Elolvastam a nyomozás és a vádemelés bírósági felügyeletéről szóló eljárásról szóló törvényjavaslatot. Nem rossz, nem rossz. Sőt. Reális lehetőséget ad arra, hogy ne ússzák meg a korrupciós nyomozásokat.
Ugyanakkor jól érezhető, hogy ezt nem amatőröknek írták. A Fővárosi Törvényszék nyomozási bírói csoportja az ország legnagyobb ügyforgalmú ilyen csoportja, rutinszerűen döntenek nagy volumenű korrupciós ügyek nyomozási kérdéseiben már most is.
Itt politikai nyilatkozatokkal senki, semmilyen eredményt nem fog elérni. Itt az ügyészséget, ha sunyizik, azzal lehet megszorítani, ha magas színvonalú szakmai anyagot adnak be. Aki ezzel komolyan akar foglalkozni, az kell hogy szerezzen:
- volt rendőrt
- volt ügyészt
- rutinos büntetős ügyvédet
- pénzt
Tehát ez nem a magányos harcosok bulija. A vádindítvány előterjesztésére nyitva álló 2 hónap egyáltalán nem sok idő. Ez alatt kell, jobb színvonalon összerakni az iratot, mintha az ügyész nyújtotta volna be, mert noha a felülbírálati indítványt Pesten bírálják el, a vádat viszont vidéken kell majd emelni, orkánerejű ellenszélben.
Arra lehet számítani, hogy ugyanaz a bíróság, amely egyébként méteres repedéseket is lazán kifugáz a vádiraton, hirtelen megtalálja majd az addig az asztalfiók mélyén porosodó Be-t és a kákán is csomót fog keresni.
Ezzel együtt, ez egy nagyon nagy változás.
Óriási felelősséget rak a szervezett ellenzék (legyenek azok parlamenti pártok, alapítványok, lelkes amatőrök ad-hoc klubjai) minden szereplőjére. A törvényjavaslat – érthető módon – a nyomozati iratokkal kapcsolatban szigorú titoktartást ír elő, ugyanakkor a vádiratból közleményeket gyártani nem tilos.
Óriási felelősséget rak ez az állampolgárokra is. Ez ugyanis pénzigényes dolog. Szép dolog a társadalmi munka, az ember belerak az idejéből havonta akár tucatnyi órát is, én is szoktam. Ugyanakkor egy nagy terjedelmű korrupciós nyomozás iratanyagát egy szál iratjegyzékből felülvizsgálni, és az alapján olyan indítványt írni, amely alapján a bíróság a folytatást elrendelni, nagyon nem egyszerű dolog.
Ha pedig oda jut a dolog, hogy vádat kell írni, méghozzá a szokásos ügyészi vád minőségét többszörösen meghaladó minőségben, úgy hogy az iratmegismeréssel együtt erre két hónap van (borítékolható, hogy az ügyészség a lehető legkezelhetetlenebb módon adja majd át az iratokat…) az olyan munka, amikor 4-5 jogász semmi mással nem foglalkozik, mint azzal, hogy ezt feldolgozza, táblázatokba rendezze, értékelje stb.
Ez nincs társadalmi munkában, mivel aki erre vállalkozik, annak ez minden idejét el fogja vinni. Ezt valakinek ki kell fizetni. Nem túlzó becslés azt mondani, hogy egy olyan vidéki Döbrögi ügyében, akiket a D36 meg az Átlátszó meg Hadházy meg a többiek szoktak leleplezgetni, ennek a pár millió forinttól a tízmillió forintig terjedő költsége lesz.
Ezt valakinek ki kell fizetni, és ez a valaki nem nagyon tud más lenni, mint maga a nép.
Szóval nincs itt a Kánaán, hanem oda jutottunk el, hogy nagyon sok munkával és pénzzel a jogállam egyik alapvető funkcióját mi magunk elláthatjuk, ha az ügyészség erre nem hajlandó. Ez fontos dolog, de önmagában csak egy lehetőség.
