Legújabban pedig az a hír járja, hogy Németország addig nem ad tankot Ukrajnának, ameddig az amerikaiak nem adnak. Scholzot ezért szokás mindenféle gazembernek elhordani, én ebben senkit nem is akarok (vagy tudok…) megakadályozni, de sok mindenben előrevisz, ha megértjük Scholz szempontjait.
A német kormánykoalíció pártjai legalább részben mind háborúellenesek.
Az SPD, Scholz pártja tele van német baloldali értelmiségivel (mert mivel legyen tele a szocdem párt…) akik Pol Pot rémuralmát is csak egy apró félreértésnek tartják az igazi kommunizmus felé vezető úton, és természetesen elvakult oroszbarátok, és úgy tartják, hogy ők értik a Mélyebb Szempontokat, amely alapján az Európára támadó oroszokat nem orrba kell verni, hanem valamiféle Okos Kompromisszumot kell vele kötni. És nagyon megsértődnek, ha valaki felemlegeti, hogy a legutóbbi ilyet Molotov és Ribbentropp kötötte…
Az FDP a német polgárság pártja olyan szavazók támogatásával jutott a parlamentbe, akik szerint bármit amit a német gazdasági érdekeket veszélyezteti, kerülni kell. Meg kell venni az orosz nyersanyagot, fel kell dolgozni, és ez fontosabb annál, hogy egyes szláv országokon most pont milyen zászló van.
A zöldeknek van egy méregzöld szárnya, akik minden újranyitott szénbánya utána forradalmat akarnak csinálni. A múlt héten valami orvos-gittegylet elnöke hosszas cikkben ecsetelte, hogy a háborút azért kell leállítani, mert nagyon sok üvegházhatású gáz kerül miatta a levegőbe.
Na ezt a koalíciót vezeti Scholz. Egyszerűen belpolitikai okokból nem tud mit csinálni, a német politika ilyen tetű lassú, fél év taktikázás kellett a Marder páncélosok átadásához.
A másik szempont meg az, hogy Scholz, a saját német szempontjából helyesen, meg akarja akadályozni, hogy Németország nemi szervével verjék a csalánt. Nagyon sok ország csinál nagyon ügyes hírverést annak, hogy mi mindent ad át az ukránoknak. Egyes országok, mint pl. Észtország tényleg erejükön felül áldoznak a segítségre.
Viszont nézzük csak át mit adtak eddig át a németek. A mellékelt hivatalos tájékoztató szerint nem csak pár kiégett villanykörtét, hanem nagyon sok és nagyon fontos hadianyagot. Persze, nem tankot, de 22 millió “kézifegyverbe való lőszer” azért még egy ilyen háborús felhasználás mellett is komoly segítség, még akkor is ha egy része DDR készlet. 67 kórházi hűtő, 405 ezer tábori élelmiszercsomag, százezer téli egyenruha, ezek mind olyan dolgok, amelyek nem olyan látványosak mint a Caesar lövegek, viszont ezek nélkül nem működik a hadsereg.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy németek nem adhatnának át sokkal több és jobb hadianyagot, így különösen tankokat. Mielőtt azonban erre rátérnénk, nézzük meg, hogy mi az, amit mindenki más is adhatna.
A lengyelek simán lemondhatnának a még meglévő MiG-29 és Szu-22 gépeikről. Lengyelország jelenleg amúgyis hemzseg NATO repülőgépektől, nem ezek veszélyeztetik a biztonságot. Az amerikaiak adhatnának maguk is tankot, az Abrams korábbi verzióiból óriási készleteik vannak, de még a régi M60 tankok is használhatók, az orosz tankok mára jórészt ezekkel egydiős, szintén tartalékból előszedett gépek. Adhatnának nagyobb hatótávolságú csapásmérő eszközöket, teherautót, még más dolgokat. Adnak is, de ahogy kommentelőnk is írja, csöpögtetnek.
Az amerikai csöpögtetés indoka világos. Putyin nem mer vagy nem akar totális háborút indítani, hanem egészen mostanáig adagolva küldte a frontra a hadseregét, ezzel annak valószínűleg legjobb egységeit elpusztítva. Ez az USA-nak nagyon kényelmes helyzet, hiszen Putyin – ukrán életek tízezrei árán – voltaképp egy nagy leszerelési programot hajt végre, amikor a kezelhetetlen méretű készleteket Ukrajnában nullázza le, anélkül hogy átütő hadisikereket érne el.
