A focivébéből viszonylag keveset tudok nézni, nem lévén tévéközelben, amikor a meccsek vannak, meg pár egyéb tényező is hátráltat abban, hogy most sokat posztoljak.
Szerencsére Kele János, egykori foci-mindenhezértő, mostani Momentum elnökségi tag követése az alapvető történésekről eligazít. Jánossal közös szenvedélyünk a hülye magyar “szakkomentátorokon” puffogás. Szakkomentálás alatt legtöbbször nálunk azt értik, hogy egy régi legendás pályánköpködő megtanulta a 15 kulcsmondatot (a brazilok szeretik színezni a játékot, a németektől őszinte erőfocira számíthatunk, a hollandok sokat futnak, a francia középpálya “fizikális” stb.) és ezeket félidőben, ameddig a néző pisil, elmondja a tévében.
Na ezek között jött elő, és kergette Jánosunkat dupla arcpálmába az, hogy a fekete-afrikai csapatok mindig “fizikálisan nagyon erősek és dinamikusak, de a foci azért nincs bennük”. Milyen igaz, ugye? Gyönyörű mondat, benne van a komplett “lemásztakafáról-lekellfutniazoroszlánt-deazértbuták-detérdigérnekik” rasszista közhelycsomag, ártatlan dog-whistlingbe csapódva.
Majd előkerült Koskovics Zoltán, aki a Zoknihuszár-féle Alapjogokért Központ analistájaként küzd a twitteren a vókok ellen, és kifejtette, hogy “A Kamerun és Gána által mutatott teljesítmény alapján a fenti mondat tűpontos. Miért ne hangozna el?” és felhívott arra, hogy válaszoljak neki. Meg volt még ott pár keresztes lovag, akit üldöznek a vókok, így aztán úgy döntöttem, írok erről egy hosszú és unalmast.
A kilencvenes években valahogy, amikor épp csak elindult az Eurosporton a magyar kommentár, mindig ők adták az Afrikai Nemzetek Kupáját. Akkoriban valóban volt mindig pár csapat, elsősorban kisebb nyugat-afrikai országok válogatottjai, ahol látszott, hogy tele vannak istenáldotta tehetségekkel, de valóban a játék kultúrája, az távol áll tőlük. Igen, akkoriban valóban lehetett olyat látni, hogy az egyik srác 11 másodpercre futotta a százat a bal fülén egyensúlyozva a labdát, de beadni, azt nem tudott.
Ezen akkoriban szokás volt röhögni. Merő kíméletből nem írom le az akkoriban a ciprusi, belga és izraeli bajnokságban “légióskodó” játékosaink nevét, akik kb. ugyanezen a szinten (se) álltak, csak nem volt meg az mentségük, hogy az országukban kettő focipálya van, ebből az egyiken páros napokon az elnöki gárda rezesbandája próbál, a másik pedig az esős évszakban egy tó, a száraz évszakban pedig csak a pálya bal szélén lehet játszani, mert a jobb szélére beköltözött két gaboni vipera. Pedig akár le is írhatnám, hiszen közülük jó páran most “szakkommentátorok”.
Nade vissza oda, hogy igaz-e hogy Kamerun és Ghána csak “fizikális” focit tud, szoborszerűre kigyúrt szerecsenekkel, miközben a “foci nincs bennük”? Akár igaz is lehet. A kutya nem itt van elásva. Ez egy ártatlan fociközhely is lehetne, ha nem kapcsolódna hozzá az a ki nem mondott vélekedés, hogy ez a fekete-afrikai országok fekete-afrikaiságából következik. Konkrétan abból, hogy “buta négerek” akik sose fognak felérni mondjuk egy Andrea Pirlo szintjére, aki reneszánsz festőművészként, finom ecsetvonásokkal mozgatja a pályán az olasz calcio d’arte karaktereit: a lassúcsatárt, a lescsatárt, a lótüdejű futót, a rosszarcú középhátvédet. (mellesleg a fenti karakterek most otthon nézik a vébét, mint a mieink)
A legfontosabb érv a Koskovicsok részéről tehát az, hogy ezek tények, és semmi, de tényleg semmi rasszista háttérgondolat nincs. Azt el tudom fogadni, hogy ő nem látja a rasszista háttérgondolatot. Az érdekes kérdés, hogy akár Kele, akár én “vók” leszek-e attól, hogy szerintünk meg ott van a rasszista háttérgondolat.
A fekete-afrikai foci az elmúlt harminc évben a viccesen futkározó, a játékkal épp csak ismerkedő sportolóktól eljutott oda, hogy tetszőleges (vébére kijutó) csapatuk az európai élbajnokságok játékosaiból áll össze. Szerintem – és ez lehet csak az én véleményem – aki a focit hiányolja belőlük, az szimplán irigy, mert ezek a fiúk rendszerint ügyesebbek, gyorsabbak, és ami a fő, a játékintelligenciájuk is az átlag magyar játékosé előtt jár. Ezért játszanak ők a Premier League-ben tucatszám, nem pedig a magyarok.
Az hogy a focijuk jobban épül arra, hogy nagyobbat ugranak és gyorsabban futnak, az nem kevesebb focit jelent, hanem másik fajta focit. Ráadásul időről-időre bőven van ott olyan játékos, aki tudja a “tért ölelő átadást”, a “forintos labdát” a “tanári passzt” meg “fazont ad a játéknak” és így tovább. Csak épp elműködnek enélkül is.
Ráadásul ha a kérdésbe kicsit jobban belemegyünk, találunk ott olyan dolgokat, amelyeket kellemetlen kimondani. Ugyanis pontosan ugyanazokkal a génekkel bíró játékosok, ha a francia válogatottban játszanak, akkor érdekes módon kifejeltődik belőlük, hogy nincs bennük a foci. És érdekes módon, úgy kb. 16 éves korukban eldől, hogy beférnek-e majd a francia felnőtt válogatottba, ha nem akkor lehet még belőlük válogatott a szüleik-nagyszüleik országának csapatában. Na ja, “nincs bennük foci”. Van az, csak mit csináljon Kamerun, ha a legjobb kameruni középpályást Samuel Umtitinek hívják, és francia válogatott?
Szerintem pont az ottani futball hihetetlen erejét mutatja, hogy ilyen elszívó hatás mellett is meghatározó szereplői tudnak lenni a világbajnokságoknak. Mikor lesz olyan, hogy a magyar B-válogatott is kijut? Pedig, ha így haladunk nincs az olyan nagyon messze, hogy egy szép napon Kovács Pistike (anyja neve lehet, hogy szerb, litván, fehérorosz) born-and-raised in Dortmund-külső egy szép napon kap egy meghívót a Nemzeti Tündérbe. Rüdiger és Adeyemi között simán elfér majd. Ugyanúgy, ahogy a boltoni születésű Szabó Józsika (anyja egy helyes afro csaj) is előbb-utóbb majd befér az angol keretbe.
Nem mondom, hogy nem lesz bennem egy kis magyaros káröröm, amikor majd az “afrikai csapatokból hiányzik a foci” urak próbálják okosan megmagyarázni, hogy de van az, csak épp angol meg német válogatott, és kéretik a szívcsakra népét nem fikázni. De az majd nyilván más lesz, mint jóízűen burkolt banánzabálós poénokkal dobálózni, mondjuk Kamerun kárára.
