Szokás szerint meg vagyok lepve, mikor kiderül rólam hogy nőellenes vagyok. Nem mintha sokat számítana, de egy kandidátusi fokozattal, habilitációval és még egy csomó hasonlóval dekorált nő gyereke vagyok, a két lánytestvérem közül is az egyik nemrég védte meg a doktoriját. Nem mondhatni, hogy a Küchen-Kirche-Kinder világban nőttem volna fel.
Kitettem egy tanulmányt, amelyről a komplett balsajtó leírja, hogy az ÁSZ aggódik, hogy a túl sok diplomás nő miatt majd visszaesik a termékenység. Csak az a gond, hogy a tanulmány ilyet nem állít. Tele van hamis sztereotípiákkal, de érdemes higgadtan is beleolvasni, mert tele van értékes, ugyanakkor nagyon szomorú adattal.
A tanulmány legnagyobb gyengéje (és a felháborodás kiváltója) hogy nem marad semleges azzal kapcsolatban, hogy vannak-e “fiús” és “lányos” tulajdonságok. Ez egy nagyon messze vezető kérdés, mert hajlamosak ezt szélsőségesen biológiai vagy épp ellenkezőleg szélsőségesen pedagógiai alapon megítélni. Szerintem nyugodtan kihagyhatták volna az anekdotikus példákat azzal kapcsolatban, hogy fúrás-faragás meg dekázás, mert akkor beszélhetnénk a lényegről.
Ugyanis a tanulmány erőssége, hogy felmért _percepciókat_ azzal kapcsolatban, hogy a szülők és a tanárok szerint vannak-e “fiús” és “lányos” tulajdonságok. A fiús-lányos tulajdonságok megléte a szülők és pedagógusok fejében jól látható.
A következő lépés legalább ennyire fontos: sok válaszadó szerint a “lányos” tulajdonságok előnyösebbek az oktatási rendszerben. Ráadásul idéznek egy másik, az ELTE kutatói által készített tanulmányt, ami rámutat, hogy a kimondottnál jóval elterjedtebb ez a jelenség.
A tanulmány gyengéje, hogy ezzel kapcsolatban kihagyja azt a szerintem legalábbis szükséges lépést, hogy megnézi, hogy mi is rejtőzik valójában a szülők és a tanárok szerint “lányos” tulajdonságok mögött. Mert én úgy látom hogy ezek mind a konformitás, az alkalmazkodás, az alárendelődés különböző arcai. Úgy gondolom, hogy ebben ez az igazán felháborító, nem pedig az a pár hülye mondat, amit még beleírtak.
A “fiús” tulajdonságokat ugyanazzal a szemmel vizsgálva, mint a “lányos” tulajdonságokat, azt látjuk, hogy azok voltaképpen a drillből kilógást jelentik, amelyek el vannak nézve, mert ők “fiúsak” és “másban jók”. Az oktatási rendszer viszont favorizálja a lányos tulajdonságokat a tárgyak nagy részében.
Valójában ez a rendszer nem favorizálja a lányokat, ez tévedés. Ez a szubmissziót favorizálja, amire – és ennek okával nem foglalkozik a tanulmány – a lányok könnyebben rávehetők, mint a fiúk. A lányok favorizálása tehát valójában nem más, mint a konform viselkedés jutalmazása, annak a jutalmazása, hogy megszabadítja az oktatási rendszert attól a gondtól, hogy százéves adósságait rendezze, és a “humán” tárgyakat lehetőleg ne fegyelmezetten egy helyben ülő és mindent bemagoló gyerekekre méretezze.
Ennek belátására elég egy gondolatkísérlet. Noha – minden irónia nélkül – kiváló (megkockáztatom: élvonalbeli) magyartanáraim voltak az általános iskolától érettségiig, soha magyarórán nem kaptunk olyan feladatot, hogy írjunk levelet Zrínyi Miklós modorában, költsünk át egy verset, találjunk ki másik befejezést egy műnek. Mert az irodalom nem ez a tárgy. Az irodalom megtanulós, a matematika kitalálós, a kémia kísérletezős tárgy. Lányos, lányos-fiús, fiús. A tanulmány jelentős hibája, hogy elfogadja, hogy ezek a tárgyak lányosak vagy fiúsak.
Visszatérve, a lányok tehát nem kapnak előnyöket ettől a rendszertől, csak azt, hogy nagyobb eséllyel mennek rajta végig, mert a tárgyak nagy részéhez a hagyományos “lányos” neveléssel kapott skillset jobban illeszkedik. Ez egyébként tragédia, fiúknak-lányoknak egyaránt. Ezt a problémát a tanulmány jól leírja, csak éppen nem ismeri fel.
A végén, a demográfiai következtetés elnagyolt, de akkor sem az, amit a balsajtóba kiragadott címek sugallnak. Azon nem tudom mi az óriási felfedezés, hogy az emberek hajlamosak saját értelmi szintjükkel összeházasodni. Az meg statisztikai adat, hogy a képzett nők ritkábban választanak alacsonyabb képzettségű párt, mint a képzett férfiak. Ennek az okairól is könyveket lehetne írni, de nem tartoznak ide.
A tanulmány, a kiragadott címmel ellentétben nem kevesebb női diplomást akar, hanem több férfi diplomást. Persze lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, mert én nem süvítő nőellenességet látok ebben a tanulmányban, hanem: 1) egy évtizedek óta fennálló probléma fennállásának jelenkori megerősítését 2) egy csomó ostoba tahóságot 3) ezektől megfosztva vegyesen helytálló és téves következtetést 4) egy csomó olyan helyet, ahol ezt tovább kellett volna gondolni.
Mindenesetre a tanulmányt véleményezésre kiadtuk Noirpova baromessznek, aki 1) nő 2) reáltudományi doktorátussal bír 3) nem rejti véka alá a véleményét, főleg ha feldühítik. Az ígérte hétvégén átnézi. Reméljük a számok frankók, mert át is fogja számolni, ahogy ismerem…
