Sokak számára (szerencsére) a legkevésbé érthető jelenség a nyomor, ezért is osztottam meg két cikket is a Múzsán.
Az egyik arról szól, hogy Nyíregyházán felszámoltak egy gettót (a kenyérgyár mellettit), de aztán kiderült, hogy a szegregáció megszüntetésére kapott uniós pénzből annyi történt, hogy lakásokat újítottak fel a város másik, helyben Guszev- hivatalosan Huszár-telep néven ismert részében és oda költöztették a cigányokat. Ez a réges-régi nyíregyházi huszárlaktanya, ahol már sok évtizede cigány szegregátum működik, több bűnöző-generációt adva már a városnak. Ahogy a cikkek is írják, a helyi iskola is klasszikus szegregátum, követve a megyében szokásos elvet, hogy ha egyházi kézbe adják, hopp már nincs is szegregáció.
A Guszev egy klasszikus nehéz ügy, nem cigányok a közelébe nem mennek, az ott lakók pedig nem akarnak kiköltözni és mindenki tiltakozna ha mellé költöztetnének onnan valakit. Szintén évtizedesek a próbálkozások az ott lakók képzésére, integrálására, ezt rendszerint szent őrültek (köztük régebben édesanyám) szokták csinálni, aztán szokott jönni valami százmilliós, újabban már milliárdos nagyságrendű cigánypénz, amiből gyorsan felújítás történik, szalagátvágás, aztán másnap már lehet szörnyülködni, hogy tegnap adtunk át 800 m2 lamináltpadlót, a cigányok mégse javultak meg.
A másik hír az ország másik vége, Baranya, szintén szegény vidék, szintén sok cigány. Házról-házra próbálkoznak azzal, hogy legalább rendes kályha legyen és 2-3 kályhát fel is állítanak. Sokkal többről van szó, mint kályháról.
Aki szegény, az a legszegényebb, írja József Attila.
Aki lépett már be hideg szobába, ahol állt egy szól szelelő cserépkályha, tudja milyen jó dolog a kályhába jól bedurrantani, előbb kis tűz, hogy melegedjen át a kémény, aztán amikor már nem nyomja vissza a füstöt, sok fát (szenet) neki, felforrósodik, akkor vagy 2-3 órát nem jó a közelébe menni, de még fél nap múlva is jó meleg, és olyankor háttal nekidőlni igen jó dolog.
A jó cserépkályha viszonylag kevés tüzelővel nagyon nagy térben csinál sokáig meleget. Ellentétben a dobkályhával és a sparhelttel. A fém gyorsan felforrósodik, de ugyanilyen gyorsan ki is hűl. Ha nem csak valami kis présházat vagy ilyesmit kell épp elviselhetőre fűteni vele, zabálja a fát és a hő nagy része a kéményen távozik.
Akinek tehát nincs pénze egy rendes kályhára, annak folyton tüzelni kell. Fát, szenet, autógumit, bármit, mert amint a vaskályhából kialszik a tűz, félóra múlva már látszik a lehelet a szobában.
Akinek nincs rendes kályhára pénze, annak szociális tűzifát adnak. Olyat, amilyet, annyit amennyit. Menjen alázatosan könyörögni, ha kevés.
Akinek nincs rendes kályhára pénze, az nem tudja beosztani a tűzifát. Nem tud 2-3 napra előre gondolkodni. Nem tudja az életritmusát az inkább reggel vagy inkább este befűtés köré alakítani. Nem tudja a fát félretenni hétvégére, amikor többet van otthon. Nem tudja a gyerek ágyát a kályhához közelebb tenni.
Aki a Múzsát olvassa, nem tudja, hogy ez milyen. Én is onnan tudom, hogy olvastam róla, meg hallottam róla olyan emberektől, akik éltek így.
A nyomorban számtalan olyan dolog van, mint a kályha. A kályha olyan dolog, hogy ha az van, akkor már nem nyomor van, hanem csak szegénység. Amikor már keletkezik valami minimális vagyonka, amiből keletkezik perspektíva. Ahol kályha van, akkor ott már a felsőruházat egy részét otthon le lehet venni, ki lehet mosni, lehet mosdani, télen is tisztán járni.
A nyomor az az állapot, amikor ezek a mindennapi kis dolgok is óriásiak és távoliak. Ha valaki beleszületik vagy túl sokáig van a nyomor állapotában, reményt veszít, és meg se próbál kitörni belőle. A nyomorból kihozatalnak ezerszer, milliószor nagyobb lépése az, ha lesz egy kályha, amelybe belead valamennyi saját pénzt, amelyért megdolgozik a tulajdonosa. Az már az övé, az egy lépés a tisztességes megélhetés irányába. Sokkal nagyobb lépés, mint az egyik gettóból átköltöztetve lenni egy másikba.
Annyi idő alatt, amire vissza tudok emlékezni, a nyíregyi Guszevben tán harmadjára volt felújítás. Új padló, új ablak, új minden. Új remény, az nincsen. Ha nem kezdenek el az emberekkel, a gondolkodásukkal valamit kezdeni a helyzet marad ugyanaz. Pontosabban rosszabb lesz. A szabolcsi (baranyai, borsodi, nógrádi stb.) cigány szegregátumokban nincs rendes oktatás, közegészségügy semmi. Ameddig ezt lamináltpadlóval próbálják kezelni, addig az lesz, hogy egyre növekvő arányú, analfabéta, alapvető oltásokkal se mindig rendelkező fiatalon sokat szülő és fiatalon meghaló népesség lesz ott. Miközben már száz- és ezerszám hozzuk be a vendégmunkást. Lett volna harminc év helyettük a cigányságot beiskolázni. Másfél milliárd forintból sokadjára, a sokadik gettót szanáltuk, kályhával meg iskolával meg foglalkozzon a hülye, aki még pályázatot nyerni se tud. Hát még kiíratni.
