Van egy nagyon fideszes egykori zenésztárs is, aki egyrészt az összes migránsos hírt megosztja, másrészt tőle tudom meg a legjobb balos facebook oldalak címét is, onnan, hogy épp odakommenteli, hogy “szánalmas faszfejek vagytok”. Ide még nem kommentelt, várhatóan nem is fog, az összetett mondatok miatt.
Mostanában a magára valamit is adó harminc-ötven közötti értelmiségi barátaim-ismerőseim világvége-mémeket osztanak meg. Nejlonszatyortól haldokló albatroszfióka, girhes jegesmedve, pusztuló erdők-mezők árasztották el a facebookomat, dühös kommentekkel, hogy valaki csináljon már valamit, kb abban a hangnemben, amilyenben a tárnában rekedt bányászok kiabálhatnak, amikor már állig ér a víz.
Ezek az ismerőseim nem veszik észre, hogy pszichózisuk nem sokban különbözik az előző generáció által megosztott “úristen jönnek a migránosok és mindenkit megerőszakolnak” pszichózisától. Rokon vonás, hogy mindkettő létező, nagyon komoly problémára vezethető vissza (migráció, klímaváltozás) de egyik sem megoldást keres vagy reménykedik, hanem mindkettő az ösztönös rettegést jeleníti meg.
A Diétás Magyar Múzsa szerkesztősége sem szeretné, ha Magyarországot mindenféle ellenőrzés nélkül bevándorlók lepnék el és üdvözli, ha valaki igyekszik gondolni a környezete védelmére. De álljunk már meg egy pillanatra.
Ha valaki magát értelmiséginek gondolja, akkor tán igyekezzen a társadalmi szerepének megfelelni, és higgadtan, jó példával elöl járni, nem pedig a facebookon hisztizni. Az, hogy belesírjuk a facebookba, hogy negyven éven belül mindenki megdöglik, az még felvilágosító munkának is kevés. Emelett röhejes is. Én nem röhögök rajta, én röhögési céllal a legrosszabb mémoldalakat és insta profilokat követem, fásultságom okán. Viszont azok, akiken mi röhögünk, hogy jé, a parasztok ráhívták a rendőröket két cigányra, aki a határban mászkált, mert azt hitték, hogy migránsok, azok meg rajtunk röhögnek, kedves bezöldült barátaim, hogy a hülyéje másból sem áll ki, mint hogy egész nap pusztuló korallzátonyokat oszt meg. Benne van ebben egy jó adag mid-life crisis is meg a közép-európai értelmiség általános depressziója, de valami méltóságfélét csak magunkra kéne erőltetni, ha egyszer mi vagyunk a társadalom vezető rétege, vagy mi.
Ha valaki magát értelmiséginek gondolja, az figyeljen arra is, hogy ne vezessék meg mindenféle mémekkel politikailag is. Orbán Viktor művészete abban áll, hogy a közönségének bármit elad, mert közben megvéd minket a rezsidémontól, a migrációtól és Brüsszeltől. Okos emberként tudjuk, hogy a rezsi a nagy védelem nélkül konkrétan alacsonyabb lenne, a migráció első számú elősegítője a munkaerőt importáló kormányközeli nagyvállalkozók köre, Brüsszel nélkül meg mostanra szegényebbek lennénk, mint Bulgária.
De vajon ugyanilyen differenciáltan tudunk majd nézni azokra is, akik nekünk klímavédő-világmentő szöveggel akarják majd előadni a politikájukat? Igen? Biztos?
Európában teret nyer a zöld politika, Németországban a zöldpárt már a második legnépszerűbb politikai erő, részvétele a következő német kormánykoalícióban biztos. Emmanuel Macron politikájának egyik fontos eleme a környezettudatosság és a klímapolitika.
Olvastam olyat, hogy ezek a pártok, főleg a német zöldpárt elárulták a zöldpolitikát, elmentek a polgári-liberális centrum irányába, érzékelve a hagyományos nagypártok hanyatlását. Valójában ez nem árulás. Illetve a keményvonalas forradalmárkodásnak az elárulása, de a keményvonalas forradalmárkodással kormányzás az a náci Németországhoz és Pol Pot Kambodzsájához hasonló rémálmokhoz vezet.
