Magyarországon ezzel kapcsolatban érzékelek egy olyan hozzáállást, mintha a magyar Alkotmánybíróságról beszélnénk, ahova teljesen nyilvánvaló politikai jutalomosztásként vagy épp parkolópályára rakásként tesznek embereket, akik nem valók oda. Ehhez képest a Donald Trump elnöksége alatt megválasztott eddigi két bíró, Neil Gorsuch és Brett Kavanaugh is közel harminc éves jogi karrier, ebből több mint tíz éves felsőbírói pályafutás után ült be a Supreme Court-ba.
A politikai és morális nézeteikkel persze lehet aggodalmakat megfogalmazni, és emberi gyengeségeigre is fény derült (Kavanaugh több forrás szerint finoman szólva szereti fiatal és csinos kolleginákkal körülvenni magát.) Azt azonban egyikük esetében sem lehet mondani, hogy ne lennének nagyon magasan képzett, a jog elméletével és gyakorlatával tisztában levő, bármilyen amerikai jogkérdésben vitaképes jogászok.
Az már más kérdés, hogy Ruth Bader Ginsburg a maga módján az amerikai jogtörténet egyik legnagyobb forradalmára volt, aki esetről-esetre vitte előre a diszkrimináció eltörlését, és mind Kavanaugh mind Gorsuch olyan bíró, aki ezzel ellentétes elveket vall, vagyis konzervatívan sőt többször túl konzervatívan ragaszkodik az amerikai törvények fennálló értelmezéséhez.
De ez se új dolog ám, mindenütt, ahol nagy hatalmú alktománybíróság vagy felsőbíróság működik, a története leírható olyan bírák vitájaként, akik a bíróságot mint a létező jog fölött őrködő szervezetet tekintik, illetve akik a bíróságnak jogfejlesztő szerepet tulajdonítanak.
A Supreme Court bíráinak listáját megnézve látható, hogy a jelenlegi bírák közül ötöt republikánus elnök és hármat demokrata elnök nevezett ki. Egy újabb republikánus kinevezéssel még jobban elborulna ez az arány. A kérdés, hogy ez jó vagy rossz dolog.
A válasz az, hogy maga a kérdés nem jó. Az amerikai fékek és ellensúlyok rendszerében a Supreme Court láthat el előre és hátra lendítő szerepet is, csakúgy mint az összes többi szereplő, így fontos lehet, hogy milyen az összetétele, a bírák akarnak-e mondjuk abortuszt liberalizálni vagy korlátozni vagy épp választójogi kérdésekbe beleszólni. Az igazán fontos szerepe azonban az állandóság. A jelenlegi legrébben szolgáló bíró, Clarence Thomas például még az idősb Bush elnök idejében esküdött fel. A bírák halálukig, vagy önkéntes nyugdíjba menésükig maradhatnak hivatalban. Hivatali idejük rendszerint több ciklussal az őket jelölő elnök ciklusa után ér véget.
Az teljesen biztos, hogy a jelölésük sose véletlen, és olyan is volt már, hogy az új bíró emlékezett, kinek lehet hálás azért, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmú bírói testületében ül. De ez elmúlik, 4-5 éven belül új elnök (nem ritkán másik párti elnök) jön, és a bíró alól szépen kimegy az a politikai környezet, amelyik jó ötletnek tartotta a megválasztását. Persze ez így idealizálja a dolgokat, és lehet érveket felhozni, és szoktak is érveket felhozni a határozott idejű kinevezés mellett. Ez nagyon érdekes alkotmányjogi vita. A politika számára irányadó valóság viszont az, hogy élethosszig tartó bírókinevezés van.
