Ugye vannak a többé-kevésbé intelligens emberek, akik rendelkeznek empátiával és a mentalizáció képességével. Ők valahol azért ökörségnek érzik azt, hogy egy heteroszexuális identitásában biztos polgár a korkedvezmény reményében hirtelen úgy dönt, hogy akkor most oda dobja eddigi életét, bejelenti a családnak, barátoknak és persze a hivatalnak, hogy bár eddig Zsolti volt, de holnaptól már Zsülien. Ez nem életszerű, sőt, annak gyökeresen az ellentéte. Persze várható majd olyan komment, hogy dededede, biztosan lesz ilyen. Lehet, de egy fejlett civilizációba férjen bele a nagyvonalúság is, amúgy sem paraméterezünk törvényeket háromnál kevesebb emberre.
Van ugye a fenti halmaztól jelentősen eltérő állampolgárok csoportja, akiket az egyszerűség kedvéért a csőcselék munkacímen érdemes említeni. Ők ugye a fenti tulajdonságok semelyikével nem rendelkeznek. Azt se tudják mit jelentenek ezek a kifejezések, de azért ki fogják kérni maguknak, hogy már hogyne lenne nekik olyanjuk. Tavasszal vették egy leárazáson az Obiban, ott lenne most is a fészerben, csak a szomszéd elkérte és elrontotta, a pótalkatrészre meg még várni kell. Oké, várunk.
Talán nem túl meglepő felvetés, hogy a kormányzati akarás most sem a transznők szivatására irányul, ők csak áldozatai a színjátéknak. Persze ez már önmagában sem olyasmi, amit egy legyintéssel el lehet intézni. Nem. Ki kell állni mellettük. Egy normális demokráciában az ember nem eszköz, hanem cél.
A valós cél pedig most sem más, mint a mély és széles árok megásása, ahol az egyik oldalra a NER (esetleg Mihazánk, de az is NER) potenciális választói bázisa, a másikra meg mindenki más felsorakozhat. A lopás elfedésén kívül még az a célja ezeknek az árkoknak és a partjaikon kialakuló ellenállásnak, hogy minél inkább megossza azokat, akik a NER-el szemben valamiféle egységet próbálnak kovácsolni. A Fideszt kevesen szeretik őszintén, de annál többen utálják a transzokat, melegeket, a Brüsszelt, a tudjukiket, a tanárokat, újabban a színészeket, az értelmiségieket. Ja, még a migráncsok gyűlölése is pörög valamennyire. Jó sok árok ásható ezekre hivatkozva. A Fidesz tárt karokkal vár bárkit, aki szeret gyűlölködni, irigykedni, félni. Ebből jön össze az a kétmilliót meghaladó választó, akik szükségesek a kétharmados parlamenti többséghez. Igazából nincs köztük túl sok közös vonás, egymással sem feltétlenül vannak jóban. Egyszerűen össze lettek terelve az árokrendszer egy megfelelő pontjára, ahol megtanítják őket a megfelelő helyre ikszelni.
Nagyon nehéz ez ellen hatékonyan fellépni, de azért az lehetne alapja a reménynek, hogy ők valójában kevesebben vannak – jelentősen kevesebben. Persze ez egy parlamenti választás esetén nem ad okot az örömködésre, de igazából a politika nem a választással kezdődik, nem csak arra kell készülni. Addig is lehet az érdekérvényesítést és a véleménynyilvánítást gyakorolni.