Közben elvárja, hogy a NATO eddigi szokásait felrúgva Németország adja bele az igazi kraftot, tankokkal, ágyúkkal. Scholz pedig nyilván azt mondja erre, hogy
1) Németország eddig mindig meg tudott állapodni Putyinnal, és ha vége lesz ennek a háborúnak, megint meg fog tudni
2) Németország összes tankja is képtelen megfordítani a hadiszerencsét legalább ugyanilyen komoly amerikai segítség nélkül
3) Németország hátán lesz szíves senki se utazni, mert Scholzot másnap kinyírja az FDP.
Vagyis – akármennyire is hangosan követelik – én Scholz részéről, az ő saját szempontjai alapján helyesnek gondolom, amit csinál. Mert nézzük meg, hogy Németország reálisan hova tudja növelni a szállításait. A példa kedvéért nagyon optimista akarok lenni, és van 100 tankra elegendő, nélkülözhető ukrán katona. Vagyis tankonként 1,5 személyzettel számolva 600 olyan ember, akinek nem a nulláról kell elmaragyarázni egy tank működését. Melléjük kell 50-100 páncélos tiszt, akiknek nem a nulláról kell elmagyarázni a páncélos taktikát. Ezeket szintén nagyon optimistán két hónap alatt kiképzik. Ekkor van 100 tank. Ezek mellé kellenek lövészpáncélosok, MRAP járművek, mert gyalogosfedezet nélkül a tank semmit se ér. Plusz oda kell vinni Ukrajnába 2-3 javítóbázist, teherautókat, tartálykocsikat, ezekhez sofőrt. Kell mellé csapatlégvédelem. Ekkor felszereltünk vagy egy kövér dandárt, vagy két sovány dandárból álló hadosztályt. Egyet.
Ennek a felszerelése 1) úgy kb 2-3 milliárd dollár 2) ekkor az egésznek még nincsen légi fedezete, márpedig Stingerek ide, NASAMS oda, egy ilyen egység ellen az oroszok légicsapásokat fognak indítani, nem tehetnek mást.
Persze be lehet ezt vállalni, de ez szövetségi döntés. Holnap Ramsteinben csúcstalálkozó, ahol Scholz nyilván azt fogja mondani, hogy persze gyerekek csináljuk, menjenek a Leo2 A4-ek, meg a Marderek, de akkor beszélgessünk arról, hogy ki mit ad ebbe bele, és főleg beszélgessünk arról, hogy mondjuk az ukránoknak hagyják-e megdolgozni a mélyebb orosz hátországot, vagy hogy lesz az megoldva, hogy az oroszok ne tudják csörömpölő hatvanéves tankokkal anyagcsatává változtatni a bulit.
Összességében azt gondolom, hogy Scholz álláspontja érthető, ki akarja kényszeríteni azt, hogy az amerikaiak is lépjenek. Ha igazak a készülő nagy orosz offenzívával kapcsolatos értesülések, akkor lépni is fognak, és akkor Scholz is lépni fog. Scholzot nem is annyira a háta mögött “Scholzomatnak” becézik. Nem egy kapkodó alak, és főleg nem szeret nagy kockázatokat vállalni. Ezért van négy évtizede a német politika élvonalában, ezért nem tudta még senki se kinyírni. Ha ezért utálják, az neki simán belefér, sose volt egy nagyon népszerű fiú, de nem is ezzel élt túl…
UPDATE:
Ha a cikk üzenete úgy jön át, hogy én azt mondom, hogy jó az úgy, hogy mindenki a saját érdekei szerint cselekszik és ez ellen semmit nem kell tenni. Nem, a cikk üzenete nem ez, vagy ha ez, akkor rosszul írtam meg. A cikk üzenete az, hogy minden politikus egyszerre több pályán focizik. Pl. Angliában belpol káosz van már hat éve, ott egy hangsúlyos oroszellenes intézkedés, hozzá egy kis birodalmi pride-dal hasznot hajt. Németországban – mint mindig – egy lassan mozgó koalíció van, amelynek egy része ráadásul nem szereti ezt a háborút. Vagyis Scholz – aki pontosan látja országa lépéskényszerét – csak úgy léphet, hogy egyúttal ezt ledugja az otthoni politika torkán is. Ennek pedig eszköze az, ha a tankok átadására _egyezmény_ alapján kerül sor, nem pedig a “német adófizetők pénzét herdálják”. Aki ezt tudja, az azt is tudja, hogy Scholznak mire van szüksége a tankok átadásához. Csak épp az meg az amerikai kormánynak lehet nehé a rep. többségű Kongresszussal, stb. Ez egy bonyolult politikai feladat, amelyet szerintem amúgy a héten meg fognak oldani.
