Feltétlenül ajánlom elolvasásra Stumpf András cikkét. Ő hivatásos újságíróként jobban értesült, így alighanem belsős, ám kiszivárgott, illetve kiszivárogtatott infó alapján írta, amit írt. Ami lényegében megerősíti azt, amit sejteni lehetett eddig is. Bodolai modus vivendit keresett, úgy gondolta, hogy pár dolgot el kell tűrni, és akkor lehet tovább működni. Dull meg úgy gondolta, hogy nem lehet így tovább működni, és a szerkesztőség neki hitt. A véleményem az, hogy rövid távon Bodolainak, már középtávon is azonban Dullnak volt igaza
Bodali menti a menthetőt, próbál embereket találni. Ez több szempontból sem elveszett próbálkozás. Kérdés volt régen milyen lesz az Andrassew Iván nélküli, majd az Uj Péter nélküli lap. Mindig más lett, rosszabb nem lett. A brand, a nagy portál megtartotta az olvasókat. Most sem kizárt, hogy ez fog történni. A piacon írni akaró ember van bőven, a szétrúgott Népszabadság, Magyar Nemzet, Origo környezetéből biztos találni olyanokat akik unják a Kerületi Kurír írását és vele együtt pénzügyi termékek értékesítését, szívesen dolgoznának normális fizetésért újra. Sőt, a közmédiából is tucatszám tanácsoltak el használható embert. Tehát nem kizárt, hogy a most felmondott kilencven (akik közül mondjuk párat talán meg lehet győzni a maradásról) felmondási idejének lejárta után is lesz index. Hát minek ide másik, kérem?
Többek között azért, mert ha lesz is ilyen index, az már egy másik index lesz, ahogy eddig mindig. Ezzel “elérődik” a cél, az új gárda tudni fogja, hogy mekkora szerencséje van az indexes állással, és hogy ezt kinek kell megköszönni. Létrejön egy teljesen szelíd, kézhez szoktatott oldal.
És mi lesz azokkal, akik elmentek? Ha ügyesek, akkor csinálnak egy másik oldalt, lehet index helyett féklámpa vagy pótkerék a neve (netán internetto…) és csinálhatnak mindent ahogy eddig. Mely esetben csúnyán pofára fognak esni.
Ugyanis rá kell jönni, hogy nem egy másik indexre van szükség, hanem egy jobb indexre. Ha a kormánynak egy csöpp esze van, a “régi” indexből ki fog maradni a migráncsozás, a zsidózás, és általában a hate speech minden más szokásos formája. A negyven körüli és fölötti generáció reggeli hírolvasós, mivanavilágban lapnyitogató ösztöneinek kiszolgálásához ugyanis nem kell Dull Szabolcs, meg a szerkesztőség többi tagja se. Az iparosmunka, iparost meg Magyarországon is találni, ha muszáj. Márpedig muszáj, ha az az érdek, hogy meg kell mutatni, hogy itt kérem 90 mihaszna, hisztis újságíró akciójáról van szó.
Perszre egy ilyen méretű szerzőgárda lehetőséget ad valamire, amivel a független média egésze küzd. A probléma az, hogy nincs aki teleírja az újságot. A Válasz, a Magyar Hang, a 444, az Azonnali, mindenki azzal küzd, hogy van 1-3 könnyen és jól író emberük, akivel folyamatosan íratni kell a publicisztikát.
Viszont ezek így nem tudnak utánajárni kicsit a dolgoknak, mert közben kell a hírügyelet, viszont akkor ki megy ki tudósítani… és így tovább. Ezért a fentebb sorolt sajtótermékek vagy kevés tartalmat adnak vagy hullámzó színvonalúak, de leginkább mindkettő egyszerre.
There is no replacement for displacement (semmi sem pótolja a nagy motort) tartja az amerikai autóépító iskola, és a nagy szerkesztőséggel is ez a helyzet. Ha együtt tud maradni 40-50 ember az olyan méret, amivel már lehet dolgozni, és érdemben nagy újságot csinálni. Viszont ehhez kétfrontos “háborút” kell vívni. Egyszerre kell a nagy portálokkal (mint amilyen az index is maradhat) és a kicsi, de egy-egy dolgot igényesen megírókkal versenyezni.
Az index, a széthullása előtt nagypofájú lap volt. Érdemes megnézni például az Alfahír tudósításait. A témaválasztás, a lap múltja nyilván sokaknak vállalhatatlanná teszi őket, de nagyon ritkán látok tőlük ordas pongyolaságokat, amit megírnak, annak utána mennek, pontosan hivatkoznak, a legtöbbször látszik, hogy az újságíró megpróbálta megérteni, amit írj. Különösen szembetűnő volt ez például a tavaly nyári MTA tüntetések idején, hogy az indexnél és a 444-nél ez nem feltétlenül van így.
Az új, vagy másik index, ha azt akarja, hogy tartós sikert érjen el, szemléletet kell, hogy váltson. Vagy az is lehet, hogy nem kell, csak én szeretném ezt már végre látni. Ennek főleg életrajzi okai vannak, a csillagos ötös iskolai fogalmazásaimban apám ötösével találta a hibákat. Ez van, ha az ember apja olvasószerkesztő. De, félretéve gyerekkorom viszontagságait, úgy nőttem fel, hogy az újságírásnak vannak műfaji kellékei, és vannak manírjai.
Az index mindkettőt sutba vágta, és a friss hang – ahogy Stumpf is írja – új mércét teremtett. Új manírok jöttek. A régi napilapok kiesése után pedig az maradt, hogy a legnagyobb független sajtótermék alapját a kilencvenes évek végén a gonzo-újságírást Magyarországra behozók hagyománya adja. Akik egyébként a 444-nél fullba tolják azóta is a régi index hangnemét.
A kérdés az, hogy vajon milyen hangra van szükség? Szeriőz indexre? Röhögve anyázó indexre? A kettő közt valamire? Kinek akar szólni az új index? Kikkel akar versenyezni? Ezek akademikusnak ható kérdések, de azért fontosak mégis, mert eddig ezekre nem kellett válaszolni. Ők voltak az index és kész. Ők írtak, az olvasók olvastak, a Indamédia pedig termelte a hirdetéseket. Ez utóbbit viszont újra kell építeni, és ezért lesznek felteendők azok a kérdések, amelyeket Uj Péterék kiválása óta nem tett fel senki. Válaszolni meg a piac fog, remélem kedvezően. Akkor lehet mégis lesz másik. És jobb.