A kérdés az, hogy a zöldpolitika az alkalmas-e kormányzó ideológiának. A válasz szerintem az, hogy önmagában nem. Egy állam (vagy akár az EU) kormányzása ugyanis több annál, minthogy zöldpártiak vagyunk.
Egy kormánynak és a kormányzásra törekvő pártnak a közjót kell szolgálni. Ez nagyon fellengzősen és elvontan hangzik, viszont tényleg a politizálás egyik alapja. Ugyanis lehet akár választást is nyerni azzal, hogy hurrá, mi vagyunk a legzöldebbek, utána kormányon viszont meg kell oldani az emberek problémáit. Menedzselni kell a szociális ellátórendszereket, fenn kell tartani rengeteg infrastruktúrát, kezelni kell gazdasági és adminisztratív problémákat, és így tovább.
Ahhoz tehát, hogy egy “zöld” ideológiát követő párt kormányra kerüljön, minden ilyen kérdésre válasszal kell bírnia. A szociális és gazdasági kérdésekben megtett érdekválasztások, továbbá a hozzáállás a hatalom szerepéhez (beavatkozó állam vagy éjjeliőr állam) oda vezet, hogy ezeket megtéve egy párt óhatatlanul is besorolja magát jobbra vagy balra.
Mivel a klímatudatosság most a liberális elit fő ideológiája, a zöldpártok a centrumtól balra helyezkednek el, sokszor jó messze balra. Ez viszont olyan ideológiai ellentétekhez vezet, mint amilyet Amerikában is látunk, ahol Trump elnök jól kiaknázza azt, hogy a választók nagy százaléka szerint a klímaprobléma liberális hiszti.
Európában viszont a zöld-klímavédő ideológia sokaknak kiváló ugródeszka ahhoz, hogy a meggyengült hagyományos centrumpártokat, vagy azok egyikét leváltsa, ahogy Macron már megtette és ahogy a német zöldpárt is csak a következő választásokat várja ezzel.
A sokak által temetett liberális demokrácia természete viszont az, hogy a talpon maradt pártoknak el kell tanulni megfelelő mértékben a “zöld” kérdések kezelését, majd a megerősödött zöldpártot a “nem zöld” politikája irányából, mint hagyományos pártot kell támadniuk.
Ez a folyamat ez itt van és zajlik, legalábbis az egészséges demokratikus berendezkedéssel bíró országokban, ahol 5-10 éven belül nem lesz olyan komoly párt, amelyik nem zöld. Mint ahogy már vagy negyven éve nincs olyan komoly párt, amelyik ne venné adottnak a női egyenjogúságot, pedig 50-60 éve még az is sok helyen forradalmárkodó hippik mozgalma volt.
Ezzel párhuzamosan évtizedek óta konstans ipari forradalom van, amely alapvető változásokat hoz. Például Kínában az elmúlt harminc évben az erdős területek aránya a negyedével emelkedett, feltalált az ember egy csomó környezetbarát dolgot. Azt kell látni, hogy a “zöld problémákat” csak kisebb részben fogja az emberi tudatosság megoldani, nagyobb terepe lesz a technológiai innovációnak. Ott van például a jelenleg finoman szólva vegyes megítélésű székesfehérvári szennyvíziszap-projekt, ami ha a technikai fejlődés töretlen (és az) akkor valószínűleg 5-10 év múlva egy csomó kietlen, művelhetetlen pusztaság, szennyezett ipari terület erdősítésének lehet az alapja. De említhetjük az önvezető autókat és a car sharinget, amely gyerekcipőben jár, de 10-20 éves távlatban meg fogja szüntetni a magántulajdonú autók nagy részét, és ezzel rengeteg dugót.
Nekünk itt a Diétás Magyar Múzsánál az egyik legfontosabb ideológiai alapvetésünk, hogy hiszünk az emberben, a fejlődésben, és a felvilágosodásban. Ebből következően értelmiségi hozzáállásnak nem a pusztuló környezetről készült látványos mémek nyakló nélküli megosztását tartjuk, hanem azt, ha pozitív példákat keresünk, és magunk is pozitív példával járunk elöl. A girhes jegesmedvés képek megosztogatása ugyanis nem más, mint manipulatív mémeket követve elkövetett hiszti. Pontosan ugyanaz, mint amelyiken annyit röhögtünk, amikor a drótkerítés felé gyalogoló zombihordák voltak a mémekben.