Ráadásul az amerikai és a világpolitika jelene és közeljövője a nagy kilengésekről szól. Nem tudjuk a 2020. novemberi amerikai választások eredményét, de azt tudjuk, hogy alapvetően kétféle lehet. Vagy Trump nyer és akkor még négy év populista-jobboldali kormányzás jön, vagy Trump bukik, magával rántva a republikánusok szenátusi többségét. Ez utóbbi esetben sokan visszatérnek az Obama alatt karrierjüket kezdő, viszonylag fiatal emberek közül. Valamekkora szava lesz a demokrata párt fiatal városi balos tagjainak, miközben az elnök old guard demokrata lesz, vagyis a liberális, de alapvetően centrista irányt fogja képviselni (illetve természetesen az ő kültakaróját használó bilderberg-reptiliánok fogják, Sleepy Joe évekkel ezelőtt meghalt és egy kiborg helyettesíti, mint az közismert). Mindezt úgy, hogy a kormány és a törvényhozás mindkét háza demokrata irányítás alá kerül.
Ha az A forgatókönyv jön be, arra azért nem kell számítani, hogy a Trump-éra bírái befekszenek Trumpnak. Ha a B forgatókönyv következik, akkor viszont egyáltalán nem baj, ha egy full demokrata és várhatóan számos kérdésben nagyívű újításokra készülő vezetés mellett van egy konzervatívabb Supreme Court. Ráadásul elég valószínű, hogy a 82 éves Stephen Breyert a követkző ciklusban fogják lecserélni, miközben az Obama-érában kinevezett két bírónő, Sonia Sotomayor és Elena Kagan viszonylag fiatal (66 és 60 éves) vagyis ezek a pozíciók egy demokrata győzelem esetén stabilan megmaradnának. Ha RBG még élt volna fél évet, akkor az ő helye is átmenthető lett volna, persze feltételezve a demokrata győzelmet.
Ez tehát az amerikai politika egyik természetes velejárója, 20-30 évet hivatalban töltő bírókat választanak ki. A nagy felhajtásnak két oka van. Az egyik, hogy RBG kivételes személyiség volt, a másik pedig az, hogy választási évben halt meg, ráadásul olyanban, amelyiknek nagyon nagy jelentősége van. Hogy Mitch McConnell képmutató? Jaj már, 1985 óta ül a szenátusban, minden és mindennek az ellenkezője is volt már a véleménye. 78 éves, tucatnyi, többségében republikánis szenátorral együtt alkotja az öregfiú csapatot a szenátusban, akik 3-4 éven belül ki fognak onnan kopni. Utóvédharcot vív, tudja, hogy ő már valószínűleg rég halott lesz, amikor a most megválasztott bíró még vidáman bíráskodni fog. És az a bíró majd egy teljesen más Amerikában fog bíráskodni. Egyáltalán nem biztos, hogy az originalizmus és textualizmus (az alkotmány eredeti értelméhez és írott szövegéhez ragaszkodás) olyan rosszul fog jönni, amikor a nagy techcégek adatkezelési gyakorlatai alkotmányos problémává válnak. Amerikában 10-20 éven belül alapvető demográfiai változások fognak történni, amelyek már most is folyamatban vannak. A boomer generáció kihalásával lassan de többségbe kerül nemcsak a népességben de a szavazók között is a mixed origin népesség, belenőnek generációk egy olyan Amerikába, ahol legális a fű és a melegházasság.
Ráadásul 10 éven belül várhatóan a Bush elnökök alatt kinevezett bírók cseréjére is sor kerül majd, és ha a republikánusokat tényleg sírba rántja Trump, ahogy azt sokan gondolják vagy remélik, a Trump éra alatt kinevezett konzervatív bírók nagyon fontos moderáló tényezővé válnak majd.
RBG pótlása tehát nagyon fontos aktuálpolitikai csatateret nyitott, de az, hogy ki és mikor fogja őt pótolni, sokkal hosszabb távú kontextusba helyezve teljesen más értelmet kap.
Amerikától irigyelhetjük az RBG formátumú nagy harcosokat. De ugyanennyire irigyelhetjük azt is, hogy lehet 20-30 éves változatlan közjogi keretekben gondolkozni. Ez innen, a kilencszer módosított gránitszilárdságú alaptörvény országából nézve legalább akkora dolognak tűnik, mint hogy egy céltudatos, kemény nő végigverte a jogegyenlőséget a konzervatív amerikai férfiakon.
