem rajta múlik. Vannak olyan problémák, amelyek teljesen biztosan ránk fognak omlani. Két éve ilyen volt a tömeges Covid-halálozás, most ilyen az államadósság és az infláció. Ezek meg fognak történni, és a magyaroknak rossz lesz tőle. Ráadásul a kezelésük során biztosan kell népszerűtlen dolgokat csinálni.
A Putyin-pincsiség mellett ezért nem megy bele Orbán Ukrajna támogatásába se. Eleinte lehet, hogy népszerű, de ki tudja, júliusban, amikor a háború még mindig tartani fog (egy nagyjából 45 km oldalhosszúságú háromszögben megy lassan egy hónapja a “fő” csata) akkor népszerűtlen lesz. Nem csinálunk népszerűtlen dolgokat, ez Orbán egyik vezérelve.
Mit tesz tehát Orbán? Absztrakt és szimbolikus problémákat keres, és elfoglalja a népnek tetsző jó megoldás pozícióját. Ezért küldi el pl. Novák Katalint Erdélybe emberkedni. Trianon egy klasszikus műprobléma. Soha nem lesz visszacsinálva, ezt Orbán is tudja, ám kiválóan lehet polarizálni vele a politikai közbeszédet.
Amerikában a szimbolikus témák részben adottak és már jó ideje ugyanazok. Másrészt viszont minden kampányban keresnek újakat. A kampányolás lényege az, hogy meghatározzák a politikai közbeszédnek azokat a gócpontjait, amelyek körül a vita folyni fog. Persze, ezek egy része rég tudott téma, amelyben megvan, hogy mit kell mondani, és az is, hogy kinek a véleménye fog több nettó szavazattal járni. Meghatározható ez alapján, hogy a “hagyományos” témák milyen demográfiai vonzattal járnak, ez alapján pedig jósolható az eredmény. Ehhez képest kell új témákat találni. Aki a hagyományos témák alapján “underdog” az kénytelen új frontokat nyitni. Nem véletlenül látjuk a Biden-kormányt óvatosan vizsgálgatni a diákhitelek kérdését. Százmilliárd dolláros nagyságrendű kérdés, de nagyon kecsegtető demográfiai szempontból, hiszen rengeteg 50 alatti amerikai fizeti még mindig a diákhitelét. Ugyanakkor a dolog elsülhet visszafelé is, mert amerikában a hitel elengedéséről azért tudják, hogy az bizony a csőd egyik fajtája, és nem nagyon szeretik, hogy az ő hitele el van engedve, az enyém meg nincsen. Hasonlóan az inzulin-árproblémát is vizsgálják, hogy mennyire feküdjenek rá erre demokrata oldalról. Ez meg azért kecsegtető, mert a republikánus szavazótábor tele van kövér fehér amerikaival, aki nyögi az ott nagyon drága inzulint, lehetne szavazatot lopni a republikánusoktól, ha ezt a közbeszéd tárgyává teszik.
Na ez hiányzik nálunk teljesen.
Ellenzékünk azért hever épp romokban, mert 12 éve nem képes témákat találni és felépíteni. Legalább 2006 óta, az egész magyar közbeszéd az Orbán Viktor által felhozott témákról beszél, és Orbán Viktor csak olyan témákat dob be, amelyekben majd ő lesz a “jó” oldalon, az ellenzék meg olyanokra kényszerül, mint a legendás “fenntartható rezsicsökkentés”. A rendkívüli intézkedésekkel megint ezt csinálta Orbán, és amíg az ellenzék elő nem áll olyan dolgokkal, amelyre a választó azt tudja mondani, hogy hé ez tényleg fontos (miközben azért annyira nem fontos) és nem kezdünk ezekről beszélgetni, az ellenzék futni fog Orbán után. Pedig mint látható, meg lehet tanulni, a melyik csatában mondunk biztonságit és melyik csatában uraljuk mi a frontot játékot. Csak ehhez dolgozni kell.
(P.S. Amennyiben értékeled a Diétás Magyar Múzsa munkásságát, az alábbi linken ezt anyagilag is megteheted.)
