A nyugati diplomácia az európai királyi és császári udvarok etikettjében gyökerezik, azonban néhány évszázadnyi polgári lét után sokat egyszerűsödött. A kínai diplomácia gyökereit jelentő konfucianizmus, kötött társadalmi rend, a bürokraták művészi felelősségkerülése, az egyéni hősködés mellőzése, a merev etikett azonban élő valóság. Ennek én mindössze a létezéséről tudok, pár könyvet olvastam róla, illetve egy kéthetes gyorstalpalón tanultam róla egyszer Hong Kongban. Az ilyen képzettséggel bíró vezetők rendszerint valamilyen Kína-szakértővel, vagy akár egy egész teammel mennek Kínába tárgyalni, mert az alap kódok sem egyeznek, még annyira se mint egy hidegháborús orosz-amerikai egyeztetésen.
Petikével nem tudom ki ment, vagy ki várta ott a magyar Kína-szakértők között, de a nyilatkozatokban egy dolog nagyon szemet szúr, Kína dicsérete. Természetesen MINDEN diplomáciai kommunikációban bókolnak egymásnak a felek. Amikor Böröndi tábornoknak valamelyik nap le kellett menni kutyába a lengyel nagykövet előtt, ott is elhangzott, hogy a két ország milyen nagyra tartja egymást. Ez egyrészt a diplomácia lényege. A sok mézes-mázos szócsavar arra szolgál, hogy a legdurvább véleménykülönbségek esetén is meg tudjon maradni a tárgyalásra alkalmas hangnem.
Másrészt viszont a bókok minősége nagyon pontosan jelzi a látogatás hangulatát. Ha egy német diplomata csak a szokásos “ti ütöttétek ki a falból az első téglát” bókot mondja a magyar partnerének, az azt jelzi, hogy a hangulat fagyos. Ha már van közös hagyomány, Szentpistáné Gizike, meg Liszt Ferenc és társai, akkor jobb. Ha magyar borok és csodás tájak is vannak, akkor haverkodás van. Amikor a magyar külügyminiszter, aki ugye egy NATO ország külügyminisztere belemondja a kamerába az amerikai álláspont teljes cáfolatát bókként, az nem bók, az hűségeskü. Én tudom, hogy Petike ezt lehet hogy nem így gondolta, meg úgy van vele, hogy imádott főnöke is havonta mást beszél oszt’ mégis mindig rászavaz a kétharmad…de nem ez van. Hanem az van, hogy olyat csinált, amit az ilyen Hátasztánok vezetői szoktak néha, de azért ők se mindig.
Felmerült kommentekben, hogy de a németek is szerződnek a Huawei-jel. Szerződnek. Azonban. A német iparnak még bőven vannak olyan dolgai, amelyek legalább annyira érdekesek kínának, mint az 5G technológia Németországnak. Nem véletlenül igyekeznek a németek tenni a kínai tőke vállalatfelvásárlásai ellen Németországban. Kettő. A német piac elég nagy ahhoz, hogy a németek tudjanak bármilyen beszállítónak feltételeket szabni. Három. Európa vezető telekommunikációs cégei közül több is német, és rendelkeznek a kémkedés leszereléséhez szükséges szaktudással. Négy. A németek a világpolitika önálló ágensei, akik képesek akár Kína méretű országok döntéseire is hatni.
Magyarországnak ezek közül egyik sincs. Magyarország Szerbia után a következő lépés a kínai érdekszféra kiterjesztésében. Ez Európában senkinek sem érdeke, az amerikaiak pedig világpolitikai alapvetésnek tekintik, hogy a kínai terjeszkedést meg kell állítani. Ráadásul az amerikaiak (és sok európai szövetségesük) épp most rugdos le minket az ukrajnai védekezés szabotálásáról.
A kínaiakhoz törleszkedésünk alig burkolt hintapolitika akar lenni, azonban még annál is sokkal veszélyesebb játék, mint amit Berlin és Moszkva között hintázva csináltunk. Arra ugyanis Pekingben és Washingtonban is nagyon vigyáznak, hogy közvetlenül ne bántsák egymást. A két szuperhatalom egymásra van utalva számtalan gazdasági és ipari kérdésben, és elég nagyok katonailag is ahhoz, hogy óvatosan mozogjanak. Azonban a NATO-n és EU-n belüli térnyerésnek nem lehet precedense. Teljesen más, ha a németek, részben az amerikaiakkal szembeni odaszúrásként közösen fejlesztenek a kínaiakkal vagy vesznek tőlük valamit és az ha egy kis posztkomcsi ország lefekszik nekik.
Ezt az amerikaiak meg fogják akadályozni. Petike mehet mosolyogni, meg nyilatkozhat hülyeségeket meg fényképezkedhet, de ha ebből valami érdemi, az amerikai érdekeket sértő dolog lesz, arra nagyon direkt válasz fog érkezni. Kitiltás, számlabefagyasztás, kompromat. Főleg azért, mert a mi érdekünkben ugyan a kutya se fog egy szót se szólni. A német iparlobbi ismeri Gyurcsányt harminc éve, de gyakorlatilag minden ellenzéki pártban van szalonképes “németes” politikus, a Fideszben meg vagy tucatnyi. Orbán jobb ha végiggondolja, hogy ez nem az EU, ahol a seggberúgás azért nem komilfó, mert mindenki fél, hogy egyszer majd őt is seggbe rúgják. Itt nem közösen eldöntött seggbe rúgás veszélye forog fenn, hanem az, hogy azok, akikbe itt-ott mi belerúgtunk (vö. kokik és sallerek) röhögve fognak nézni, ha a legerősebb belénk rúg.
Egyben ez kiváló lecke lesz mindenkinek, aki az amerikaiakat azzal akarja hergelni, hogy gyöngéden simogatja a kínaiak erogén zónáit. Ún. precedens. Persze az is lehet, hogy csendes fenyegetés hatására majd megijed a Fidesz és nem moccan. Csak ugye akkor legközelebb a szennyvíztisztító telepet tekintheti meg Kínában Petike, és a kistérségi sintérrel fog a mosolygós fotó elkészülni…
