A háború részben racionális vállalkozás. Nagyon ritkán van értelme háborúzni, de maguk a hadi cselekmények haladhatnak a hadtudomány által diktált, logikus mederben. Nagy újdonságok nincsenek, Szun-ce vagy Clausewitz se tegnap írta meg a magáét, de az Achtung Panzer is 85 éve jelent meg. Aztán mindig van egy parancsnok, aki ideig-óráig úgy tűnik, mintha felülírná a régi regulát. A tábornokai fogják a fejüket, aztán engedelmeskednek.
A háborúnak a vesztes fázisában van az alkudozó célok szakasza. Oké, kikapunk, de akkor ezt vagy azt megtartjuk, ezt a frontot stabilizáljuk, satöbbi. Ilyenkor szoktak értelmetlen mennyiségű erőforrást önteni bizonyos nem különösebben jelentős célok elérésébe.
Ukrajnában ilyen például Herszon, ami fontos hídfő, stratégiailag van értelme tartani. Csak épp messze van a logisztikai bázisoktól, egy nagy folyó rossz oldalán van, és minden odavezető útvonal az ellenség lőtávolában van. Mint Sztálingrád.
De van példa első világháborús beásott-megmerevedett arcvonalra, ilyen például a donyecki front. Itt mindkét hadviselő fél elfoglalja a hadtudományi szempontok szerint kijelölt, optimális pontokat, kiépíti az állásait, amelyeket áttörni csak nagyon nagy áldozatok alapján lehet. Innen északra a luganszki front irányába sikerült egy áttörést elérni Popásznánál, majd Szeverodonyeck és Liszicsanszk elfoglalása következett, amelyet sikerült ollóba fogni. De az a hadművelet azt is megmutatta, hogy az ilyen sikerek ára a minden egyes méterért ellőtt több száz ágyúlövés és természetesen a véráldozat.
Mára az ukrajnai orosz pozíciók jelentős része katonai szempontból tartásra nem érdemes. A katonai vezetők már rég azon gondolkoznak, hogy hova lehetne visszavonulni, mit lehetne a területekből megtartani.
Igenám, csak Putyin nem katonai, hanem politikai vezető. Akinek nem fér bele az arcvesztés. A beszéde mindazonáltal azt mutatja, hogy fog arcot veszteni. Ugyanis azt jelentette be, hogy semmi különöset nem tud csinálni. A részleges mozgósítás már rég folyamatban van, a szerződéses állományt szerződésre kényszerített sorállományúakkal pótolják rég, a donyecki és luganszki szakadár területeken már rég soroznak.
Immár hónapok óta az a problémájuk, hogy a harcedzett, jól képzett alakulatok sorra morzsolódnak fel. És ne feledjük, hogy ezeknek kéne a sorállományt is kiképezni. Az, hogy ez a mozgósítás részleges, vagy annak nevezett, de valójában totális, másodlagos fontosságú. A magyar történelmet ismerőknek nem kell különösebben bemutatni, hogy mivel jár, amikor gyenge felszereléssel, irreális célok elérése érdekében küldünk ki egy hadsereget az orosz télbe.
Mindezt akkor, amikor szép lassan kicsavarodik az oroszok kezéből a légi fölény csírája is, az összes fronton vagy megálltak, vagy visszavonulóban vannak. Putyin ugyan azt mondja, hogy mindenféle nyugati katonák és parancsnokok ennek az okai. Részben persze igen, de ez nem működne százezernyi lenézett “hohol” nélkül, akik mostanra rutinos, harcedzett támadó erővé váltak, és akiknek az utánpótlása szerte nyugaton képződik.
Putyinnak vannak persze lehetőségei, lődözhet erőművekre, odaviheti a sorállományt. De a kezdeményezés visszaszerzéséhez valamilyen döntő csatanyerésre lenne szükség, előretörni Zaporozsje vagy Dnyipró irányába, ilyenek. Hogy mi lenne az az erő, ami erre képes, az nem látszik. A mostanában nyilvánosságra kerülő fotókon negyven-ötvenéves T-62 tankok tartanak a front felé. Ennél sokkal jobban felszerelt erők omlottak össze nemrég Izjum környékén.
Miért mond beszédet Putyin? Hogy fenyegetőzzön. Erre azonban az atom maradt az egyetlen lehetősége. Azonban szerintem ezen a ponton az is kétséges, hogy az sikerülne. Parancsot végrehajtó katona mindenütt van, meg parancsot megtagadó is. Mondjuk azok a parancsnokok akik valamelyik “boomer” tengeralattjáróban ülnek, alighanem pontosan tudják, hogy akár ők kezdik meg a rakétaindítási eljárást, akár más, nem lesz idejük végigmondani a Miatyánkot addig amíg az őket követő amerikai, brit, francia, norvég tengeralattjáró torpedót indít. Ez persze nem jelenti azt, hogy az orosz atomtól nem kell tartani. Kell. Csak azért az nem olyan egyszerű, hogy hipphopp elindítja.
A másik fegyver, a gázár, az felijedt 210 dollár fölé, de utána visszament 180 dollárra, ahol tegnap volt. Ráadásul a logisztika se olyan egyszerű dolog. Ha a mozgósított embereket, akik majd egyszer lesznek, oda kell vinni a frontra, akkor azokkal felszerelést is kell küldeni. Eleve kérdés, hogy mennyi felszerelés van. Másrészt az orosz logisztikai kapacitás se végtelen, ez a már ott levő erők utánpótlásának rovására megy. Ezek ráadásul a munkaképes férfiak, gyengíti a hátországot. Persze erősíteni fog ez valamit az orosz jelenléten, de távolról sem annyit, mint amitől sokan tartanak.
Mindenesetre, ahogy azt a karikatúrát is kiraktuk, ez a hír az összes Putyin-verstehert zárójelbe teszi. Hogy Scholz távolítsa magát ezektől, mit ad Isten a német rendőrök ma reggel látták úgy, hogy itt az ideje Aliser Uszmanov oligarcha németországi birtokát megrohanni és ott házkutatni.
Összességében úgy gondolom, hogy ha részleges sikereket ér is el ez az orosz mozgósítás, alapvetően (ha egyáltalán megtörténik) visszafelé fog elsülni.
