Az amerikai Legfelsőbb Bíróság az elmúlt napokban a Roe v Wade ügy alapján került elő, azonban most hozott még két döntést, amelyeket érdemes megnézni.
De még mielőtt továbbmennénk ezekkel, a múltkori poszthoz érkezett egy komment, miszerint annyi történt, hogy a bíróság kimondta, hogy az amerikai alkotmányból nem vezethető az abortuszhoz való jog, ezért az államokra hagyta, hogy azt törvényben szabályozzák. Valóban ezt mondta, de ez finoman szólva egy képmutató álláspont a következők miatt.
Nem minden állam olyan szerencsés, mint a magyar, hogy évente átírják az alkotmányát. Az amerikai alkotmány módosításához például a törvényhozás mindkét házában kétharmados többség kell, majd a tagállami törvényhozások háromnegyedének ratifikálni kell a módosítást (Orbán nagy bánatára, vétó nincs). Utoljára 1992-ben jött össze.
Innentől kezdve viszont az Alkotmánybíróságnak szembesülnie kell azzal, hogy az Alapító Atyák nem gondoltak mindenre. A probléma nem új.
Alapvetően két megoldása van, az egyik, hogy az Alapító Atyák vagy Egyéb De Szintén Nagyon Okos Atyák mondásaiból/tetteiből vezetjük le, hogy mi a helyes. Erre példa a sariában a hádísz (angol átírással hadith) amely a Próféta (neve legyen áldott) cselekedeteiről írt hagyomány, az urf (a mekkai szokásjog). A Bibliában ilyenek az Apostolok cselekedetei, az apostolok levelei, amelyeket egyes felekezetek épp ezért nem is tekintenek a kánon részének, de ilyen a zsidó Talmud is.
A másik megoldás az analógia és a következtetés, amely többé-kevésbé jó logikával levezeti az Alapító Atyák és Egyéb Atyák szavaiból, hogy ha ma élnének, vajon mit mondanának. Az alapító atyák nem foglaltak állást arról, hogy a kenguruhús kóser vagy nem. Nos, a kengurunak hasított patája van, mint a birkának meg a tehénnek, tehát az. Ellenben nagy füle van és ugrál mint a nyúl, a nyúl nem kóser, tehát a kenguru sem az. What would Moses say? (izraelita olvasóink megírhatják a megoldást, kíváncsi vagyok kóser-e a kenguru)
Az analógiát alkalmazza az iszlám (qijász) és kb. mindenki más is.
A probléma ott kezdődik, hogy egy idő után keletkezik egy akkora tömege az ilyen szabályoknak, amely átveszi az Alapító és Egyéb Atyák tanainak helyét. Ilyen a pl. a katolikus szenthagyomány, amely az arannyal hímzett ruhában bokázást, a tömjénezést, a két szín alatti áldozást, a papi nőtlenséget, a gumióvszer tilalmát mind-mint onnan vezeti le, hogy Szent Hogyishívják mit mondott. Előbb-utóbb jön valaki (hívjuk pl. Kálvin Jánosnak) aki rámutat, hogy Szent Hogyishívják alapvetően egy kikötői strici volt, mielőtt eloltotta a városi templomban gyanús körülmények között keletkezett tüzet, valamikor 1800 évvel ezelőtt a fészkes Anatóliában, ezen az alapon tán nem kéne az ő aranyköpéseire építeni a Biblia helyett. De ha valaki el akar mélyedni a sáriában, ott is azt fogja találni, hogy a különböző iszlám irányzatok közötti legfontosabb különbség az, hogy milyen sorrendben kell figyelembe venni a jog egyes forrásait a Korántól kezdve a Próféta (neve legyen áldott) szokásain és a jogtudósok véleményén át a simá szokásjogig és mit kell csinálni, ha ezek ellentmondóak.
