Két eset van.
Az egyik, hogy Navracsics Tibor halogén alkalmából felöltözött egy VOR-öltönyt viselő, Kossuth cigit szívó, Lánchíd konyakot vedelő megyei párttitkárnak, és a zártkörű halogén bulin még beszédet is mondott, ahol a fiatalságot a haladó szocialista hagyományok továbbvitelére biztatta, kiemelve, hogy Marksz, Engelsz és Leninsz is volt fiatal. (az esemény kiszivárgott videóját később a Diétás Magyar Múzsa Kommentelőinek Anarcho-szindikalist Platformja elítélet, mondván, hogy noha a képen beszélő személy emleget bizonyos kommunistákat, ez nem kommunizmus, ők valójában az izlandi szociális rendszer és a venezuelai tengerparti szombat esték kombinációját értik kommunizmus alatt, természetesen zéró emisszió mellett, mindezt a Föld minden lakója számára biztosítva).
Navra tehát olyan jól eljátszotta a veszprém megyei párttitkárt (mondjuk Pap János megyéjében van honnan meríteni az ihletet) hogy valahogy benne is ragadt ebben a szerepben, noha ő már évek óta az okos-mosolygós fideszes. A professzor úr, aki nyaranta elegáns könnyű vászonöltönyökben és mokaszinokban figyelhető meg az Egyetem tér környékén, amint elragadtatott másodéves kolleginák csicsergő köszöntéseit mosolyogva fogadva ruganyosan lépked a jogi kar épülete felé.
A jófej Fideszes, akinek természetesen elfelejtjük, hogy minisztersége alatt pont ugyanazzal a lendülettel rombolták a magyar jogrendszert mint most, amikor sokan azt gondolják, hogy Varga Judit személye kell hozzá.
A brüsszeli européer, aki oly hősiesen rombolta azt a sztereotípiát, hogy Kelet-Európából valami kellemetlen frátert küldenek biztosnak, esetleg egy színtelen-szagtalan bürokratát, aki késsel-villával eszik ugyan, de a telefonszámát a saját országának kormánya már régebben elhagyta.
Navracsicsot szeretjük. Hisz végre egy befolyásos, ugyanakkor européer politikus brüsszelben, aki hazatérte után is…izé szóval lement kutyába.
Tehát az egyik eset az, hogy a halogén parti után benne maradt az új, énekes Pap János szerepében és ezért reccsent rá a tapolcai mozira, hogy ott miért nincs műsoron Kálomista Gábor objektív, pártatlan, ugyanakkor mégis érdekes filmje arról, hogy Gyurcsány elkúrta.
A másik eset
A másik eset az, hogy nem a VOR öltöny volt a jelmez soha, hanem mindigis a könnyű nyári vászonzakók, a méretes sötétkék munkaöltönyök, és a sármos professzori mosoly, a jófej Fideszes imidzse volt a jelmez. Nincs két Fidesz, ez akkor is ugyanaz a párt, amikor ruganyosan lépked a jogi kar felé, csicsergő köszöntéseket viszonozva.
A választ meg szerintem a tapolcai mozi meg túlírta. Annak ugyanis szintén két változata létezik. az udvarias (Tisztelt Navracsics úr, így láttuk jónak) meg az udvariatlan (Közöd?). Megpróbáltak kedvesek lenni a kedves fideszessel, vissza is kaptak egy budaigyulai értelemben korrekt reakciót.
Csak tudnám, miért kell Kálomista filmje miatt ezt bevállalni. Mert az addig rendben, hogy valamelyik, egyébként is csicskáztatáshoz szokott helyi kápó lelkesedésből ilyet csinál. Illetve nincs rendben, csak nem törődünk vele. De az öltönyös-mosolygós fideszesnek is kiadni, hogy úgy csináljon mintha valahol a keleti határszélen kéne ráreccsenni a művház igazgatónőjére, hogy miért nincs locsolva a muskátli az alaptörvény asztalán,, hát legalábbis furcsa.
Vagy közben loptak egy erőművet vagy egy röghegységet, és ez a terelés.
