Nagyon sokszor írtunk már arról, hogy sokan elfelejtik, hogy mire jött létre az EU. Arra, hogy Európában ne legyen háború.
Ezért van az, hogy bármilyen EU-s konfliktus úgy oldódik meg, hogy mindenki győztesen megy haza. Kompromisszum, mindenek felett, bármilyen áron. Bármilyen tróger utolsó alkudozás végén született, bármilyen hazugságot, gerinctelenséget és erkölcstelenséget tartalmazó kompromisszum felett mosolyogva ráznak kezet olyan emberek, akik közben halálba kívánják a másikat…ha ez az ára annak, hogy nem indul be az a dominó, ahol mindenki bosszút áll valakin, és a vége az lesz, hogy két, ilyen-olyan sértődések mentén összejött csoport nekiáll fegyverekkel lejátszani a balhét. Senki se akarja, hogy az európai politika fő kérdése újra az legyen, hogy a Krupp, a Renault, a FIAT vagy a Vickers tud több tankot gyártani.
Orbán Viktor elment a falig. Az már biztos, hogy valamilyen “büntetés” lesz. Egyszerűen túl sok politikus tette fel évek óta minden megszólalását arra, hogy a Közép-Európában üzemelő maffiaállam, amelye ellentétben Ficóval és Jansával, nem tud megbukni, ellentétben Kaczinskyvel, nem tud értelmes hatalmi politikát folytatni, seggbe legyen rúgva. Ez meg fog történni, ők nem mehetnek úgy haza, hogy Orbán nem kapott.
Mellesleg az EU-ban nagyon lassan, de tényleg zajlik egy centralizációs folyamat, ahol tényleg ki kell jelölni, hogy mit lehet és mit nem, meddig mehet el egy nemzetállam az opportunista lopásban, és az EU-tól kapott vívmányok (pl. szabad határátlépést és letelepedést engedő útlevél) prostituálásában. Hamarosan még az agrárpolitikánál is nagyobb közös költések és cselekvések jönnek. Egy közös katonapolitikát úgy csinálni, hogy van egy Orbán-kormány (mármint annak a mostani formája) a fedélzeten, nem lehet.
Ugyanakkor senki, még a legádázabb ellenségei (igen, még Daniel Freund se) akarják tényleg azt, hogy az EU kiüssön a nyeregből egy megválasztott miniszterelnököt. Még akkor se, aki úgy lett megválasztva mint Orbán. Megalázni, visszavonulásra kényszeríteni, azt igen. De emlékezzünk: azt is úgy, hogy a végén ilyen citromba harapott mosolyokkal, de kezet lehessen rázni.
Orbán bejelent 17 törvényjavaslatot? Nyilván abból a nagy része jelentéktelen és szimbolikus, 2-3 érdemi. Majd csavarnak egyet a tökén, akkor lesz 4-5 érdemi, a többi szimbolikus. A dolog végső alkudozási fázisba lépett. A Tanács, ellentétben a Bizottsággal, tiszta hatalmi alkuk alapján működik, hiszen a tagállami vezetők alkotják. Most jön az, hogy Magyarországnak a szövetségeseit sorba kell állítani, és igyekezni megállítani az ellenoldalt. A helyzet azért nem annyira reménytelen, mint elsőre látszik, de azért annyira nem is egyszerű. Sok kicsi és korrupt állam (pl. Románia, Bulgária, Horvátország) annyira azért nem érdekelt abban, hogy precedens teremtődjék. Ugyanígy Lengyelország sem, meg a balti államok se, de azért egy nyíltan putyinista Orbánnak szívességet tenni? Az nekik nem olyan egyszerű. Németországnak sok gazdasági érdeke van itt, viszont olyan pártok vezetik, akik mind azt ígérték a választóiknak, hogy az EU-s pénzek elköltése NAGYON meg lesz fogva.
Most Orbánnak ügyes diplomáciára lesz szüksége, és szinte biztosan túl fogja élni ezt a politikai csatát, hiszen mindenkinek az az érdeke hogy túlélje. A kérdés az ár, amit fizetni fog érte. Egyrészt visszatartott ezermilliárodkban, másrészt hatalmi pozíciók feladásában. Ha hamarabb látja be, hogy alkudni kell, sokkal jobb helyzetben lenne. Az ellenfelei ugyanis pontosan tisztában vannak vele, hogy nincs hova hátrálnia.