Az alkotmánybíróságok (és az amerikai Supreme Court) tudatában van ennek a problémakörnek, a nagy kérdés, hogy mit csinál vele.
A magyar AB alapító atyái például egyenesen “láthatatlan alkotmányról” beszéltek, amikor mindenféle természetjogi (vagy csak simán a józan ész diktálta) alapelvből vezettek le dolgokat, amelyek nem voltak az Alkotmányba szó szerint beleírva.
Ennek a hozzáállásnak a legnagyobb ellenlábasa a 2016-ban elhunyt Antonin Scalia volt, aki hírese textualista volt, vagyis azt mondta, hogy ő kizárólag az alkotmány szövegével foglalkozik, nem költ hozzá semmit. Érthető módon ez ellensúlyát képezte a szintén nemrég elhunyt Ruth Bader Ginsburg jogfejlesztő hozzáállásának, aki viszont lényegében azon az állásponton volt, hogy a jogok védelme akkor lehet teljes, ha levezetjük őket az alkotmányból, feltéve persze, hogy alapjaikban ezek a jogok ott vannak, csak nincsenek szó szerint kimondva.
De, most erős vallásos-jobboldali többség van az amerikai Supreme Court bírái között, és az abortusz körében erős textualista álláspontot fogalmaztak meg, amikor azt mondták, hogy nem, mégsem vezethető le az abortuszhoz való jog az amerikai alkotmányból.
Milyen jó is, hogy ilyen textualisták, nem? De, nagyon jó, csak éppen:
Ma a Kennedy v Bremerton School District ügyben, ahol arról volt szó, hogy egy edző a meccs után a pályán imádkozott a gyerekkel és ezért kirúgták, azt mondta, hogy nem lehetett volna kirúgni. Ez egy állami iskola volt, szóltak az edzőnek, hogy ne a rendezvényen imádkozzon már, hanem utána, mert állami intézmény rendezvényén nem végzünk vallási tevékenységet (de azért kézzel a Biblián esküsznek…). Ez az alsóbb bíróságok – és az eddigi gyakorlat – szerint ütközik abba a tilalomba, hogy az állam nem támogat semmilyen vallást. Most levezették, hogy dehogy ütközik, ez itt a szabad vallásgyakorlás és a free speech. Borítékolható, hogy a komplett NCAA át fog menni olyan obszesszív kereszténykedésbe, hogy a magukat keresztre szegeztető filippínók sápadozni fognak az irigységtől. Látjuk még Amy Coney Barrett-et előimádkozni Notre Dame meccsen…
A múlt héten a Carson v Malkin ügyben döntöttek. Itt arról volt szó, hogy Maine államban, ahol nincs állami iskola a településen, az állam támogatást nyújt a tanulónak ahhoz, hogy magániskolában tanuljon, amennyiben ez a magániskola nem vallásos iskola. Na most már ezt nem lehet, azt is támogatni kell, ha a gyerek vallásos iskolába jár. Eddig ennek is az a bírói álláspont volt az akadálya, hogy ezzel az valósul meg, hogy vallási intézményt adófizetői pénzből támogatnak és ez ott tilos. Volt. Mostanáig. Várhatóan minden olyan helyen, ahol ez a rendszer működött, nyomulás fog kezdődni, hogy minél több gyereket csábítsanak egyházi iskolában az állami támogatás ígéretével.
Szóval, ja, lehet azt mondani, hogy a Roe v Wade ügyben csak simán a textualista hozzáállás győzött. A nagyobb képet nézve azonban az látszik, hogy inkább az van, amit én írtam: vallási meggyőződésből hoznak ítéletet egy szekuláris állam bíróságán, megpróbálva aláásni annak szekuláris mivoltát.
Más kérdés, hogy ezt mi innen, ahol az állam azt se tudja, hogy írja át még a villamos műveket is az egyházra, csak irigykedve nézzük. Ott legalább indokolni kell, itt már ezzel se foglalkoznak.
