Azonban a cikk nem jelenti azt, hogy a 2019-es EU parlamenti választás ne hozhatna gyökeres változásokat az EU, Orbán Viktor, a Fidesz, és még csomó más ember és csoport életében. Ezek a változások alapvetően befolyásolhatják az EPP és Orbán Viktor viszonyát és a magyar politikát is.

Valóban, magától a kutya nem gondol arra, hogy Orbánt ki kellene rakni az EPP-ből. Miért is tennék, hiszen hűséges, csinálja, amit mondanak neki. Pontosan ellentéte annak a Brüsszellel harcoló keresztes lovagnak, akinek itthon beállítják. Ha megnézzük az EP párteloszlását, megértjük, hogy miért fontosak az ilyen, bő tucatnyi szamurájt küldő vidéki daimjók.

Ha viszont megnézzük, hogy a nagy európai országok választásain mi a trend, akkor azt látjuk, hogy a hagyományos európai nagypártok válságban vannak. Németországban tavaly ősz óta folyamatos a kormányválság, mert a hagyományos jobb és baloldali nagypárt egyike sem bírt elég szavazatot szerezni a kormányzáshoz. Olaszországban győzött az alternatív mozgalom. Franciaországban a jobb, a bal, és a szélsőbal-szélsőjobb pártokat egyszerre megverve lett elnök egy pragmatikus neoliberális és karizmatikus politikus. Angliában a tory párt a teljes nevetségességbe süllyed. Naponta van új műszó a semi-soft-but-rather-hard brexitre. A labour pedig ugyan stabil, de stabilan egy chavezista hippi vezeti.

Mindenütt feltűntek új pártok

Van, amelyik kormányra került, van amelyik (az AfD) bejutott a parlamentbe és szép csendben kiderül róla, hogy egy villanyszámlát sem képes önállóan befizetni, annyira cselekvőképtelen.

Az Európai Parlamentben jelenleg nagyjából rend van. Van egy nagy jobbos konzervatív párt, telistele naftalinszagú vén kereszténydemokratával. Van egy jó nagy balos-szocdem párt, egykoron hippiként kezdett, de már évtizedek óta egy S-Klasse hátsó üléséről proletárforradlmárkodó alakokkal, meg persze keleti utódpárti emberekkel. Van egy jó kis liberális párt, egy nehezen komolyan vehető, folyton hangoskodó vezetővel. Van nacionalista párt is, meg viccpárt is, a világ egyik legjobb stand-up komédiásával, Nigel Farage-zsal.

Ez így egy teljesen okés, régivágású parlament, mintha egy nyolcvanas-kilencvenes évekbeli Bundestagot, House of Commonst vagy magyar Parlamentet látnánk. Na ezeknek lett vége az utóbbi években.

Azt is tudjuk, hogy miért: ideológiai kiüresedés, megválasztásukat evidenciaként kezelő, belső pártharcokra koncentráló, reakcióképtelen politikusok, akik elszoktak a bokszmeccs-jellegű politikától. Többek között ezért sem tudnak sokszor mit kezdeni az ösztönös tehetségű politikus Orbán Viktorral.

A kérdés egyszerű: vajon az EP megmarad ennek a békebeli felosztású parlamentnek, vagy tükröződni fog benne az utóbbi 3-4 év európai trendje?

A választ megmondani szinten lehetetlen. És még akkor nem is számoltunk Emanuel Macronnal, aki szinte biztosan megpróbálja majd átvenni az irányítást az EP felett. Még az is lehet, hogy az En Marche valami újfajta pártkoalíció élére próbál majd állni és csábítani pártokat mindenfelől a zászlaja alá. Ki tudja. Ha lesz ilyen, oda Orbánt nemigen hívják majd meg. Esetleg Ficót igen.

De az is lehet, hogy ilyen “puccskísérlet” hiányában is előretörnek majd olyan erők, akik nem feltétlenül vágynak valamelyik nagy gyűjtőpártba, hanem boltolnak majd a többi kicsivel. Kicsit sem kizárt, hogy ebben majd Putyin (és a CIA, ld. ír népszavazás) keze is benne lesz.

Mit fog Orbán Viktor csinálni?

Kivárni. Orbán pontosan tudja, hogy bármilyen, kicsit is demokratikus rendszerben, a közvetlen választásnál erősebb legitimáció nincsen. Vagyis az ő helyét és értékét az EU-ban nem az határozza meg, hogy épp mit mond, hanem az, hány képviselőt visz az EP-be. Ha sokat, akkor bele fog kapaszkodni az adott esetben a létéért küzdő Néppárt. Vagy épp nagyon kedvező feltételekkel fogja csábítani egy új, euroszkeptikus erő, és kerül ezzel szupererős zsarolási pozícióba.

Minden azon múlik tehát, hogy a Fidesz hogy szerepel az EP választásokon. Az önkormányzati választás rutinfeladat, a fontos választás az EP választás lesz.

Az EP választáson ugyanis nincs koalíciókényszer, nem kell fedélzetre venni Gyurcsány Ferencet és Fodor Gábort. A részvétel várhatóan jelentősen alacsonyabb lesz az országos választásnál, könnyebb átvinni a küszöböt csak a törzsszavazókkal a fedélzeten.

Szerintem teljes bizonysággal megjósolható, hogy mit fog csinálni a Fidesz

Fullos háborús kampány (“Védjük meg Magyarországot Brüsszeltől!) és mozgósítás lesz, nagyon sok pénzből. A határon túli magyar pártokat is bődületes összegekből fogják majd kistafírozni, hogy onnan is hozzájuk hű embereket tudjanak bejuttatni.

Nem kizárt az sem, hogy a Magyarországi EP választás kampányába aktívan be fognak szállni, nemcsak fű alatt. Lehet, hogy Macron le fog hajolni, egy-két magyar mandátumért is, lehet, hogy fogadni fogja a vele szövetkező párt vagy pártok képviselőit.

És így tovább. Igaza van tehát, Orbánt nem fogják csak úgy kirakni az EPP-ből. Viszont annyi kimenetele lehet a dolognak, hogy lehet a mai formájában nem is lesz EPP.

Üzenem tehát, minden kedves politikai pártnak, hogy Orbánnal az első csata időpontja 2019. május 26. Aki ide felkészületlenül érkezik, az felejtse el az önkormányzati választásokat is, 2022 májusra meg vegyen ki szabadságot, semmi dolga nem lesz tavasszal.