Na jó nem. A filmet nagyon hájpolták, nosza lássuk. Elöljáróban: Nem szeretek moziba járni, az egy pokoljárás egy olyan embernek aki jobb napokon 7-8 percet tud valamire egyfolytában koncentrálni. Ahhoz nagyon jó film kell, hogy órákra lekössön egy kényelmetlen székben, ápolatlan polgártársaimtól körülvéve. (az egyiknek itt is olyan hónaljszaga volt, hogy a vásznon elműködő Trinity bomba egész kellemes alternatívának tűnt)
Az Oppenheimer nagyon jó film. A sztori ismert, Oppenheimer egy zseni volt, aki kicsit megzakkant attól, hogy vezetésével létrehozták minden idők legpusztítóbb fegyverét. Ezért, és mert minden irányból fúrták, plusz állítólagos kommunista kapcsolatai miatt félreállították és csak tíz évvel később, nem sokkal halála előtt rehabilitálták.
Ez csak egy amerikai filmben komplex sztori, viszont a dramaturgia, a rendezés és a színészi játék is kiváló. Hatalmas értéke a filmnek, hogy teljesen hiányoznak a Jelentőségteljesen Csöpögő Kávéfőzők, a dramaturgiai cezúráknál kurva hangosan megcsörrenő telefonok, a Fontos Tárgyak Amelyeket Mindenki Megfog, a Valahova Bicikliző Nők és más, az ún. művészfilmekben feltűnő eszközök, amelyek rendszerint azt hivatottak elleplezni, hogy a film minden másodperce, amivel hosszabb a Coco Jambo című szám klipjénél, teljesen felesleges. Viszont így jókat lehet vitázni azon, hogy vajon miért Csörrent meg pont akkor a Telefon, amikor a Fedetlen Keblű Nő épp a Nagymama Tejesköcsögét tartotta a kezében, és mit szimbolizál a Földre Zuhanó Tejesköcsög. Amúgy semmit, leginkább azt, hogy valaki rutinból dolgozott.
Persze az Oppenheimer alkotóinak ilyen gondja nem volt. A film hosszú, három órás, amelyet sokan hosszúnak tartanak, én igazából nagy teljesítménynek tartom, hogy ennyi tartalmat sikerült csak három órában megcsinálni, üresjárat ugyanis nincs. Mindenki gondol valamire, mindenki csinál valamit, minden mondat és cselekmény visz valahova, a három óra ellenére én ezt egy feszesen kézben tartott rendezésnek látom.
Az már rutin, hogy a filmet csak eredeti hanggal, mert nem akarom magam egy űrkovbojos, egy baszós-robbantós, kardos-kalandos vagy második világháborús film nézése közben is egy Vágy villamosa-előadáson érezni tetszőleges megyeszékhelyünk színházában. Márpedig ha szinkronnal nézem, akkor ez lesz, függetlenül a film műfajától.
Kár lenne érte, mert a filmben jó és szuper alakítások vannak. Robert Downey Jr. például szokásához híven akkora kaméleon, hogy percekbe telt míg rájöttem, hogy ez ő, olyan hatásosan bújt bele a gonosz szenátor karakterébe. Matt Damon is jó, a címszeplő Cillian Murphy is jó, mindenki nagyon jó.
Csak azok a székek a moziban, azok nem jók.
