A kormány előadása, amit láthatunk, nagyjából kimeríti a pánikolva, hisztizve csapkodás fogalmát, ami képes magával ragadni az embert.
Az egyszer biztos, hogy a megvédjük kezdetű szlogen egyre rövidebb lesz napról-napra. Valószínüleg a végére megint csak a határainkat fogjuk megvédeni az átutazóba se szívesen ide látogató menekültektől. Meg a baloldaltól a hazát.
Lehetne elemezgetni a hogyan továbbot, de kb. teljesen felesleges. A jövő évi adótörvények ismerete nélkül kéne ideális vállalkozási formát kiötölni egy hónap alatt, vagy nekiállni alkalmazotti munkaviszonyt keresgélni akkor, amikor a nagyobb cégeknél is éppen most tépik kurva anyázás közepette apró cafatokra az eddig kockázatosnak, de legalább valamennyire komolyanvehetőnek tartott kalkulációkat.
Egy olyan környezetben, ahol a jogbiztonság, a stabil vállalkozói környezet azt jelenti, hogy ha Cash Flow bütykölés közben kiugrasz egy kávéra, utána baszhatod ki a szemetesbe az adatokat, amivel addig dolgoztál, ha közben nem térdel a hátadra egy G.I. Joe, hogy mit tüntetgetel te itten, gyanúsan libsinek kinéző idegenszívű.
Na, ezt megfizethetetlen érzést terjesztik ki most a családokra is, hogy akkor rezsicsökkentés van, de nem úgy, nem mindenkinek. Van gáz, villany, csak nem sok. Van üzemanyag is, de ha nincs, akkor holnap biztosan lesz. 2,8-as tejet csak kettesével, cukrot módjával. Szerényebben a vécépapírral – két oldala van.
Megszorítás nem lesz, helyette összeomlás várható. Venezuelai hátra bukfenc, észak koreai értelemben vett jólét, orosz típusú demokrácia. Na, de ennyire ne dramatizáljuk a helyzetet. Egyszerűen arról van szó, hogy ami eddig nyakig ért, annak már nem csak az illatát, de az ízét is élvezhetjük.
Amit eddig kiskanállal, azt most naggyal próbálják beadni, én pedig kíváncsian várom, hogy sikerül-e.
