Ezzel nagyon sokan lelkesen egyetértettek, de ütközött ezzel olyan vélemény is, hogy mások adókkal és a bakancs megvasalt sarkával irányba rugdosása helyett az együttműködés-oktatás-felvilágosítás vonalon kellene kezelni a helyzetet.
A XX. századi magyar történelem elemzése során nem nagyon szokás egy kalap alá venni a marhavagonba terelt és Auschwitzban megölt zsidó rövidáru-kereskedőt, az ötvenezer hektáros birtok közepén épült kastélyából kizavart grófot, a szép kőházából elzavart svábot, a málenkij robotra hurcolt és/vagy kulákosított és kitelepített módos parasztgazdát.
Pedig van bennük valami közös. Nagyon eltérő kulturális alapokon és nagyon eltérő módon, sajátjuknak éreztek valamit, és felelősséggel viseltettek iránta. A viccbeli Kohn felül a halálos ágyán, mikor megtudja, hogy senki nincs a boltban. A gróf hagyja a modernista gazdatisztjét gőzekét és dízeltraktort venni. Weiss Manfréd és Ganz Ábrahám lakótelepet, iskolát építtet a munkásainak. A sváb és a magyar gazda portája előtt mindig el van seperve, és megöli a szégyen, ha azzal vádolják meg, hogy rossz az áruja.
1944-54 között az országból közel milliónyi olyan ember hal meg, menekül el, vagy jut koldusbotra, akinek a közös vonása a tulajdonosi szemlélet és a felelősségvállalás. Hogy következik ebből az utcákat elárasztó kutyaszar? Nyílegyenesen.
Kádár és Orbán bűne ugyanis nem más, mint az ország gyermeki sorban tartása. A dolgokat adják, a dolgok járnak. Orbán fő politikai trükkje és eszköze, hogy mindent ad. Rezsicsökkentést ad, fix áras élelmiszert ad, nyugdíjemelést ad. Ad, ad, ad.
Ezért van az, hogy még azok a kedves olvasók is, akik egyébként belátják a rendszer hibáit, az adó és a büntető vezetői kézben gondolkodnak. Követelik a több és jobb kutyafuttató _adását_ a kutyatulajdonosok? Ám legyen, de tegyenek félre a zsebpénzükből, és büntessük meg őket, ha pedig nem viselkednek jól, akkor kapjanak ki.
Persze ebadóra és ebrendészetre szükség van. Csak éppen ha mélylélektani elemezzük Gábor posztját és az olvasói kommenteket, titeket (minket) nem igazán a kutyaszar zavar.
Az zavar minket, ami pl. engem zavar a Budapesten népsporttá vált KRESZ-szabályszegésekben, piroson áthajtásokban. Az egymás tiszteletére, a saját magunk felelősségének érzetére épülő jogkövetés összeomlása. A kutyatartó magasról szarik arra, hogy mi van azokkal, akik az ő kutyájának a szarába fognak belépni. Persze van olyan, aki gondosan összeszedi, mint ahogy olyan is van, aki a KRESZ-t betartva, normálisan, a másikra figyelve vezet. Olyan is van, aki gondosan szervizbe hordja az autóját és levizsgáztatja, meg olyan is, aki ad egy húszast a vizsgabiztosnak oszt’ jónapot.
Nem olyan nagyon rég írtam erről hosszabban is a Múzsán, hogy összeomlottak a hagyományos társadalmi szerződések, helyükbe az lépett, hogy a rendszer mindenkit hagy túlélni, cserébe vég nélkül tűri a szabályszegést, mivel rég ellopta azt a pénzt, ami a hatósági ellenőrzésre kéne. Ebrendészet, ebtartó tanfolyam? Hát persze, csak ugye az milliárdokba kerül, és azok a milliárdok nincsenek meg. Rég nincsenek meg.
Az az érv is teljesen igaz, hogy nem lehet csak a hatósági szigorral tenni ez ellen. Ezt nem a problémát megoldani akaró énünk mondja, akármennyire is szeretnénk ezt gondolni magunkról. Ezt az az énünk mondja, amelyiknek elege van abból, hogy a türelmünkön és a többé-kevésbé jó neveltetésünkön élősködő, és utána a képünkbe röhögő pofátlan alakok egyre csak többen lesznek. Basszon már oda ezeknek valaki, kívánjuk a lelkünk mélyén, mert valóban, nem a mi feladatunk odamenni a járdára felparkolt, az utat és a járdát egyszerre elálló, és halál nyugodtan rakodó futárfurgonhoz, a kutyaszart az utcán hagyó “gazdihoz”, a füstölő-gurgulázó autóval járó, záróvanalat levegőnek néző autóshoz.
Nyugatabbra persze az lenne, csak ott mi lennénk a többség, az ilyen tajtparaszt meg a kisebbség. Csak ugye ez nálunk az ismertetett okokból fordítva van.
A hatósági szigor mellé még két dolog kellene, az egyiket említik a kommentekben: felvilágosítás, oktatás arról, hogy kedves sofőr, kutyatartó, ezt magadért is meg kéne tenni. Van viszont egy harmadik is: olyan kormány, amelyik nem arra koncentrál, hogy mielőtt végleg vége lesz a dalnak, egy, öt vagy tíz év múlva, a lehető legtöbbet ellopja, falusi lombkoronasétányra vagy valami jó kis Nemzeti Alsószoknya Ügynökségre. Megoldás? Az nem nagyon van, innen táplálkozik az az érzés, hogy ezt nemcsak megoldani kellene, hanem ha az nem megy, legalább jól odabaszni valakinek. Budaházy kiengedése, a buzizás, migránsozás, mind-mind azt a célt szolgálja, hogy leginkább egymásnak akarjunk odabaszni.
Ha jól tudom, vasárnap megint van “tünti”, és ha jól tudom, megint lesz séta a Karmelitához. Természetesen én senkit nem buzdítok jogsértésre. Ám ajánlom meggondolásra, hogy ott olyan emberek lesznek mint ti vagytok. Speciel őket nem a kutyaszar idegesíti, mint titeket, de az ő cipőjük is pont úgy szorít, mint a tiétek. Esetleg jó ötlet lehet, hogy ha már el akarjátok küldeni a kurva anyjába, aki miatt ez van, azt meg lehetne többen tenni. Nem nyünyörgés van, meg dobozgitáros kesergés, hanem konkrétan be lehet kiabálni Viktor ablakán. Vagy persze lehet keseregni. Nincs értelme, rá fog erre is ülni Gyurcsány, zsúrpubik, satöbbi-satöbbi. Ja és basszon valaki oda a kutyaszaratóknak.
